Liba leszek a Mennyországban? (beszélgetős fórum)
Akkor is tisztelni kell egy nőt, ha megvolt, akkor is ha nem.
Sőt, főnök beosztotti viszonyban visszautasít egy nő, egy normális pasasnál ez még nagyobb tiszteletet kell, hogy kiváltson.
(Csak éppen kellemetlen, ha folyton ott van és tényleg kívánja az ember, alatta semmi szerkóban meg pláne. Sose szerettem, ha munkahelyen túl csinosak a munkatársnők)
Hasonló helyzetbe kerültem úgy 10 évvel ezelőtt. Volt egy sebész főorvos, aki intenzíven udvarolt, annak ellenére, hogy közöltem vele, szerelmes vagyok a férjembe.
Egy alkalommal kettesben maradtunk a rendelőben, s megpróbált megcsókolni. Elhúzódtam...azt mondta, nem érti..nem érti, mért lenne az bűn, ha néha bejárnék hozzá ügyeletbe.Neki is van felesége..-:)
Minden nővérke, és fiatal doktornő "megvolt" neki. Nem tudta feldolgozni, hogy valaki visszautasította, és ezt tudomásomra is hozta.
Aztán teltek az évek...3 évvel ezelőtt igazgató lett. Egy alakalommal fel kellett, hogy keressem szakmai megbeszélés miatt. A nagy irodában csak ketten voltunk.
Érdekes dolgot mondott: "Nézd..az igazat megvallva, még mindig nem értem, hogy mért pont téged nem tudtalak megszerezni! Bár, hogy most igazgató lett belőlem, szerintem még annyi esélyem sincs nálad, mint eddig"
Igen, ez így igaz! Soha nem fogom megtudni, hogy milyen lett volna...az igazság az, hogy nem is vágyom rá.
Akkor most liba leszek a mennyországban?:):) Nem baj, vállalom:)
Emelt fővel dolgozom mellette,tisztel és becsül, s ez a lényeg:)
Ez csúcs!!! :)))
A "hét fóruma" díjat érdemelne...!
Oly rossz kedvem volt de most nagyon mosolygok...:)
Köszönöm...
Liba?
Inkább ragyogó, büszke hattyú. a "Minek legyek tisztességes, kiterítenek úgyis" hozzáállás csak a tartás hiányát szokta palástolni. Sokminden imponál nekünk, nőknek, de érdemes a másikhoz, és magunkhoz is méltatlanul viselkedni egy hormonálisan túlfűtött intermezzóért?
NEM!
Üdv, szárnyas, a csapatban!
A történet nagyon tetszett,de én nem vagyok biztos abban,hogy Éva jót cselekedett-e avval,hogy kihagyta ezt a lehetőséget.A főnöke terhesen és évek múlva is nagyon szerette,de Ő is vonzódott hozzá.Szerintem jobb lett volna,ha nem hagyta volna ki ezt a csodás lehetőséget!
Most bánkódhat és agyalhat azon,hogy milyen lett volna vele az ágyban.
Ez a vélemény igazán érett megfontolt gondolkodásra vall.
Ritka ebben a korban.
Megsúgom: Éva nem bánta meg soha és ma jobban szeretik egymást a férjével mint valaha.
Puszi:Edit:-)
Drága Minerva!
Csodálom Évában, hogy NEMet tudott mondani és úgy gondolom, büszke lehet magára. Így egész életében megmaradhatott annak, ami igazán volt. Igazi NŐ. Nem lett egy újabb strigula, viszont lett szerető anya és feleség egy boldog családban.
Nem baj, ha liba lesz, lesz társa :)
Egyébként úgy gondolom jobb a Mennyországban libának lenni, mint a pokolban bármi másként.
puszi: Adri
Köszönöm szépen:-)
Tulajdonképpen valakinek most éppen nagy dilemmája van ebben a témában. Neki szeretnék segíteni a döntésben ezért is tettem, fel ezt a történetet,de szivesen veszem,ha elmondjátok a véleményeteket,a témával kapcsolatban.
Liba leszek a Mennyországban ?????
Haláluk után három nő járult az Úr elé.
Hányszor csaltad meg a hites férjedet ? - szólt a kérdés az elsőhöz
Huszonháromszor engedtem a csábításnak Uram.
Menj a tisztítótűzbe, azután majd meglátjuk!
A második asszony pironkodva bár, de azt válaszolja:
csak háromszor paráználkodtam!
Rendben van, akkor vedd fel a szárnyaidat és mondj el három Üdvözlégyet.
A harmadik nő a feltett kérdésre azt válaszolta:Uram én csak a férjemmel háltam és nem engedtem a kísértésnek egyszer sem!
Rögvest meg is kapta a hófehér szárnyakat.
.
Ó Istenem hát angyal leszek.- kiáltott fel ujjongva
"És mondá az Úr"
Nem lányom , te LIBA leszel itt a mennyek országában!
-.-
Bár ez csak egy vicc de tudod -e, hogy Te mi leszel "odaát"?
A személyek és a szereplők a fantázia szüleményei!
ÉVA TÖRTÉNETE:
- Húsz éve mentem férjhez. Nem tudom,hogy szép vagyok -e vagy csúnya de ezt megítélni nem is az én
feladatom, hiszen ez olyan relatív. Mindenkinek mást és mást jelent a szépség.Nincsen csúnya nő, mert
mindenkiben van, valaki számára valami szép!
