Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Lombikprogram és az anyósom fórum

Lombikprogram és az anyósom (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Lombikprogram és az anyósom

1 2 3
70. kicsigesztenye75 (válaszként erre: 68. - Pengő Gyöngyi)
2016. okt. 11. 22:56
Valóban helyes! Ezek szerint az alacsonyabb érzelmi intelligenciával szabadabban lehet véleményt nyilvánítani. Nekem is törölték azt, amiben jeleztem, hogy a stílusért és a tartalomért jár a bocsánat kérés. :-):-) ...Akkor ezzel az értékrenddel ez portál mégsem az enyém!
69. Wodu (válaszként erre: 68. - Pengő Gyöngyi)
2016. okt. 11. 20:36
Semmit,csak volt egy hsz-om.:)
2016. okt. 11. 20:33

De cuki, hogy az én hsz-emet törölték :)))

Mit követtem el vajon? :))

67. kicsigesztenye75 (válaszként erre: 1. - Niki34)
2016. okt. 11. 19:15
Kedves Niki! Remélem azóta minden jóra fordult! Sok sikert kívánok!
66. Channa* (válaszként erre: 65. - Kicsigesztenye75)
2016. okt. 11. 18:59

Mi van?

Miért kérnék bocsánatot? Azért mert vannak, akik nem tudnak úgy olvasni, hogy megértsék.

Ezért ne engem hibáztass, hanem mást.

Mit kellene még írnom? Magyarázkodnom is kellene szerinted? És neked? Ki vagy te?

Szállj le rólam és foglalkozz mással!

65. kicsigesztenye75 (válaszként erre: 63. - Channa*)
2016. okt. 11. 18:57
Ez minden? Egy bocsánat kérés a blog indítója felé? (fejen találtam azt a szegény szöget, de nem ezért regisztráltam és nem ezért maradok :-) ) Üdvözletem!
64. kicsigesztenye75 (válaszként erre: 61. - Pengő Gyöngyi)
2016. okt. 11. 18:54
Mindezt kiegészítem azzal, hogy az anyóssal kialakított jó kapcsolat is kevés a sikerhez...:-D
63. Channa* (válaszként erre: 60. - Kicsigesztenye75)
2016. okt. 11. 18:53

Ezért kár volt regisztrálnod!

Főleg azért is, mert értelmezni sem tudsz egy írást sem. Szép bemutatkozás. Gratulálok!


Semmi közöd hozzám. Szerintem töröld is magad, mert én nem leszek a játszópajtásod.


Ja, megtanulhatnál írni is, mert teljesen érthetetlen amit írtál....

62. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 1. - Niki34)
2016. okt. 11. 18:52

Szegény anyósod egy őskövület :))

Sikeres babásodást kívánok, és jó egészséget!

Ja... és semmi idegeskedés hülyék miatt, hidd el, nem éri meg! :)

61. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 54. - Shaunie)
2016. okt. 11. 18:49

Bizony, nem tudják sokan, ne is tudják meg. A meddőségi intézetek tele vannak olyan párokkal, akiknek spontán módon nem lehet gyerekük, és ott is csak azok rúghatnak labdába, akiknek van pénzük a méregdrága injekciókat, meg a gyógyszereket kifizetni.

Ha jól tudom, a statisztika szerint Magyarországon minden ötödik házaspár orvosi segítségre szorul, ha babát szeretnének.

Én magam is érintett vagyok a dologban, és igazán nem az "alja" népség (bagósok, piások) ültek a Kaáli Intézetben, hanem normális emberek, akik mindent megtettek azért, hogy gyerekük legyen.

Hát igen, az empátia :) Azt még lombikkal sem lehet beültetni az emberbe :)

60. kicsigesztenye75 (válaszként erre: 57. - Channa*)
2016. okt. 11. 18:32

Kedves Channa!


