Lenne kedved beszélgetni, tanácsot adni egy szerelmi kérdésben, teljesen tanácstalan vagyok? (beszélgetős fórum)

Nem akartam többet hozzászólni ,,de ezt nem tenném.

Vagy tagadna,,és akkor égő.

Vagy jönne a dolog lelkizős része amivel bevinne az erdőbe,,mármint még jobban.

Na ez kizárt.

A szakmánk csúcsán vagyunk, egyikünk sem fogja más miatt feladni.

Arról már beszéltem a főnökömmel, hogy munkarendet szeretnék váltani, akkor nem találkoznánk. De sajnos nem engedte.

Én nem kacsintok senkire, soha oda nem megyek hozzá.

Nem a főnököm, de felettem van. Ha sima kollégám lenne már rég megmondtam volna, hogy figyu ne.

Itt így kicsit kínosabb.

Ezt nem gondolom. Biztos, hogy a férjem hiánya erre rájatszik, mert gyakran vagyok magányos.

De hogy magamnak kreáltam. Lehet belül túl reagálom, az lehet. De hogy nem kerestem a bajt....

De annyira feltűnő volt, ahogy közeledett és erre figyeltem fel.

Mert ismerem. Sokat beszélgettünk. Sokat mesélt, én is, akkor még nem gondoltam....

Csak az a fura hó soha nem mesélt a gyerekről, a párjáról, soha a nevüket sem ejti ki előttem. De azt nem titkolta, hogy van családja. Fb on is kint van egy sok éves kép róluk. De azóta semmi.

Próbáltam kipuhatolni volt e itt bárkivel hasonló dolga, és milyen a kolléganőkkel , de nem volt kapcsolata bent senkivel és nem foglalkozik a többiekkel.

Ő egy elég magának való, csendes , visszahúzódott férfi. Ezért is figyeltem fel rá, amikor rám kacsintott stb, tőle ez hatalmas dolog, mert nem az a típus, aki könnyen nyit mások felé.

De honnan tudod, hogy milyen a lelke?

Gondolj bele, hogy családos ember, ezt a tényt meg sem említette eddig neked. Közben mosolyog, meg kacsintgat rád a munkahelyen.

Lehet, hogy ha más környezetben látnád, mondjuk nem a munkahelyén, kiderülne hogy másokkal is így viselkedik, mosolyog, flörtöl.

Hidd el, hogy nem direkt csinálom.

Cseppet sem jó kedvemből.

Tegyél 3 napos halat a zsebedbe.Tuti kikerül.

Sajnálom kifogytam az érvekből hogy miért is nem kellene asszonyként a más a férjének lelke után vágyakozni.

Nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy eleinte , ha a férjem hazajött eltudtam hesegetni a gondolatot és nem gondoltam rá. Most már ez nem így van, erősebb az érzés. Mindig gondolok rá.

De ugyanakkor szeretem a férjem, soha nem bantanám és ez őröl fel. Mert soha nem fogom fizikailag bántani, de a lelkem máshol van és ez bánt, furdal a lelkiismeret. Próbálok ellene tenni és nem tűnik el a fejemből