Lombikprogram és az anyósom (beszélgetős fórum)

Channa*!

Én nem irigyellek, mert neked spontán sikerült a babád anno. Szuper dolog. Az is tök jó, hogy húszas éveidben alakult így.

Mi már régóta szeretnénk babát, de a szüleim nyakára vagy anyósom nyakára nem szerettünk volna párommal.

Már van saját lakásunk és gondoltuk eljött a mi időnk. Sajnos több mint egy éve nem sikerül. Mégsem sajnálom senkitől a babáját. Sőt, tudok örülni más sikerének is. Mégis néha maga alatt van az ember lánya. Főleg amikor közli a doki, hogy egészségügyi gond van és ezért késik a gyermekáldás. Mint nálunk is. Mindent megteszünk, hogy sikerrel járjunk.

A hormon gyógyszereknek nem kevés mellékhatása van. Te szerencsés vagy, hogy nem kellett ilyesmivel élned.

Lovagolhatunk azon, hogy akik lombikra mennek, ők jobban akarják-e babát, mint spontán teherbe eső társaik. Lehet, hogy nem jobban akarják, de hogy többet szenvednek érte az biztos. Rengeteg pénz, fájdalmas gyógyszer vagy injekció kúrák, lelki nehézségek... Van egy ismerősöm akinek 7 lombikja volt és egy pici babája lett. 7 lombikot végigcsinálni az azért nem semmi.

Remélem, hogy csak azért mert elmúltam 30 még én is megérdemlem, hogy édesanya lehessek.

A "cikkedbő" pont az nem derült ki, hogy az anyósod egy jó ember...

Kár, mert nem szóltam volna hozzá:D

Én kérdeztem a kezelést. Ha az értékeid jók, akkor rendben lesz minden!

Sok sikert!

Ezt neked és Demedinána és persze mindenkinek!

Ez az egy mondat, ami igazán zavaró a lombikosoktól:"Ti akarjátok csak igazán, akiknek lelki-fizikai-anyagi megterhelést jelent az is, ami másoknak könnyedén összejön." illetve a nem lombikosoktól is, ha ezt így gondolják.

Ez irigységet sugall.

Nem állítottam, hogy mindenki drogos, stb. Ezt írtam: " Persze, tisztában vagyok vele, hogy van akinek bármilyen okok miatt csak ekkor jön el az idő, de nekik tudomásul kell venni, hogy nem más tehet arról, ha nem jön össze. Nem mi a spontán teherbe esők, nem az anyós és senki, csak ők maguk..."

És kiegészíteném a genetikájukkal, amiért szintén nem okolható a spontán teherbe eső....

demenidá! Nagyon szépen szóltál.

Köszi a babára vágyó 30-sok nevében.

Kedves Channa!

Én is 20 évesen szültem, 30 évvel ezelőtt. Én személy szerint nagyon is örülök, hogy sikerült és majdnem azonnal ahogy akartuk. 3 hónap próbálkozás után lettem terhes. (már unokáim is vannak).

Azt gondoltam többet már nem szólok hozzá ehhez a fórumhoz, de nem bírom ki. Egy értelmes nőnek gondoltalak. Nem is értem, hogy van benned ennyi keserűség, antipátia és ellenszenv ebben a témában. Mintha még a földön fekvőbe rúgnál egyet.

Képzeld van olyan, nem is egy, akik nem olyan szerencsések mint mi. Nézz végig a mai fiatalokon 30-ig kevés az olyan aki megtalálja a párját lakás is adott és a feltételek is pozitívak. Azok szerencsések.

Igen sok esetben, sok nőnél a gyerek vállalás bőven a 30-as éveik közepére-végére, a 40-es elejére érik meg és akkor sem rögtön jön össze a baba. Sőt, akkor már inkább nem jön össze.