Most csatlakoztam a bloghoz és döbbentem olvastam a véleményét. Amennyiben Ön azt hiszi, hogy másnak azért nincs gyereke, mert nem vigyázott magára, nem ment férjhez, nem feküdt le a férjével...stb...stb...Akkor Ön szörnyen buta :-). Persze "eljár" egy lombikos blogra dicsekedni, meg osztani az észt egy anyaságra vágyó nőnek, akinek az anyósa szintén nem megértő a gyermektelenség kérdésében...Otthon nincs kinek dicsekednie? No...akkor nézzük, hogy esik Önnek a kérdés (?): Miért nincsenek már szülei ? ...Tönkre tette őket és meghaltak? A gyermekeik pedig viszik a mindenkiről és mindenről jobban tudás szép hagyományát? Remélem a blog indítójának azóta jobbra fordult az élete a családjában!

2016. ápr. 7. 15:03
Elolvastam minden hozzászólást és nem igazán értem némelyek véleményét. Én 39 éves vagyok és túl 4 inszemináción. Emiatt szinte naponta megyek a klinikára és meg kell mondanom hogy többnyire én vagyok ott a legidősebb. A lányok többsége (kb. 80 %) huszonéves. Én sem gondolom, hogy jó 30-on jócskán túl gyerekért küzdeni. DE! Nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy huszonévesen minden körülmény adott legyen a felelősségteljes gyerekvállaláshoz. Ezen kívül - mi gyermekre vágyók- nem vagyunk irigyek. Az, hogy összeszorul a szívünk egy kismama vagy egy baba láttán nem irigység, hanem mérhetetlen lelki fájdalom. Tudom, nem várhatunk mindenkitől megértést, mert az elmúlt 2 év tapasztalata alapján azt mondhatom hogy ezt nem lehet megérteni, csak ha benne vagy. Mint ahogy azt sem értheted meg mit érez egy fuldokló, csak ha már fuldokoltál. Ez sem irigység. Mérhetetlen sok szorongás, fájdalom és vágyódás van bennünk. Vágyódás arra a boldogságra ami másoknak már megadatott.
2015. szept. 12. 22:47

En azt nem birom,amikor vki spontan terhes lesz es eldobja magatol az Életkét.Egy lombikos valahol a sorsot nem erti,hogy aki annyira vagyodik ra,annak miert kell megannyi rogos utat vegigfutnia,mig mas csak ranez masra es hoppsz.Hatarozottan a NEKUNK MIERT NEM LEHET-tel ertek egyet,ezzel nem a spontanosoktol sajnaljuk a babat.De aki elveteti azt melyen megvetem(belemehetunk ebbe is,hogy hat megesik,de ezt lombikos vegkepp nem fogja megerteni).Nem Toletek spontanosoktol sajnaljuk,csak a sorsot nem ertjuk.A lelki kimondatlan dolgokra meg ne anyos felvallrol odahintett mondataval probalja meg felhivni a figyelmet,ezt koszonom tegye meg egy kineziologus,de ne egy csaladtag akinek lelki tamaszt kellene nyujtania.Nem csak a lombikosoknak nehez.Van itt olyan topic,ahol meg "csak" spontan probalkoznak minden honapban a lanyok,az sem biztos hogy fenekig tejfel,mert minden honapban konnyek hullanak ott is.De teny,mire eljut vki a lombikig,addigra mar sok mindenen keresztul megy egy no.Shauine erre gondolt,nem arra hogy utana mar hogy nevelted fel Channa a gyerkocodet,mert azert az mar lombikos babaknal is ugyanugy zajlik... :D Inkabb az elotte valo procedura,a hosszu evek sora ami megelozi mindezt.Nem a szurik,az csak fizikai fajdalom, bumm...,inkabb a lelki resze,hogy ez a lehetoseg van.Utana nem am kovetkezo honapban ujraprobalkozunk...Majd 3 honap mulva,addig kapard ossze magad persze ha nem cisztasodsz be hogy tolodjon meg plusz honapokat...Nehez,nagyon nehez.A boldogsag amikor tudod,hogy most beultettek a piciket es ott vannak a mehedben,aztan 14 nap es mar nincsenek.Menny es pokol.Vigan csinaltam vegig a lombikot,mert elso volt es minden uj volt.Orommel adtam a szurikat is.De minel kozelebb kerultem a hcg vervetelig,annal busabb lettem es rettegtem hogy ha nem sikerul,nem tudnam ujra vegigcsinalni,pedig lathatod,irtam hogy nem fajt semmi.De a lelki resze az vmi borzalom.Nekunk sikerult,de ha anyos ilyet mondott volna a nemtudom hanyadik alkalom utan,az biztos hogy parom vedett volna meg,hogy hogy mondhat vki ilyet!Ha kicsuszott,mert Uram bocsa' van ilyen,ahogy Zebracsiko is leirta az anyos lelki oldalat is,akkor nyugodtan lehet bocsanatot is kerni,hogy -nem ugy gondoltam,ez mindenkinek nagy teher,nekem is es veketlen kiszaladt,sajnalom...

