Magyarok Németországban (beszélgetés)

köszönöm a válaszokat, aranyosak vagytok!

késõbb jövök még, most öntözök egyet, mert végre jó az idõ és minden száraz:)

lenne az oltásokkal kapcsolatban kérdésem még!

Szia Maya! :)

Képzeld! Amellett, hogy a nevünk hasonló az én kislányom is most lesz két éves október 8-án. :D

Szia Terdam!

Nekem van egy két éves kislányom, és nemrég tértünk át (most már) teljesen az itteni gyerekorvoshoz. Ő átnézte a kiskönyvünket, oltási könyvünket. Minden rendben van, innentől már itt kapunk mindent.

Remélem nem baj ha hozzászólok ...

Nekem is nagyon sok rossz tapasztalatom volt,van a magyarokkal kapcsolatban itt kint...

pedig egy igazi jó barát tényleg jó lenne

de olyan rosszindulatúak tudnak lenni..a szemedben így a hátad mögött úgy...és ez nagyon ronda dolog...

egymás dolgaiban vájkálnak irigykednek,kinevetnek..stb...pedig nem kellene így lennie.

Magyar munkatársakkal dolgoztam itt kint sokáig...sok közülük még itt van..de már nem úgy beszélgetünk mint régebben az elején..sőt..ha lehet elkerülöm a beszélgetést..nem kell a rosszindulatú beszéd.Jelenleg a sógornőmmel illetve még 2 csajjal vagyok úgy hogy jó velük beszélgetni,néha kimenni kávézni stb...

Remélem eljön az idő amikor lesz egy normális barátod akivel szívesen töltöd el az idődet.

Szia!

Nekem most lesz 2 éves a kisfiam októberben.

még otthon be kellett adatnom ezeket az oltásokat.

Nekünk az otthoni dokinénink mondta hogy itt kint több oltás van.

Októberben megyünk haza megint,akkor megyünk 2 éves státuszra.Itt kint nem látta még doki,úgyhogy nem tudom pontosan miket adatna be a kicsimnek,de elvileg nincs olyan ami kellene.

sziasztok! kinek van kisgyermeke?

Németországban máshogy jönnek a védôoltások.

a gyermekorvos az MMR oltások mellé még a Men C-t és a Hep B-t mondta nekünk. most öt hónapig oltaná a kicsikémet, minden hónapra jutna egy védôoltás.

mik a tapasztalataitok? nagyon örülnék, ha írnátok!!

Amikor mi 4 evvel ezelött kiköltöztünk egy kis varosba bereltünk hazat teljesen nemet reszen.A közelben nem voltak külföldiek.Es amikor eljöttünk kaves delutan kereteben bucsiztunk tölük.Söt szomszed asszonyom meg is siratott.

Most hogy epitkezünk megint megereztem a segitökzseget felölük es meg a polgarmester is ugy beszelget mint ha regi ismerösök lennek.

En szeretem a Nemeteket...termeszetesen van köztük olyan is aki nem szimpatikus de melyik nemzetben nincs? Ferjem sokaig morgolodott hogy miert kell nekünk nemet rendszam amikor a magyar sokkal olcsobb.Hat azert mert oda füzetek adot meg biztositast ahol elek.Attol egyenesen hanyingerem van mikor naunk Györben minden masodik magyyar auton szlovak rendszam van....

Az en velemenyem is az ha jol nyitsz felejük akkor jo a nemetekkel elni...

Magyar barataink is vannak de akikkel jobban összejarunk azokat mar otthon ismertük.De vannak ujak is innet pl a Hoxarol:-))

Én sem itt akartam. :o)

Nálunk is nyitottak az emberek, akikkel dolgozom vagy sulizom, többekkel szívesen töltök időt akár privátban is, de barátnak nem nevezném őket...

Meg ido...legalabbis az en keveske nemet kollegamnak idobe tellt, mire nyitottak. De az speciel nem zavarja oket, ha a magyarokkal elmegyunk kavezni.

Amugy nem sertodtem meg, de ezt nem itt fogom megbeszelni....

Pedig az nagyon jó indítás, ha rögtön dolgozik és rögtön németekkel...

Amúgy szerintem ebben a korban annyira már nem is egyszerű ismerkedni... Az embernek nagyobbak az elvárásai is meg több a rossz tapasztalata is...