Más világ volt 30 évvel ezelőtt és más világ van most. Igenis ma a házaspárok jelentős része meddő. A stressz, a hitelek, a munkahelyi problémák és még sorolhatnám. És élek a gyanúperrel, hogy nem drogoznak. Lehet még abortuszon sem voltak, a betegséget meg senki nem a közértben veszi.

Minden kisbabát akarónak kívánok jó egészséget, kitartást és egy aranyos, tündéri kisbabá(ka)t a közel jövőben.

Te pedig velem együtt örülj, hogy nekünk nem kellett ezt a tortúrát végig járni és kicsit legyen nagyobb empátiád. Vagy legalább ne szólj ezekre a nőkre, leendő anyákra lekezelően.

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását, akár pozitiv akár nem. Egy-két dologban még pontositanék.

1. Az anyósom alapjában véve jó ember.Lehet,hogy nem ez jött le ebből a történetből. Csak a hozzáállását nem értem: nem kellene homokba dugni a fejünket, ha van egy probléma, ráadásul még bántani a másikat.Nekem ezzel van bajom.Meg tőle azért több empátiát várnék.

2. Nem tartom magam gerinctelennek: az anyósomnak meg merem és mertem mondani a véleményem eddig is és ezután is. Nem osztottam ki, és nem is fogom, kulturáltan megmondtam a véleményem, ha ez nem tetszik neki, akkor arról nem tehetek.

3. Nem irigykedem arra, akinek természetes úton lett babája, neki sikerült, nekem nem, ez van.

4. Valaki kérdezte, hogy én teljesen egészséges vagyok-e? Pajzsmirigy alulműködésem van, amit gyógyszeresen kezelnek, a tsh-m 1 körül van, és a többi érték is jó. Évente nézetem az értékeket.

Kis vicces vagy:)))

Úgy gondolom nem az a lényeg,h cikk-e vagy sem.

Vagy jobban érzed magad,ha piszkálhatsz valakit?

Vagy ez meg nem piszkálás:)))

Nekem 3 ismerősöm van, akiknek lombikprogrammal lett gyerekük, azaz végülis kettőnek. Egyik sem szenvedett. Persze voltak kellemetlenségek (hormonkezelés, stb.), meg ugye a pénz, amiből sok kellett, de x beültetés után lett babájuk. Az egyik akkor született meg, amikor már a szülök feladták a lombik programot is. A másik a 3. alkalommal. A harmadik ismerősömnek is összejött volna a 4., de ekkor kiderült, hogy neki nem szabad a szeme miatt terhesnek lennie, így örökbefogadtak.

Igen, kellemetlen az egész és van, hogy nem sikeres, ezt tudjuk mi is, akiknek spontán sikerül a teherbe esés, de azért ha belegondolunk, akkor akiknek nem sikerül azok mindig irigylik tőlünk, hogy nekünk csak úgy összejött, azt gondolják, hogy mi nem is akartuk igazán, illetve nem érdemeljük meg.

Arra nem gondolnak, hogy mi is akartuk, készültünk rá és ráadásul tudatosan.

És igen, ilyenkor felhívom mindenki figyelmét, hogy én pl. 21 évesen lettem terhes, amikor még a szervezetem maximálisan felkészült volt egy gyerek kihordására. Nem volt terhelve fogamzásgátlóval, abortusszal, stb. És a férjem sem élt semmi olyannal, ami eseleg terhelte volna a szervezetét (drog). A betegségem nekem is meg volt, de még nem volt diagnosztizál, és mégis könnyen teherbe estem és simán kihordtam.

Én sok esetben azt gondolom, hogy minden rendben lenne a gyerekvállalással, ha a megfelelő időben próbáljuk és előtte vigyázunk magunkra. Igen, vannak ekkor is olyanok, akiknek nem sikerü, de ha megnézzük, akkor sokkal, de sokkal kevesebben.