Es akkor Happy End!

57. Channa* (válaszként erre: 54. - Shaunie)
2015. szept. 12. 17:28

Neked ugyan az, mint az előző hozzászólásom, amit kiegészítek még azzal, hogy:

Ezt te írtad: "Te, aki semmit nem tettél a gyerekért, biztos jobban tudod.."

Nem tettem semmit a gyerekemért? Mégis mit nem tettem meg? Vigyáztam magamra, lefeküdtem a férjemmel, terhes lettem, kihordtam, megszültem, gondoztam, megtanítottam beszélni, járni, stb., azaz ha nehéz ezt így felfogni, akkor egy szóval felneveltem úgy, hogy szinte sosem kellett nélkülöznie, taníttatam, támogatom, ahogy kell és ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretem, és nem csak én, hanem az apja is, és mi még együtt vagyunk. Tehát, biztos hátteret biztosítottunk/biztosítunk neki. Mit kellett volna még tennem? Lombikra mennem annak ellenére, hogy nem kellett? Szenvednem, ahogy szenved más is? )dögöljön meg a szomszéd tehene is?)Mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Nekünk is vannak problémáink, csak más jellegűek. Én pl. nagyon szerettem volna, ha a gyerekemnek még most is élnének a nagyszülei, de sajnos nem élnek, és elég korán elmentek. Pedig én nem szidtam egyiket sem. Nem mondtam rájuk, hogy buták, tudatlanok. És még is ezt kaptuk a sorstól. Örüljetek neki, hogy nektek vannak szüleitek és van kit szidni, mert ha összejön a gyerek, akkor tovább tudjátok nekik adni ezt a szép szokást....

56. Channa* (válaszként erre: 52. - Engribörd)
2015. szept. 12. 17:20
Ha értelmeznéd, amit írtam, akkor tudnád miről beszélek. Nem fogom minden mondatomat elmagyarázni. Semmi bántót nem írtam. Arról nem tehetek, ha valakinek nem megy az értő olvasás, ezt az itt lévőknek már sok-sok évvel ezelőtt el kellett volna sajátítaniuk.
55. 4c1a787e8f (válaszként erre: 54. - Shaunie)
2015. szept. 12. 15:54

Kedves Shaunie!


Tudod az a baj, hogy akinél kalapács van, az mindent szögnek néz.


A "maga tehet" dolgot nagyon sokféle módon lehet ám érteni.


Van ennek az a szintje, amivel tényleg nem érdemes annak foglalkozni, aki ilyen problémával küzd, mert a tömény rosszindulat, vagy a tömény hülyeség nem az a szint.


Az viszont az ezzel foglalkozó szakemberek körében köztudott, hogy ez az a téma - és a rák a másik - ahol a lelki eredet szinte minden problémás esetnél így vagy úgy fennáll. Akár úgy is, hogy a lelki fel nem dolgozott problémák generálják megjelenő és mérhető fizikai tüneteket.


Persze, ez nyilván nem úgy működik, hogy egy reggel felkiáltok, hogy jaj, hát tényleg ez volt a baj, "nem is akartam igazán"..


Nem általában több éves terápiákról van szó. Aki meg ilyenekről beszél, az meg nem rosszat akart annak, aki éppen a nehéz helyzetben van. És ennek nagyon kis százalékban az a végkifejlete, hogy belátja a páciens, hogy nem is akarta igazán. Vannak ilyenek is, és ők el is engedik a dolgok. De a többieknél bizony nagyon mély problémák jönnek a felszínre, és a vége az, hogy ezeket kezelik és 2-3 év múlva ott is az "eredmény".