-Hat éve voltunk már házasok,amikor új ember került a céghez ,ahol dolgoztam.Rövid időn belül
főnök lett belőle.
A többi kolléga nő /öten voltunk/ , mind oda volt a jóképű, negyvenes pasiért,de érdekes módon ez csak
akkor lett látványos ,amikor megkapta a kinevezést.
- Nem bírálhatom őket, hiszen én is részt vettem a háta mögötti suttogásokban, nevetgélésben,
"Nőből vagyunk" ugyebár?
Ő, persze hamar észrevette,hogy nem közömbös a lányok /asszonyok/ számára és persze, ezt ki is
használta
."Férfiból volt" nemde?
Először csak pikáns vicceket mesélt, majd nyílt flörtbe kezdett velünk, míg egy napon én is sorra kerültem.
Nagyon finoman és kedvesen, kitartóan udvarolt.
Nekem is tetszett a dolog, nem vagyok fából és az vesse rám az első követ akinek NŐ létére nem esnek
jól a bókok, a szép szavak.
-Lassan mi, az osztálya lettünk a "háreme" kivéve engem ,mert bár eltelt egy év ,engem nem sikerült
becserkésznie.
Egyre jobban közel került a szívemhez, sőt megkockáztatom, talán bele is szerettem egy kicsit
de álltam az ostromot, mert mindig eszembe jutottak a hozzám oly közel álló emberek: a férjem és a fiaim!
- Hat-hét év házasság után már csendesedett az otthoni tűz és én sokat ábrándoztam a főnökről.
Azután kismama lettem és mivel végig dolgoztam, ő figyelmesen és visszafogottan bár de végig udvarolta
a kilenc hónapot.
A szülés után otthon maradtam a picivel de a név napok alkalmából be-be látogattam a
munka helyemre.Egy ilyen összejövetelen kaptam tőle egy szál vörös rózsát,pedig nem én voltam az
ünnepelt.
Kérdésemre ,hogy ezt miért kapom/?/-azt válaszolta:
"Mert szeretlek"
-Talán nem is kell ecsetelnem, buta szívem először elfelejtett dobbanni , majd egy maratoni futóéhoz
hasonlóan majd kiugrott a torkomon keresztül.Már nem emlékszem megköszöntem- e a virágot vagy csak
elpirulva nagy zavaromban, minden önuralmamat összeszedve, távoztam az irodából.
-Eltelt pár nap s mire a rózsa elhervadt,ő egy szép napos délelőtt beállított.
Azt hittem elájulok, amikor megláttam az ajtóban virággal és csokoládéval a kezében.Csak ketten voltunk,
férjem dolgozott,a nagyobbik gyerek az óvodában , míg a kicsi a szomszéd szobában
aludta az ártatlanok igaz álmát.
Remegő térdekkel a konyhába menekültem, hogy kávé főzés közben kicsit megnyugodjak.
Tudtam most jött el a pillanat ,amiről sok- sok éjszakán ábrándoztam ,hogy Ő+ÉN.
-Kávézás közben szemem sarkából figyeltem: mikor és hogyan fog közeledni!? Elképzeltem
amikor puhán átölel és az első mézédes csók után gyengéden simulva karjaiba átadom magam
a hódító férfi erőnek, a vágynak, a tűznek ........
-Miután elbotladozunk az ágyig,vagy tán itt a szőnyegen, puha szájával tigrisként tépi le rólam a ruhát,hogy
csókjaival bebarangolja testem,s elrepít a csillagok közé a vágyott mennyországba....
- A "főnök" sürgető kérdésére eszméltem ábrándjaimból
-"Ugye te is akarod?"
Valószínűleg már többször megkérdezte,míg én gondolataimba merülve itt sem voltam.
- Mit? Hogyan?
-Akarok e veled a mennybe repülni?-kérdeztem magamtól.Oda hová a férjemmel megyek minden
szerelmes éjszakán? Vele aki most is a gyerekeiért, az ö családjáért robotol?
Megjelentek előttem a nagy barna szomorú szemek, szinte hallottam vádló, elkeseredett szavait::
- Nem ezt ígérted! Szeretlek és bízom benned!
-Igen ! Akarom! -sikoltotta bennem a vágy, de hangosan csak ennyit mondtam:
-Nem ! Nem tudom megtenni ne haragudj.
-Csendesen, szótlanul szedelődzködött és én átsírtam azt a délutánt.
A következő bulira még elmentem de kerültem őt. Mégis megtalálta az alkalmat, hogy elégtételt vegyen
.Férfiúi büszkeségében megsértett és megalázott állatként odasúgta: "Még negyven sem leszel és már
bánni fogod "
Azóta eltelt sok év már az ötvenedik is kopogtat az ajtón de sosem bántam meg , hogy hűséges
maradtam.
- Gyesről már nem mentem vissza ,hanem kerestem másik munka helyet.
Bár akkor úgy éreztem szerelmes vagyok, ma már tudom, csak testi vágy volt , csak a hormonok.....
-A párommal ma is együtt vagyunk és jól vagy rosszul de szeretjük egymást.
Talán boldogok is vagyunk!
Ha nem is kapok meg mindent az élettől,én igyekszem mindent ADNI!
Lehet , hogy LIBA leszek a mennyországban!!!!???
Hisz nincs is oly nagy különbség. Az angyaloknak és a libáknak is fehér szárnyuk van!:-)