Eddig sem voltam népszerű a hozzászólásaimmal, így ez már nem számít: nem harminc felett kell elkezdeni kapálódzni egy baba után, amikor már kb. 15 éve fogamzásgátlót szedett a nő, a párja esetleg drogozott, sokat ivott, stb. ami befolyásolja a spermái minőségét, mert így tényleg nehezebb. Persze, tisztában vagyok vele, hogy van akinek bármilyen okok miatt csak ekkor jön el az idő, de nekik tudomásul kell venni, hogy nem más tehet arról, ha nem jön össze. Nem mi a spontán teherbe esők, nem az anyós és senki, csak ők maguk...

Nagyon félreértetted!

És egy percig se szégyenkezz amiatt, hogy neked nem kellett a lombik programmal élned. Örülj.

Nem erről van szó.

Nekünk akinek összejött mikor akartuk a gyereket, fogalmunk sincs, hogy azok a nők és házaspárok milyen nehézségeken mennek keresztül.

Az én kollégáim között kettő is van ilyen, látom mit "szenvednek".

Miért kell piszkálni a másikat? Miért nem írhatja meg a problémáit, anélkül, hogy ki lenne osztva?

Bele sem gondoltok, hogy lehet, így egy picit megkönnyebül a lelke?

Lehet, hogy nem ismerjük az anyós álláspontját. Itt szerintem nem is ez a lényeg.

Nem baj, ha valakinek külső segítség nélkül összejön a baba. Inkább az a baj, ha az a valaki nem tud együtt érezni. Akkor inkább csak kattintson másik cikkre vagy fórumra. Nem szükséges mások írását leszólni.

Védő"beszédnek" vége. 😉

Kedves Mindenki!

Senkit nem szeretnék védeni, de... Azt elmondanám, hogy én a párommal a harmadik lombik előtt állunk és bizony azt tapasztalom, hogy a család néhány tagja, még ha jóindulatú egyébként, akkor sem érzi át amin mi lombikosok keresztülmegyünk. Jómagam is aki imádja a gyerekeket és 2 éve küzdünk, hogy babánk legyen, rosszul érint ha valaki véletlenül teherbe esik és elmegy abortuszra vagy éppen összeszorul a szívem ha egy picibabát látok. Nem azért mert irigy vagyok, hogy neki sikerült hanem azért, mert nekünk miért NEM????

Már nem akartam hozzászólni ehhez a fórumhoz, de megakadt a szemem ezen:"Ti akarjátok csak igazán, akiknek lelki-fizikai-anyagi megterhelést jelent az is, ami másoknak könnyedén összejön."

Nekünk most szégyenkeznünk kell, mert nem kellett a lombikprogramot igénybe vennünk? Mi nem akartuk igazán a gyerekünket? Vagy most mi van?

Félre értelek?

Sajnálom, hogy ilyen nehézségekkel kell megküzdenetek a babáért! Igazad van: Ti akarjátok csak igazán, akiknek lelki-fizikai-anyagi megterhelést jelent az is, ami másoknak könnyedén összejön.

Anyósod mit sem sejt erről az egészről, talán könnyebb neki nem szembesülni a dolgokkal, ezért foglalkozik mással - ismerem a típust, az enyém is ilyen. :/

Kívánom, hogy siker koronázza erőfeszítéseiteket, és hogy mihamarabb a karjaidban tarthasd a gyönyörű, egészséges babátokat! :)

"cikk" író!

Szerintem nem csak a férjed miatt nem lehet babátok. Neked is van sajnos több betegséged, ami miatt a teherbe esés nehézkes lehet. PCOS és a pajzsmirigy alulműködés is nehezebbéteszik és ráadásul nagyobb a vetélés esélye. Lehet, hogy a párod spermája kevés, de az is lehet, hogy elég lenne, ha neked a hormonszinted jó lenne. Szedsz gyógyszert? Jók a pm. értékeid? Lement 1-re a TSH-d? Milyenek a petefészkeid? Cisztásak?

