Ma is segítettem valakinek (beszélgetős fórum)

Sok uzenetet, levelet is kapok, tele jo otlettel. Mindenkinek ajanlom, hogy ne zarkozzon el, ez egy nyilt forum, azt ir ide mindenki amit akar.

Hallhatunk ujabb otletet is? En pl el akarom kezdeni a lanyom osztalyaban egy szuloi kepviselo valasztasanak szevezeset. Az elozo lemondott tavaly, azota senki. Remelem, hogy akad ra jelentkezo, mert en eleg sokat dolgozok, nem mindig erek ra...

Jó az ötlet, de szerintem a célt is előre meg kell határozni, és én bevonnám a szervezésbe azt az egyesületet/szervezetet is, akik a végén megkapják majd az összeget.

Akár a hajléktalanoknak, akár nagycsaládosoknka, de pl. állatmenhelynek, stb. stb. már ők is vegyenek részt a szervezésbe (hirdetés, plakátolás stb.) mert így a "vendégkör" is az adott céllal szimpatizálók köréből fog kikerülni!!!!

Ma tovabb folytatom a tel elotti pakolaszast. Iskola taskak, polok nem a kukaba mennek. A ruhak iskolaba tartaleknak (ha a gyerekek osszekenik magukat), baratnoknek.

Tegnap tovabb maradtam a munkahelyemen, mert a gyerekes kolleganomnek haza kellett sietnie.

Ha belegondolunk, hetente, naponta tehetunk valamit!

No igen!

A munkahelyen a kolleganőm is tudta, hogy esetenként, ha úgy adódik, akkor segítek. Egyik hétfő reggel bejön, és dicsekszik, hogy hétvégén ő is jótékonykodott!!!

Kérdem tőle, hogyan, mit csináltál?

Erre: tudod annyira elsóztam a pörköltet, hogy képtelenek voltunk megenni. De nem a kukába dobtam, hanem egy kis dobozkában a tetejére tettem, majd valamelyik rászoruló örülni fog neki!!!!

Őszintén ledöbbentem! Mellesleg ez a hölgy nem hagyna ki egyetlen szentmisét sem a teplomból, nélküle el sem kezdik!!!!

Az utolsó két mondattal nagyon egyetértek.

Vannak tényleg megalázó "segítségek", például a ruháknál, elviszi valaki az elhunyt hozzátartozójának 100 éve a szekrényben álló (megesett már molyos cuccát) mondjuk a Vörös Kereszthez.Ha szólnak, hogy elnézést, de ezt már mégse, még ők vannak megsértődve, DE AZOKNAK még jó, hangoztatják. Senki ne felejtse el, azért mert valaki meg van szorulva, még szeretne a mindenkori divatnak megfelelő ruhában járni, valamint, nem levált talpú, csámpás cipőt a lábára venni. És még egy fontos dolog, ha ad valaki, akkor mosva, vasalva adja,

Bocsi, de most eszembe jutott egy történet, nagyon sokáig jókat nevettünk...

... szóval nagy bolt sarkánál kispiac, idős nénike egy fél kosár virágot árul, 40 fok, menne már haza, de a pénz is kellene...

... két festett dáma (rajtuk volt a fél Rossmann!), és a 20 Ft/csokor árából alkudozni kezdenek. Öt csokor virágról volt szó!!!!

Odamentem, elővettem a 100 Ft-ot, és nyújtom a néninek, hogy én elviszem 20 ft/db-ért az összeset!

A néni örül, a két dáma nekem esik, mit képzelek, ők voltak ott előbb... az egyik rögtön kifizette a 100-ast, a másik felnyalábolta a virágokat, és eltűntek...

... a nénikével hétrét görnyedve nevettünk, ... :))

Valójában nem akartam én virágot venni, de annyira felháborító volt a szitu, hogy ha úgy adódik, valóban megveszem, kifizetem a virág árát... :)))

Nagyon szépen felsoroltad, és köszönet érte.

Valóban nagyon sokan el sem tudják képzelni, mennyi féle-fajta segítési lehetőség van, csak oda kell(ene) figyelnünk egy kicsit jobban a másikra!

Csak egy valamire kell vigyázni, illetve kettőre:

- bármivel segítünk, azt úgy tegyük, hogy a másik részére ne legyen megalázó

- vigyázzunk arra, hogy "ne kísérjünk át az úton" ! olyan személyt, aki nem is akar átmenni!

A cicák etetése is segítség, a cicáknak.