Egyébként kevés olyan ember van, aki a gyermekvállalás valamelyik szakaszában nem élt volna meg halálig való feszültséget, megrázó, életbevágó problémát. Ha nem a fogantatásnál, akkor magzati problémákat, ha azt sem, akkor súlyos traumát a szülésnél (a barátnőm konkrétan 10 percre meghalt, a mai napig csodának tartják azt is, hogy megmaradt, azt meg pláne, hogy nem növényként). Vagy éppen az oxigénhiány, agykárosodás a babánál, stb.. De ha ez sem, akkor jönnek a későbbi problémák, az ADHD, az autizmus, a Heller szindróma, a diszfázia, a látás, a hallássérülés, az izomsorvadás, a rák, meg még amit akartok...

De ha ez se, és még nem váltál el, maradtál egyedül gyerekkel, akkor még mindig ott a kamaszkor.

Minden 4. 15 éves élt már valamilyen formában kábítószerrel, és minden 3. részegedett le.


És miért, fülgyulladást egyébként csak az az orvos kezelhet, akinek már volt magának is fülgyulladása?


Aki meg annyira bezárkózik, hogy semmire és senkire nem kíváncsi, az ne írjon ki ilyet egy nyilvános fórumra.


Egyébként meg nagyon jó tanács, nem megsértődni kell a kritikákon, hanem meghallani a ránk vonatkozót. Az segít, nem az önsiratás. Amikor az első pszichológus megpendítette, hogy valószínűleg én is tehetek arról, hogy a fiam aspergeres, én is nagyon felháborodtam. Ennek már jó sok éve volt. "Hiszen ez genetika, mit tehetek én a génekről, stb.."

Ma már tudom, hogy nagy-nagy igazságot mondott ki. És nem, nem az életmódommal, nem a nemtörődömségemmel, nem egyéb "elitélehető" dologgal érdemeltem ezt ki..

Csak egész lényünk, már a saját fogantatásunktól kezdve egy olyan sorsfolyamat, ahol sokszor vakon rohanunk egyik hibából, egyik fel nem dolgozott dologból a másikba. És a kupac meg csak gyűlik mögöttünk... Igen, már az is nagy kérdés, hogy miért az a "furcsa" srác kellett nekem, aki aztán a "furcsa" fiam apja lett, és a szüleim - bár én jó gyerek voltam - miért nem tudták normálisan tálalni a gondjaikat... És igen, ilyen dolgok vezetnek végül oda, hogy megtörténik a baj. A sok baj valahogy kicsúcsosodik egy olyan ponton, ahonnan már nem tudjuk a szőnyeg alá söpörni, ahol már foglalkozni KELL vele.. Igen, tulajdonképpen ez a betegség, a "testi probléma"..


Ja, és az nem magyarázat, hogy "bezzeg ő is ilyen volt, és neki mégis lett/mégsem lett". Sokszor nem tudni miért, de az egyes ember ugyanarra nem ugyanúgy reagálnak, egy bizonyos életterületen van akinek magasabb az ingerküszöbe, másoknak meg alacsonyabb.


Ezt el kell fogadni, mert sok mást is el kell fogadni. Elsősorban saját magunkat, meg a hozzánk rendelt bajainkat.

Aki már úgy indít, hogy "az én bajom a legnagyobb, és bizony mindenki más hülye" az azért nem biztosan a legjobb kezdet, bármennyire is meg tudom érteni az érzést, néha nekem is van ilyen.


Szóval lehet persze magunkat sajnálni - néha az is jár, az is kell.


De sajnos az a feszültség, ami a soraidból árad, az rád nincs jó hatással elsősorban.


A tényleg bunkó emberekkel meg próbáljatok meg tényleg nem foglalkozni, olyanok akkor is lennének, és próbálkoznának az életeteket megkeseríteni, ha éppen nem küzdenétek gyermekvállalási nehézségekkel. Akkor megtalálnák más gondjaitokat, gyengéiteket.


Egy darabig én is az őszinteség híve vagyok, de meglehet, hogy ilyen helyzetben tényleg nagyon meg kell válogatni, ki tud a dologról.

