Lehet haragudni egy életen át a szülő anyádra? (beszélgetős fórum)

Nemrég beszélgettem az egyik barátommal, ismét kiborította az édesanyja. Olyan dolgokat mesél róla sokszor, hogy a hajam az égnek áll, hogy terrorizálhatja lelkileg egy anya így a saját gyerekét. Az elején azt hittem, panaszkodik, és humbug az egész, de aztán rájöttem, hogy mennyire borzalmas nő...

Már valahol mélyen azt kívánom, hogy jobb lenne ennek a barátomnak, ha nem is tartaná a kapcsolatot az anyjával, mert sokkal nyugodtabb lenne az élete... Úgyhogy szerintem van olyan, hogy haragudj rá egy életen át, bár mindig kettőn áll a vásár.

Rendben, te tudod! :o)

A halál egyébként nem mindig oldja meg automatikusan a problémát .... de gondolom ezzel tisztában vagy.

Akkor a 61-es hszt, meg az utolsó mondatát, félreértettem? :o))

Igen, az a lényeg, hogy a múltból tanulni kell, és tovább lépni. Mert a jelen a fontos!

Igen , szerintem lehet, az egész gyerekorom nem volt egy leány álom , és még mindig hibáztatom hogy a beteg apámat egyedül hagyta. Apám közben meg félig haldoklott a földön a hideg kövön, valamiért kiakart menni a szobából , és össze eset a konyhában , úgy találtam rá. Mire a mentők kiértek már eszméletem volt Kómába esett, tüdő gyulladást kapott és rá egy hétre meg halt 37 évesen . Akkor voltam 16éves, pont egy motor versenyen voltunk és onnan jöttünk haza. Miért nekem kellet ezt végig csinálnom apámmal , meg a mentők , meg még 16-sem voltam , és ő hol volt??,

A barátnőjével a kocsmában ... rá öt évre májrákban meghalt.... de ezt a mai napig nem tudom megbocsájtani ...

Azt hiszem nagyon sok ember él úgy, hogy a szüleivel gondjai vannak. Szerintem erről nem a gyerek tehet, kisgyerek pedig végképp nem!

Nekem nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, mindenben segítettek mindig.

Azonban végig kellett néznem anyám hogy küszködik a nagyanyámmal, azaz a saját anyjával.

Az én nagymamám, ha lehet egyeltalán így nevezni, képtelen a szeretetre, vagyis magán kívül senkit nem szeret. Világ életében szeretői voltak a nagyapám mellett. Anyám és a nővére borzasztó gyerekkort éltek meg. Nagyapám ivott, többször rajtakapta nagyanyámat más pasikkal, ilyenkor ment a verekedés...Mindennek ellenére nagyapám nagyon szerette a lányait. Anyám néha mesél róla... borzasztó lehetett!

Nagyapám 10 éve meghalt, innentől nagyanyámnak elérkezett a kánaán. Ő ma 76 éves. Semmi más nem érdekli csak a divat, a fodrász és persze a pasik!

Mindig nagyon jó módban életek, tehát öreganyám nem az a tipikus kisnyugdíjas.

A legrosszabb az egészben, hogy anyám 53évesen annyira áhítozik az anyja szeretetére, hogy azt nem tudom leírni. Bármit megtenne, csak az anyja egyetlen kedves szaváért. Persze ez álom marad, mert öreganyám nem az a fajta... Az anyám 7 éve nagyon beteg, kórházból ki, kórházba be. A nagyanyám egyszer-kétszer bent volt nála kb. 5 percre. Anyám meg mindig kérdezi, hogy beszéltem-e vele, mikor jön. Én meg összevissza hazudok neki, nem merem megmondani, hogy az anyja azt mondta nincs ideje bejönni, mert a pasijához utazik. Hihetetlen, hogy egy felnőtt asszonynak mekkora szüksége van az anyja szeretetére. Pedig kárpótolta őt az élet. Apám, az öcsém, és én nagyon szeretjük őt.

Elképesztő ami veled történt! Hogy tehet ilyet egy szülő???? Hogy tehet ilyet egy anya???? Bocs, helyesbítek, ez nem is anya!

Ne haragudj, hogy ilyet mondok, de mindkettőt fel kéne kötni!

Köszike a gratut! :)

Még nem sokszor találkoztunk, de aranyos volt. Még most pakolászás, és festés van (a legnagyobb gond, hogy az egyik szobát nem tudjuk milyen színű legyen :) ) , ha kész lesz, napokra kimegyünk, de csak akkor költözünk ki végleg, ha meglesz a bébi. :)