Sajnálom, hogy ennyi bajotok van! De hidd el, nem lehetetlen így sem a teherbe esés!:D

Még délelőtt elolvastam a cikket, hozzászólni nem volt késztetésem, mert különösebben nekem sem tetszett. Bennem is volt valami ellenérzés.

DE!!

Lányok!!

Nehogy már ne írhasson ide akárki normál hangvételben, emberi szóval olyat ami nyomja a szívét.

Miért kell ezért leoltani?

Ha neki így könnyebb, hogy kiírta magából miért kell lehúzni?

Nem értem.

Létezik az etikában az a fránya "nem ártani" elv... ha már jót nem tudunk, rosszat miért szólunk?

Neked az elsőre, nekem csak a másodikra.

Amúgy szerinted ez egy cikk?

A lombikkal semmi gondom, de az erről szóló cikket nem találom sehol. Az anyósról pedig íródott egy rosszindulatú hozzászólás, ami gerinctelen, hiszen nem azért önti ki a szívét, mert nem jött össze a baba a 4. próbálkozásra sem, hanem az anyóst szidja....

Ha a sikertelen lombikról szólan, akkor sajnálnám, együttéreznék, de így nem nagyon tudok...

Nem hiszem, hogy a cikkíró lenézné az anyósát.

Gerinctelen dolog lenne, hogy eyy fórumon kiönti a szívét? Egy kis empátiát vár. Talán ez is baj?

Akiknek nem kell megküzdeni a babaért sajnos nem sokan tudják vagy akarják átérezni az ezzel járó nehézségeket. Főként az idősebbeknek nehéz ezt megérteni. Szerintük ez csak nyavalygás. Tisztelet a kivételnek, akik együttéreznek.

Sok sikert kívánok Niki! 🍀

Nem derült a "cikk"-ből semmi. Csak az, hogy hála az anyósa nem fogja olvasni....

Na, ez aztán a jóindulat. Mit is várhat az ilyen?

Miért?

Szerinted ez cikk? Ez csak egy hosszabbra sikerült hozzászólás, amiből hiányzik egy csomó minden, így inkább egy válasz hozzászólás filingje van.

És, hogy a sajnálom mire íródott?

Lehet arra, hogy sajnálja, hogy nem cikk, és nem arra amit a "cikkel" akart közölni.

Én pl. nem sajnálom a "cikk" íróját, mert gerinctelennek tartom az ilyen embert. Idecitált nekünk egy szösszenetet egy több éves kapcsolatból. A "cikk" író olyan tökéletes, hogy ő több év alatt nem mondott butaságot? Nem hiszem. Ilyet mindenki tesz, még én is, pedig én aztán tényleg tökéletes vagyok:DDD

Megértem a lelked érzékenységét (azok a fránya, túladagolt hormonok, és a baba utáni vágy...) de azért azon nem sértődhetsz meg, hogy valaki gyerekekről beszél előtted!

Kívánok nektek minél előbb egy egészséges, aranyos kisbabát, és a hozzá vezető út szép emlékké módosulását!!!

Először is kívánom, hogy legyen egészséges kisbabátok, és könnyű szülést, egészséget nektek!

Azt viszont nem állom meg, hogy ne írjam ide, mennyire nem tartom gerinces dolognak valakit a fél világ előtt szapulni a háta mögött úgy, hogy meg sem tudja védeni magát.

Mert minden éremnek két oldala van, és ha csak az egyiket látjuk, nem tudhatjuk,milyen a másik.

Azért te sem semmi módon szólhattál vissza szegénynek, ha elsírta magát...

Szóval kicsit több empátia, kicsit több kommunikáció és megértés a legtöbb esetben célravezető.

De manapság inkább csak mindenféle vén hülyének, butának nevezik a náluk idősebbeket, ahelyett hogy kicsit átgondolnák, hogy mennyire más korban, körülmények között szocializálódtak.