2015. szept. 12. 10:55
Sziasztok! Csak beleolvastam a hozzászólásokba, de az elég volt ahhoz, hogy megint beigazolódjon az, amivel nap mint nap szembesülök: aki nincs ebben a helyzetben, fogalma sincs, milyen évekig küzdeni egy babáért és sokakban az empátiának egy kis szikrája sem csillog meg. Minek ír valaki hozzászólást egy ilyen fórumba, ha spontán teherbe esett??? Az meg, hogy ők maguk tehetnek róla, hogy nincs még gyermekük, végképp felháborító. A Páromnak azoospermiája van, vagyis egy darab spermium sincs az ondójában. Soha nem dorgozott, cigizett, ivott...De biztos az ő hibája...Érdekes, hogy az orvosok szerint genetikai probléma, vagy magzati korban kapott fertőzés okozta, de Te, aki semmit nem tettél a gyerekért, biztos jobban tudod...Kedves Niki, én teljes mértékben megértelek, az anyósoddal kapcsolatos dolgot is értem, hiszen én is szembesülök ezzel a helyzettel, egyáltalán nem vagy gerinctelen, valahol ki kell adni a felgyülemlett feszültséget. Én is híve vagyok annak, hogy rendezzük a problémákat szemtől szemben, de van, akivel nem lehet, mert egyszerűen nem beszéltek egy nyelvet, mint ahogy itt a hozzászólok egy részével sem beszélünk egy nyelvet. Próbálj minél kevesebbet foglalkozni az anyósoddal, én is ezt teszem. Szeressétek egymást a Pároddal, minden jót kívánok Nektek!
2015. szept. 11. 17:05

A helyzet ez, hogy ezzel a témával foglalkozó pszichológusok 90%-ának ugyanaz a - nem véleménye - hanem tapasztalata, mint az anyósodnak.


Az más kérdés, hogy az anyósodnak valóban butaságból az.


Más ugyanis a tudatos "akarás" és a tudatalatti működése.


De a jó hír ebben, hogy lehet tenni.


Pl. ilyen program a Lux-babaprogram is.

Érdemes rákeresni annak, aki ilyen gondokkal küzd.


Mindamellett persze, hogy a szervi okokkal - ha vannak - törődni kell.

52. engribörd (válaszként erre: 29. - Channa*)
2015. szept. 7. 19:35
Honnan tudod, miért kezd el valaki csak 30-on túl azon gondolkodni, hogy jó lenne egy gyerek? Nem kell összekeverni a karrierista, élvezem az életet, utazgatok, szelfizek, iszom-drogozok, szedem a tablettát mert utálom a kölyköket típusú nőt-párokat azzal-azokkal akiknek egészségügyi okból nem adatik meg a gyerek (nem a drogok utóhatásaként) vagy azokkal akik nem találnak normális társat és 30 évesen is szinglik. Örülj neki, hogy nem volt szervi és párkapcsolati problémád és szülhettél. A mai világban vigyázhatunk akármennyire magunkra, ha szinte minden mérgez körülöttünk (és ki tudja milyen, tőlünk független dolgok okoznak meddőséget) , persze aki iszik-drogozik-füstöl, az csak ront a helyzeten.
51. Channa* (válaszként erre: 50. - 408020f45e)
2015. szept. 7. 06:03

Nem kell nekik!

Nagyon jó szülők:D Nagyon jó emberek:D

50. 408020f45e (válaszként erre: 48. - Channa*)
2015. szept. 6. 23:54
Az az ismerősöd, aki a gyerekeit így neveli vehetne néhány szakkönyvet gyermeklélektanból és gyermeknevelésről. :(
49. Channa* (válaszként erre: 48. - Channa*)
2015. szept. 6. 13:12
az ezirányú agódásukat is...=az ezirányú aggódásukat is...
2015. szept. 6. 13:10

Egy ismerősömnek van egy lombikos gyereke és egy örökbefogadott gyereke is. Mindkét gyerek tudja, hogy az egyik nem biológiai gyerek és persze a lombikos gyerek ritkán, de odavágja a másiknak, az meg megy panaszkodni a szülőkhőz, akik csak annyit mondanak, hogy ez így igaz, de te meg egy petricsészés gyerek vagy:DDDD


Én nem gondolnám, hogy a legtöbb anyós rosszindulatból mond bármit, csak épp az csúszik ki a száján, ahogy sokunknak kicsúszik ez meg az a szánkon, amit tulajdonképpen nem akarunk kimondani, és természetesen mi is megsértünk vele valakit, csak a saját elszólásainkat bocsánatos bűnnek tekítjük.


