Lélek sebészet..itt (beszélgetős fórum)
és nézem én ki lép be de nem hagytál erről ott semmi nyomot se... pedig több helyen is teheted...
nagyon sajnálom hogy azt kell irnom csak szeretnénk mi jok lenni ez épp ugy nem megy mondjuk mint másnak és a hibáinkra a kamaszaink nagyon ügyesen világítanak rá...de a kérdésedre visszatérve én öszinteséget és végtelen szeetetet javaslok önzetlen szeretetet és akkor ez a te kérdésed nem kérdés és az eredménye egy minden nap egy pici boldogság hisz rajtad rajtam kivül egy el el dobott gyermek fejlődésének ügyesedésének vagy épp ...ki az ki örülni tudna...
Ó, bocsáss meg, nem rosszból vagy szemrehányás gyanánt írtam, amit írtam, csak egy vélemény volt, de igaz, valóban nem néztem meg előtte a naplódat. :)
Minden tiszteletem a Tiéd, ennyi gyerek!!! Nagyon jó emberek lehettek a feleségeddel együtt!
látod a naplóm én minden gyereknek mindent korának megfelelően elmondtam mindig én ezt választanám ma is mikor máshol kiderül mert kiderül hogy honnét jöttünk mért ilyenek vagyunk mi a magyarázat erre sajnos legtöbbször hiába kerül mindenre lepel csak egy hiba és végleges lyuk az egész családon...nincs olyan ki ne volna kiváncsi az igazi gyökereire...de ez nem feltétele boldogságnak ezt biztosan állítom a mult alapján ...
Örökbefogadással kapcsolatban sztem azt, hogy egy szülő elmondaná-e az örökbefogadott gyermekének és ha igen, mikor, hogy nem vérszerinti, csak az tudhatja, aki valóban fogadott örökbe, és tudja, milyen félelmei, érzései voltak ezzel kapcsolatban.
Kívülről ez annyira könnyen eldönthetően ktűnik, pedig sztem nagyon is nehéz kérdés.
innen nem lehet elkésni itt mindig van ki segíteni tud...
Kár,hogy késtem egy napot...
itt is beszélhetünk...egy egy dologról...ki még nem alszik...
Mindent megtett, hogy ne így legyen...így viszont sz.tem sokkal rosszabb, mert egész életében félhet, hogy kitudódik-e...én biztos megmondanám afogadott gyermekemnek, ha így lenne...ha még kicsiként fogadnám örökbe - 3 éves kor alatt - akkor teljesen természetesnek venné, hogy úgy van, ha ezt tanítjuk neki...ha pedig már nagyobb, s úgy fogadja örökbe az ember, addigra már ő maga is tudja, mi a helyzet...persze, lehet, hogy most megint csak gondolkodom...
de nagyon buta lehet ha nem ő mondja el ezt a gyereknek hanem meghagyja az esélyét hogy mástól derüljön egyszer véletlen ki mert a törés...sokkalta nagyobb lesz...
Én sem értek vele egyet...az ő élete...igazából már nekem sem kellene tudnom, hogy így van a dolog...én "hivatalosan" úgy tudom a saját gyereke...de ahogy nekem elmondták mások...így amíg ő olyan körökben mozog, ahol "régen"ismerték, mindaddig fennáll a "lebukás" veszélye...persze, nyilván nem én fogom elárulni...
nekem az a szimpatikus ha fel tudjuk vállalni magunkat bármilyen helyzetben...és el tudjuk mondani a gyermekeinknek az általunk ismert valóságot ugy ahogy van..nem hiszem ha tesszük a dolgunkat ,hogy ez jelentené a gondot...
Egy ismerősöm örökbefogadott egy csecsemőt...több mint 20 éve...de a gyermek elől titkolja, s soha nem is akarja neki megmondani, hogy ők nem a vér szerinti szüleik...
Leült a fórum...szerencsére...jó, hogy senkinek nincs semmi lelki problémája... :-)
mennyi minden fér még ide...
hazudnánk ha nem mondanánk hülyeségeket de ez előtte levő tizenöt vagy több év már elszakithatatlan kötelékké válik és ujra irom a babátlanoknak azok a napok mikor picik fantasztikus élmény ki törödik azzal ki szülte.. az ilyenkor semmi...nem foglalkoztunk vele..
mikor igy visszaemlékszem mikor uszni kezdtem hordani három évesen vagy mikor klasszikus balettre jártunk öt évesen ki foglalkozott azzal honnan is jöttünk annak ellenére hogy tudatosítottam én ezt is...
Elolvastam...nagyon-nagyon aranyos vagy...minden gyermek örülne, ha ilyen anyukája, szülei lennének...csak nyugalom, ilyen anyukát biztosan akar egy édes kis csöppség, s be fog toppanni hozzád...amikor legkevésbé várod... :-)
Tudod, mi 4 évig próbálkoztunk...végül, szerencsére, teljesen természetes úton-módon lett egy kislányunk, aki most már 10 éves...
"várakozás" közben eszembe jutott, az örökbefogadás is...de már annak a gondolatától is féltem, hogy - később, mikor kamaszodik, s vitázik velem és szemtelen - és a vita hevében eszembejutna, hogy nem is az én gyerekem, s ezt esetleg akkor a "fejéhez vágnám"...tudom, lehet, hogy hülye gondolat volt, s neked van igazad...
Úgy értem, addigra örökbe fogadtak egy gyermeket, s azt is sokszor hallottam már, hogy ezáltal megszűnik a stressz, és a saját sem várat magára sokáig...
Nem véletlen, hogy klímaváltozást, tengrparti nyaralást ajánlanak...a sós víz a lényeg...egyik kolléganőmnek azt mondták - hosszú idő után persze - hogy sosem lehet gyereke...egy idő után elfogadta, beletörődött...azt mondta túllép, s egy hónapra elutaztak a tengerpartra a férjével...teherbe is esett...nem volt stressz, ott volt a gyógyító só...és igen a "másik ötlet" is "kéznél volt"...
persze hogy kell csak kb husz perc langyos sós fürdő ,,utána zuhany
dehogynem kell zuhanyozni...
nem tudom nálunk ez hozta a csodát olyannyira hogy az első lányom karácsony estére jött meg dec24 ére.. de én ujra mondom és hidd el a másik ötletem is járható sok sok örömöt hozhat...csak akarni kel...mindkettőt tapasztalatból mesélem..
Nem hiába énekelték a reklámban, hogy "köszönjük néked Sárvár, sárvári termálkristály" :))
Bocsi, nem tudtam kihagyni.
A sót utána le kell öblíteni, ugye, mert ez így tömény...
Múlt héten egy hetet áztattam a sós tengerbe és holnaptól a kádban fogom áztatni a sós vízben:o))Aztán megírom az eredményt.
sose lehet tudni .. látod a nejem utána három császármetszett gyereket szült elötte meg a Cejzer endréig minden,,meg kitudja kiig..
Én kipróbálom már holnap veszem is a sót:o)) Köszi.
ez a történet nem volt mese...tiz kg val vettük akkoriban a sót...
de igazából a másik ötlet is egy jó megoldás...
További ajánlott fórumok: