Már gyakran van, hogy mindenre alkalmatlannak érzem magam (beszélgetős fórum)

előbb-utóbb rájövünk,kevesebbet birunk mint régebben,

hogy lassabban érünk haza a boltból,mert fáj a lábunk,

nem sikamikáljuk a házat mindennap,

sűrűbben leülünk kicsit pihenni,

már nehezünkre esik 18-emberre főzni ha szülinap vagy karácsony van,pedig szivesen csináljuk,

viszont jól esik amikor azt mondják,majd nálunk leszünk mami,majd én főzök,vagy rendelünk,ne neked kelljen csinálni,

akár elismerjük, akár nem ,eltelik az idő felettünk,

próbáljunk meg élni ,ne mindig másnak megfelelni,

vigyázunk az unokákra ha kell,

de lássuk be magunknak kellene már elgondolkodni,mit birunk,és mit nem,

Azt mondják az okosok, akkor kezdünk el öregedni, amikor eltűnik a derű az életünkből, amikor már nem tudunk örülni, nevetni, táncolni...

Nem tudom. Én is mostanság szembesülök vele, hogy itt-ott mennek tönkre dolgok bennem, még jól viselem. Felülemelkedem rajt és csak azért is nevetek, nem tudom, meddig lesz hatásos! :)