A fiam születése előtt 2 héttel derül ki, hogy a férjem rákos. Mindenki nagyon aggódott érte. És az én nagymamám, aki sosem volt rosszindulatú, mindig felvilágosult volt, stb., azt kérdezte, hogy a gyereknek ugye nem lesz baja? A férjem kicsit "megsértődött", de nem tartott sokáig, mert tudta, hogy csak a dédunokája miatt aggódik. A nagymamám akkor nyugodott meg, amikor a leleteket megkaptuk, hogy a gyerekünk egészséges...

Tudta, hogy megsértődött a férjem, de valakinek ki kellett mondani az ezirányú agódásukat is...

47. .jucus. (válaszként erre: 46. - Logodi)
2015. szept. 6. 13:03

Hát a helyedben én sem mondanék így semmit...


Nekem régebben azt mondogatta anyósom, hogy szüljek neki unokát...mi van??? Magamnak szülök gyereket ( meg az apjának) és azt is akkor, amikor én akarom. ( vagy amikor sikerül). Nem parancsszóra...

46. logodi
2015. szept. 6. 11:18

Nekem egyszerűen azt mondta anyósom a lombikra, hogy "csinált, mű" gyerekünk lesz.

Az első lombik sikerült, de elvetéltem a 14. héten. Szerinte én tehettem róla, és megkérdezte amikor hazajöttem a kórházból (vetélés után), hogy jól éreztem-e magam...

Most készülünk a második lombikra.

Nem az anyósomnak fogom szülni, igyekszem kizárni a gonoszkodásait, pedig egy háztartásban élünk. Csak így sikerülhet!

Az elsőnél mindenről tudott, most semmit nem fogunk mondani neki. Egyszerűen nem hagyunk támadási felületet.

45. .jucus. (válaszként erre: 44. - Nyuszmó84)
2015. szept. 5. 19:15
Köszi! Bár lassan de biztosan anyóskorba lépek...így jár aki korán szül. :)
44. nyuszmó84 (válaszként erre: 43. - .jucus.)
2015. szept. 5. 18:49

.jucus!

Te még nagyon messze vagy a vénségtől. 😉

43. .jucus. (válaszként erre: 42. - Nagymaya)
2015. szept. 5. 16:50

Sőt még a szüleim is neteznek,pedig elmúltak már 70 évesek...


És igen,így helyes :) Támogatni a fiatalokat és nem megjegyzéseket tenni. Mondom ezt vén fejjel 46 évesen :) :)

42. nagymaya (válaszként erre: 41. - .jucus.)
2015. szept. 5. 15:54
Ezzel teljesen egyetértek. Az én anyukám és anyósom is modern. Van internet, és mikor kiderült a lombik, bújták a netet, hogy minél többet megtudjanak a dologról. Ma már inkább az egyel idősebb generáció az, aki nem tudja mi fán terem a lombik. Nehezen értik meg a lényegét. Az én nagyszüleim is mindig elmondták, hogy fog az magától is sikerülni, hiába mondtam el százszor, hogy az lehetetlen. De ettől függetlenül ők is mindig támogattak minket.
2015. szept. 5. 14:40

Lányok! Csak egy pár szó az anyósok védelmében... Ha magamból indulok ki /23 éves fiam van/, nem igen nevezném a korosztályomat tudatlannak, bármiben. Nekünk is a google a barátunk, használjuk a számítógépet a magánéletben, munkában, már régóta. Az információk bármikor rendelkezésünkre állnak.


Még az is lehet,hogy többet tudunk valamiről, mint a menyünk...


Ez persze nem azt jelenti, hogy helyeslem amit a cikkíró anyósa mondott. De a tudatlan,buta stb. jelzőket ki kérem magamnak...a többi anyós ( jelölt) nevében is.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook