Más is volt, vagy van ilyen helyzetben? Véleményeket várnék..... (beszélgetős fórum)

Szerintem egyetlen ffi nem érzi magát jól állástalanul, sőt.

Nekem ez a véleményem.

20 éve vagyok a férjemmel és mindig is többet kerestem mint a férjem,úgyhogy tudom miről beszélsz!

De minden lehetőséget megragadott ahhoz ,hogy jobb legyen!

A baj ott kezdődik ha nem is akarja valaki,hogy a másiknak is könnyebb legyen!

Van amikor két ember közül az egyik szerencsésebb periódusát éli, a másik bármennyire is igyekszik az adott szakmája nem olyan kifizetődő, mint a másiké.pl.

Én nem szioktam csak a jót elvenni, a bajban meg "mosni kezeimet". Örülk ha a jót megoszthatom, a bajban meg ott vagyok-ahol lennem kell.

Ha a fórumindítónak azért kell családfenttartónak lenni mert a férje nem talál munkát akkor igen! De ha "csak" azért mert nem is akar ,akkor talán igaza van a felháborodásának!

Azért az nem mindegy!

Na igen, ez most nézőpont kérdése, hogy ki álljon ki mellett. ;-) De most komolyan, neki kellene melletted állnia!

Nem tudom mit lehetne vele csinálni, hogy észbe kapjon. Mert nyílván nem teheted meg, mint írtad is, hogy nem veszel kaját vagy nem fizeted ki a számlát...

Pedig megoldást kell találni mert ezt hosszú távon nem fogod bírni, sem fizikailag, sem lelkileg.

Én sem szeretem, hogy a férjem is noszogatni kell mindenért, mindenre én találjam ki a megoldást... Nálunk szerencsére nincsenek nagy gondok, de éppen elég a sok kis apróság is.

Kitartás! :-)

Beszélgettünk nyugodtan, higgadtan levezetve mindent- nem jött be. Majd kiborulósan, de ez sem jött be. Ordibálva, de ez sem jött be:(

Egyébként én is azt mondanám jóban-rosszban. És most vannak a rossz éveink, tehát akkor mellettem kellene álljon. Nem várni azt, hogy én mindent megoldok. Mert igen én megoldom mindig. Soha nem késtem számlával, mindig megoldottam, és enni is volt mit. Épp ezért azt gondolja szerintem, egyedül is képes vagyok rá. Csakhát mindent közösen vállaltunk. Lakást, gyerekeket. Mégis a bajban nincs mellettem:(

Azért engem is kiakasztana, ha nő létemre húzom az igát mint az állat, a férjem meg kényelmesen elvan a 8 órás kis állásában...

Ha jól értem lehetősége lenne a plussz munkára csak nem akarja csinálni mert nem bírja.

Nem tudom mit kéne vele csinálni. Ha nem zavarja, hogy Te tartod el a családot... Főleg, hogy megbeszéltétek, hogy most mind a ketten odateszitek magatokat...

Nógatni kell az ilyet, nincs mese!

Nyugodt körülmények között beszéltél már vele erről, vagy csak vita van??

Számomra mondjuk elég fura ez az egész, mi a férjemmel MI vagyunk jóban-rosszban-ahogy valaki már írta is-, fel sem merülhetne ilyen probléma...

áááá, tehát kevesebbet keres nálad, és te vállalsz másodállást. Így más a dolog...szerintem.

Voltak évek nálunk is, mikor a dupláját kerestem a férjem fizujának, de sose dörgöltem az orra alá és fordítva sem volt soha. A csekkek és egyéb kiadások meg közösek, nem én nem tudom kifizetni adott esetben, hanem Mi nem tudjuk kifizetni.

Szóval visszavonom amiket az előbb írtam, most kicsit másképp látom a helyzetet...

Két év alatt fél évet dolgozott! Ebbe azért bele lehet fáradni!

Neked biztos nagyon jó dolgod van!

Gyorsan "meginterjúvoltam" a férjem :D

Szerinte lehet beszélni kéne egy pszichoval, mert lehet depis a férjed vagy ilyesmi. Nem tudom az előző munkahelye hogyan maradt abba, de lehet fél egy újabb elutasítástól, sikertelenségtől...

Próbáltál vele "normálisan" beszélni erről, vagy csak a vita van?