Meg az utcán pl nem fogsz senkit leszólítani, hogy hello, legyünk barátok... Ahhoz kell valami alkalom, helyzet, hogy összekerüljetek.

Ismerős helyzet... Otthon nekem is sok barátom volt/van.

Itt nem is a nagy társaság hiányzik, inkább az, hogy munka után beüljek valakivel valahova és beszélgessünk... Mindenről, kötetlenül...

Az egyetlen németországi barát (aki épp az előbb sértődött meg a hozzászólásom miatt ;o)) innen a Hoxáról van, teljesen véletlenül "találkoztunk" itt... Nem kerestem itt sem magyar barátokat...

Csak mióta elköltöztünk, van köztünk 300 km, tehát nem az a napi csevegés sajnos...

Dilis, itt Freiburgban nincs barátunk...

Németországban van. :o)

A helyi magyarok alatt, meg a szervezett helyi programokat értem...

De szerintem ezt azért Te is tudod, ha akarod. :o)

Teljes mértékben egyetértek...

Bevallom, én sosem kerestem a helyi magyarok társaságát.

Itt, ahol lakunk szintén van magyar közösség, ahol lehet, kapok tőlük infot, mikor milyen rendezvény lesz, de még sosem voltunk.

Valahogy mindig úgy érzem, nem vágyom rá igazán...

Pedig a társaság hiányzik, hiába van egy férjem akivel szívesen töltöm az időt...

Jó lenne pár barát, de még nem lett... Ismerős igen, barát nem. Talán majd idővel...

Ha van kedvetek hosszút olvasni akkor vitára bocsátom egy írásomat, amit 2 évvel ezelőtt írtam.Az említett magyar ismerősökkel az írás után megszakítottam a kapcsolatot...nem hiányoznak azóta se...

Magyarnak lenni külföldön

2 és fél éve élek Németországban. Soha nem készültem ide, angolos-franciás műveltségemmel mindig más irányba kacsintgattam, sőt , mióta elmúltam 30 már nem is kacsintgattam. Aztán az élet, illetve a szívem, sorsom, karmám mégis idevezetett. Utólag már szégyellem is, hogy előítéletes voltam ezzel az országgal és lakóival szemben.Gyönyörű, sokszínű ország, tele sokszínű, érdekes emberrel.

Szóval itt álltam fikarcnyi nyelvtudás és munka nélkül. Naivan azt hittem, hogy diplomám, egyéb nyelvismereteim, személyes varázsom segít majd a boldogulásban. Mivel az első pár német, akiket megismertem, akik miatt idejöttem, mind viszonylag jól beszéltek angolul, gondoltam az élet minden területén elboldogulok majd ezzel a nyelvvel.

Hamar világossá vált, hogy álmaim, terveim messze állnak a valóságtól.Ebben az időben kemény fizikai munkát végeztem ( szabadidőmben csinálom még most is), de azért bennem volt a becsvágy, hogy én többre, másra vagyok hivatott.Gondoltam, hogy a kapcsolatépítés segíthet engem egy idegen országban, hogy elinduljak felfelé ebből a gödörből ( szószerint, mert gyakran dolgoztam csatornákban:) . Magától értetődő volt, hogy itteni magyarokat keresek, hát persze hol máshol, ha nem az iwiwen.Fogalmaztam egy kedves levelet, melyben semmilyen segítséget nem kértem, csak tanácsokat, ötleteket. Csak hölgyeknek küldtem el, nehogy félreértsék közeledésemet. 95% a címzetteknek nem válaszolt, viszont Adrienn, Edit és Klára igen, utólag is köszönet a kedvességükért. Mindhárman egyetértettek abban, hogy a legfontosabb, hogy németül megtanuljak. Hallgattam rájuk, így kerültem a népfőiskolára, ahol orosz, ukrán, koszovói albán, török, kongói, srí lanka-i, mauritius-i,vietnámi társaim voltak, csodálatos egy év volt.Az első hónap után már itthon is csak németül beszéltünk, és most már rajtakapom magam gyakran azon, hogy németül gondolkodom.