A segítségnek sok formája van. Van amikor egy átölelés, az együttérzésünkről, egy érintés, egy megerősítő mosoly. Egy úrlap kitöltése, ha valakinek nem megy. Egy figyelem felhívás valamire, mondjuk be kell adni a fűtéstámogatási nyomtatványt. Bevásárláskor előre engedjük a hosszú sorban, akinél egy árú cikk van. Az eladó őszinte véleménye egy termékről. Az orvos biztató szavai.Útbaigazítunk valakit. Egy jó szót szólunk a másikhoz. Vért adunk. Az ismerőst elvisszük a kocsinkkal, ha egy irányba megyünk. Kipótoljuk a piacon, közértben azt a pár forintot, amivel pont kevesebbje van valakinek, hogy ne tudja megvásárolni a 2 db almáját, 10 deka felvágottját. Lehetünk donorok. Megmérhetem a vérnyomását, vércukrát, koleszterinjét valakinek. Ha azt látom rosszul van, megkérdezhetem miben segíthetek, ha látom nagy a baj, szaksegítséget hívok. Fát vágok, kifestek egy helyiséget, lemosom az ablakát, aki nem tudja. Kert felásása, babakocsi le-felsegítése a lépcsőn, járműre. Beengedem a kereszteződésben várakozó kocsit elém. A gyalogosként megvárom, hogy menjen el a gépkocsi, mert nekem könnyebb egy pillanatra megállni, mint a kocsinak. Kerékpárosként nem megyek a gyalogosok mellett, mögött ezerrel. A repülőgépen szóval tartom, a figyelmét terelem a pániktól félájult utastársamnak.

Ami számomra a legfontosabb, ha segítek soha senkitől nem várok köszönetet, nem említem meg sosem, - ugye milyen szép? Ugye milyen jó?- És a másik nem kürtölöm világgá, mert számomra természetes, akin tudok segítek, abban, amiben megtehetem nagyobb erőfeszítés nélkül.

Miért kell cinikusnak lenni?

Az csak csepp a tengerben, amit tenni lehet, épp az a példa jutott eszembe, hogy érzékeltessem, sokszor milyen apróságokkal is lehet segíteni... nem kell feltétlenül arra várni, hogy majd akkor segítek, amikor arra a média vagy az egész város stb. stb. felfigyel, és "vállamat veregetve" besöpörhetem a dicséretet, a dicsőséget!

de.

csak így egyesek szerint nem vagyok kellően segítőkész (lásd lennebb).

Ez is jó.

Vagy éppen szívműtét utáni egyedül élőnek felcipeled a 4-re a boltból a cuccot, vagy elmégy helyette a boltba bevásárolni...

... lehet, lehetne még sorolni....

Semmi gond részemről, csak tudom, hogy sok emberben segíteni-akarás, csak szinte mind azt mondja, "hogy adnék én, de nincs miből!!!!"

Mert az eszükbe sem jut (tisztelet a kivételnek), hogy rengeteg más módon is lehet segíteni embereknek, embereken, nem kizárólag pénzbeli adománnyal!

én is.

kölcsönadtam a kenyérszeletelő késemet.

Amikor leírtam, elgondolkodtam, hogy lehet pont azért, amivel érveltél, nem árt leírni, hátha más is kedvet kap segíteni, lehetősége szerint.

Alföldi Úrék, tudom nem a vállveregetésért segítenek, mert amit Ők már letettek az asztalra, azt csak csupa szívből lehet, tehát nem megsérteni akartam senkit.

Nincs mit. :)

Nem tudtam semmit az ő betegségéről, azt hittem, hogy a csontok nőttek rendellenesen. Hát, mondom, nem lehetne ezt a jányt megműteni? A közvetlen kolléganője mondta, hogy tervbe van véve. Aztán kaptam én is a kérést, amit ide is betettem. A műtét utáni kedvező változás hamar észlelhető, de ugye kb 20-30 éves (nem tudom, pontosan hány éves) rossz beidegzőfést több éves gyógytornával lehet helyretenni. Azt nem gondolom (bár nem tudom) hogy később virtuóz néptáncos lehetne. Amit lehet, tegyenek meg.

Nem gondolom, hogy itt ez a "saját vállveregetés"

Inkább azoknak a területeknek a felvonultatása, összegyűjtése, hogy lássuk, hogyan-miként-milyen módon lehet másoknak segíteni úgy, hogy az ne legyen sértő, hogy az szinte természetes módon történjen.

Nagyon sok emberben benne van a segíteni-akarás, de nem tudja, hol-hogyan-miként teheti azt meg!! Sok ember azt gondolja, hogy csak a pénz adásával lehet/tud segíteni, pedig rengeteg területe van az életnek, amely nem sok, nem nagy, de sok kis apró lehetőség... csak nyitott szemmel kell járni, élni, nézni a körülöttünk levő világot!!

Én úgy gondolom, hogy nem kell azt leírni, ha segítünk, a "néma" segítség többet jelent számomra, mint a saját váll veregetés. (saját véleményem, és elfogadom, ha jobb valaki lelkének, ha beszámolhat róla)

Inkább kerüljön megosztásra az, kinek, miben kellene a segítség.

Szekrény-szelektálás után (általában évente) a harmadik emeleten lakik egy "nagy család", oda szoktam vinni azokat a ruháimat, amelyek "összementek a szekrényben", vagy egyéb okból kikerülnek onnét.

Egyébként, amikor őstermelőktől kapok paprikát/paradicsomot, hasonlókat (általában jó nagy szatyorral hoznak olyankor), van a házban elég sok olyan idős nyugdíjas, akit ha megkérek, hogy "segítsen megenni, mert úgyis rám romlik"!! :))) nagyon hálásan segítenek!