Lehet haragudni egy életen át a szülő anyádra? (beszélgetős fórum)

Még csak fogok.

19 hetes kismama vagyok, és a pároméknak van egy házuk, ott el fogunk férni, nyugink lesz, és ez miatt költözünk oda. A párom mamája ott lakik, csak egy udvarban van a két ház.

Az én esetem.

Első lánygyermekként születtem a szüleim házasságába,szüleim szinte napirenden veszekedtek apu ivott anyám féltékeny.Volt,hogy olyan dolgokért kaptam amit meg sem érdemeltem.16 éves voltam mikor bejelentették lesz egy testvérem,megszületett az öcsém aki a család mindene lett.Persze én háttérbe szorultam.Teltek az évek megismerkedtem egy férfival terhes maradtam összeházasodtunk,megszületett a lányom ,elváltam.Ottmaradtam a szüleimnél segítettek a lányom felnevelésében,én közben lebetegedtem kórházból ki-be.Az öcsém nött iskolás lett én hordtam én jártam szülöire,mindenki abban a tudatban volt én vagyok az anyja.Az öcsém továbbra is maradt a legkedvesebb,bár mit tett minden jó volt.Belekeveredett dolgokba én tartottam a hátam,hogy az anyámék szívbajt ne kapjanak.Több kocsi a sejhaja alá,amit rendre módra tört össze,vagy aprópénzért tovább adott szegény szülök gyereke kiént meg játszotta a milliomosok fiát.Problémák alakultak ki köztünk én idegileg kikészültem.A lányom nőtt és szintén menekült haveri társaságokba,a jó kapcsolat elrepült.Az öcsémmel csak romlott a kapcsolat míg egy nap meg vert,és az anyámék az ő pártjára áltak.Zsákokba szedtem egypár dolgot és menekültem a szülöi házból már 40 éves fejjel.Más nap mikor mentem volna a többi cucomért lelakatolva a kapu előttem amit azelőtt nem zártak.Én voltam a világon a legrosszabb és azóta alig beszélek a szüleimmel,testvérem nem is láttam.Az akkori barátomhoz menekültem a lányommal akivel idöközben vettünk egy közös házat egy faluban.A sors,a lányom összeismerkedett egy nála 12 évvel idősebb férfival és elfordult tőlem.A lányom a mamájáékkal tartja a kapcsolatot,holott volt hogy a papa a sarlót az ő nyaka előtt is elrántotta és kijelentette nem szereti.Ma a fiuk felköltözött pestre ritkán megy hozzájuk én nem.Maradt a lányom akit most azzal biztatnak ráhagynak mindent.A lányom most ezt komolyan veszi mivert albérletben laknak a párjával.Rájöttem az életben én nagyon rossz időpontban születtem,biztos elviselhetettlen,kiálhatatlan vagyok.Akiket szerettem és mindent megtettem értük mindenki ellenem fordult,igy nincs senkim a férjemen kívül.Ez a büntetésem!Rossz anya,rossz gyerek,rossz testvér vagyok!Meg buktam az életben!

Szegény! :(

Ne hidd, hogy egyedül vagy, akivel ilyesmi történt.

Összeismerkedtem valakivel itt a portálon, és ő a bizalmába fogadott, és elmesélte a gyermekkorát. Azt, hogy miken ment keresztül, mi lett belőle.

Egy ilyen dolog az egész életét tönkre teszi annak, aki elszenvedte!

Míg él, addig elő-elő fog jönni, és ott lesz a gondolataival egyedül, mert más nem élte át azt, amit ő.

Nyugodj meg, elmúlt, vége!

Szomorúan olvastam az írásaitokat. :(

Nekem Anyukám 4,5 éve halt meg, és azóta is magamba vagyok zuhanva teljesen. :( Volt, hogy veszekedtünk, de akkor is hülyeségeken. Nagyon jó Anya volt, iszonyatosan hiányzik. Fel sem tudom fogni, hogy egy anya hogy tudja eldobni a gyermekét, hogy tud elfordulni tőle. Hogy tudja tönkretenni a gyermeke életét?!!

Ezt soha nem fogom emgérteni! :(

Leírom, persze nagyvonalakban... én nem szégyellem, sőt! Szeretném, ha megértenék a tetteinket azok az emberek, akiknek tökéletes a családjuk, és nem ítélnének el minket:

Nekünk egy igazi "családfenntartó" volt az Apukánk, imádott minket és anyámat is... bármit kért anyám, egyet csettintett, a se..e att volt minden. Azért élt, és dozott, h nekünk mindenünk meg legyen. 26 évig voltak házasok, a 25. évfordulóra anyám erőltette, h legyen templomi esküvőjük...gyönyörű volt!

Aztán 1 évvel később anyám bedilizett, összeszedett egy faszit, elhagyott minket, Aput is, hazudott nekünk, stb. Ne értsd félre! Ha egy ykapcsolat nem működik, vessenek véget neki... de emberek módjára! És ezt anyám nem egészen így vitte véghez. Csak egy-két apró részlet: Aput megloptam, mikor sunyiban elkölözött otthonról 500 ezer forinttal, és elvitte magával az életbiztosításos papírt, így Apu nem tudta átiratni a nevünkre. Aztán: Apu összeomlott, bekerült a pszichiátriára öngyilkossági kísérlet miatt, erre a nagysasszony fogta magát, és bement a fa...val kézenfogva hozzá. Mikor hónapokon át éjszakákig keresstük Aput, h ne csináljon hülyeséget, őt nem az érdekelte, h velünk mi van, hanem szó szerintz az, h: "a macskának és a kutyának nincs valami lelki bajuk?" Apu végül megtette... mi találtuk meg a bátyámmal! Egyszer nem érdeklődött, h hogy yunk, h viseljük... én akkor még főiskolás voltam, azt se kérdezte, h miből élek... És az egyik legdurvább: Apu még el se lett temetve, mikor anyám már telefonált a rendőrségre, h neki kell a halotti bizonytívány ahho, h saz életbiztosítást felveye.

És most tudtam meg, h kivárta az egy évet, felvette Apu után a nem kecés özvegyi nyugdíjat (pedig akkorra ő már beadta a válókeresetet), meg a még több életbiztosítást, majd 1 hónappal az egy év lejárta után összeházasodott a fa...val, és elmentek Francaiországba nászútra. Persze nagyrészt Apu utáni pénzből...

Nos, nagyvonalakban ezért nem tartjuk a akpcsolatot vele... remélem nem értetek félre! Nekem a család egész életemben szent dolgo volt...Egyet tudok: az életemet adnám, ha még egyzsre megölelhetném, beszélhetnék Vele, és elmondhatnám Neki, h nem haragszom Ráá"