Időközben véletlenül összeismerkedtem egy itteni kis magyar közösség tagjaival.Vegyes társaság, mind korosztályilag, mind foglalkozásilag, van köztük takarítónő és belgyógyász, kamarazenész és autókereskedő is.Nem hiszem, hogy különösebben befogadtak volna, német párommal az oldalamon nagyon kilógok közülük.Nem illek bele a képbe azért sem, mert bár többen 15-25 éve élnek már itt, kivétel nélkül csak átmeneti állapotnak tekintik az itteni, É-Rajna-Vesztfáliában felépített életüket, vagy haza, vagy Németo. más vidékeire készülnek.

Minden különbözőségünk ellenére az elején nagyon jól éreztem magam velük. Az igazi magyaros evész-ivászatok, késő estébe nyúló dumapartik jót tettek a hangulatomnak.

Ugyanakkor lassan körvonalazódott bennem egy sajátos magatartás képe, amit nem tudok magaménak vallani.

Én azt hiszem, és bevallom igyekszem így élni, hogyha valaki hazájától távol él, akkor életvitelével, viselkedésével nemcsak saját magát, hanem hazáját is képviseli és egyben minősíti is, akár pozitív, akár negatív értelemben. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy magyarként asszimilálódni kellene a németek közé, korántsem. Lehet meghökkentően, a szokásoktól eltérően, nagyon másként is élni, úgy, hogy a befogadó ország lakói csodálkozzanak rajtunk, ez nem baj. Lehet tükröt mutatni eléjük, és lehet megkérdőjelezni az ő bevett, elfogadott szokásaikat, normáikat, és talán néhányan közülük egy pillanatra el is gondolkodnak,elmosolyodnak és öniróniát gyakorolnak.

Viszont amit a fenn említett társaságban egyre többször tapasztalok az visszatetszést kelt bennem is, és úgy gondolom az „őslakosságban” is. És nem hiszem, hogy hazánk büszkeségére válna. Ebben a társaságban, miközben divat nagy hangon szidni a németeket (főnök, kolléga,szomszéd, hivatalnok, tanár stb) és még nagyobb divat szidni az itt élő oroszokat, lengyeleket, törököket, ugyanakkor elfogadott egy olyan viselkedési norma is, melynek lényege az állam, a munkadók, főbérlők stb. „lehúzása”.

Lehet:

- hatalmas adósságot felhalmozni, majd privát csődöt jelenteni

- még nagyobb adósságot felhalmozni és egy másik tartományba lelépni

- a vállalkozást papíron csődbe vinni és fű alatt tovább csinálni

- magyarországi nyaralás okán szabadság híján táppénzre menni

- feketén dolgozni

- az iskolakerülő 20 éves gyereket a harmadik különböző iskolába beiratni és utána a havi állami támogatást bezsebelni

- a rossz idő miatt nem felkelni és nem dolgozni menni

- a szociális támogatások legszélesebb körét kihasználni

- a létező összes kiskaput megtalálni és használni

Mindeközben folyamatosan a nehéz anyagi, szociális, társadalmi helyzeten keseregni.

Ha otthon ezt olvassátok, talán sokan gondoljátok, hogy igen, mi különös van ebben, Magyarországon is nagyon sokan csinálják így. Persze tudom én is, summázhatnám úgyis, hogy ilyenek vagyunk. A különbség csak az, hogyha valaki itt ilyen mentalitással él, annak még több súlya van. A környezet, mely ennek a viselkedésnek a fonákjaival szembesül következtetést von le. Azt gondolja , ilyenek a MAGYAROK:(

:)

Most mennem kell gyorsan, a fiam türelmetlen, sétálni megyünk. :)

Vajon hallottál-e németekröl, akik HARTZ 4-böl élnek, és nem mennének el dolgozni akkor sem, ha találnának munkát?

Felesleges a nemzeteket egymástól megkülönböztetni, vannak dolgozók és vannak munkanélküliek. Ennyi.´

Nyílván egy 100 lakásos házban nem a jómódúak élnek, logikus, hogy ott több külföldit és munkanélkülit látsz.

Ha járna, biztosan Te is elfogadnád a támogatást...

Bocsánat,de nem olvastam vissza mindent,ezért nem tudtam...

Érthető volt a hozzászólásod,ennek tudatában meg pláne.

Az általánosítást én se szeretem,egyébként én is ismerek,törököket,akik ugyan nem értelmiségiek,hanem kétkezi munkások,mégse koszosak,büdösek és nem tartatják el magukat az országgal.