Legyen meg mindene a gyerekemnek... (beszélgetős fórum)

Igen. És kezdődik ez azzal, hogy a gyermeket egészen kis korától be kell vonni a háztartási munkákba, amikor anyának még csak játékból segít. Később jöhet a dolgainak a rendbetétele.

Mikor megtudja, hogy abban a hónapban csak úgy tudják megvenni az edzőcipőt, ha megspórolja a locsolópénzét.

Dehát vannak itt gyakorló szülők.:)

Én csak a saját tapasztalataimból, ahogyan neveltek tudok írni.

Itt is fontos lenne az egyensúly, hogy a gyermek ne kapjon vérszemet és tanulja meg, hogy az életben semmi sincs ingyen. Mondjuk havonta leülni a konyhaasztalhoz és a gyermekeket is bevonva megbeszélni, hogy mire mennyit költenek adott hónapban, mire gyűjtenek.

Ez nagyon fontos, hogy a gyerek is lássa miért mennyit kell tenni, dolgozni.

OK. Csak a gyermekvállalással kezdtél.

Szerintem a pénz és a család is fontos. Meg kell találni azt az egyensúlyt, hogy pénz is elég legyen, de a családdal is elég időt tudjunk tölteni.

A pénz sem mindegy, hogy mire használjuk.

A felhozott eseted valószínűleg rossz nevelés. Gyermekkorában biztosan megkapott mindent és nemvolt meg az az öröme, hogy a saját kis diákkeresetéből megvehesse magának a divatos edzőcipőt. Megvette anyu, aki a másik oldalon lehet, hogy három műszakba járt, hogy megvehesse neki.

Itt is fontos lenne az egyensúly, hogy a gyermek ne kapjon vérszemet és tanulja meg, hogy az életben semmi sincs ingyen. Mondjuk havonta leülni a konyhaasztalhoz és a gyermekeket is bevonva megbeszélni, hogy mire mennyit költenek adott hónapban, mire gyűjtenek.

Nem állítottam az ellenkezőjét, a kifejezésben én rosszindulatot érzek.

És nem azért, mert magamra vettem, sajnos nem tehetem meg.

De nem is rossz indulat, csak kijelentette, ahogy oly sokan mások is ezt a mondatot használják, ha bármennyire is szeretnének a gyerekük "feneke alá tenni" lakást, kocsit, de nem jön össze.

És itt jön össze a család és a pénz. Attól még lehet nagyon jó szülő, ha anyagilag nem is tud megadni bizonyos dolgokat.

Hát aki eleve megteheti, mondhatja.

De jobb tudomásul venni, hogy az ember gyarló, még olyan is ritkán adódik, hogy a potenciális szülőknek ne hiányozna valami. Normáliséknál kétkeresős családmodell van, általában meg lehet belőle élni. Ha úgy érzi, hogy nem a ...-i nyomornegyed utcájának színvonalán tengődik, ñe féljen.

Egy percig nem jutott eszembe vacillálni, hogy mi lesz, ha nem jut lapostévére, kerti medencére, elektromos kisautóra. Még levetett, rokon gyerektől örökölt ruhákat is ráadtam.

Azért a rongyrázásnak, teljesíthetetlen igényeknek társadalmi alapja van. Elég rossz irányba mentek el a dolgok, tetézve a gazdasági jelenségekkel.

"nem tudtunk lakást meg kocsit tolni a seggük alá,"

Ez a kifejezés nem épp jóindulatú.

Mert én szegénynek mondhattam a gyerekkori éveimet, és nem bánom, hogy nem kaptam meg mindent, valahogy erősebb lettem sok-sok embernél.

Sokak logikája szerint nekem , helyesebben ilyeneknek,nem is lett volna szabad megszületni.

Ha kaptak volna, rosszabb emberek lennének? Nem hiszem.

Azt meg nem értem, miért a rosszindulat.

Mármint, mi a butaság? mondtam hogy van kivétel, persze hogy van,

Mi is felneveltünk,5 gyereket, nem tudtunk lakást meg kocsit tolni a seggük alá, mégis van már azoknak,akiknek gyerekeik vannak, sőt az egyetemet is elvégezték munka mellett, ennyi.

Nem tudom, én az életemen kívül nem kaptam semmit. Anyagilag nem. De olyan szeretet kaptam édesapámtól, hogy rettenetesen gazdagnak érzem magam.

És szánom az ilyen embereket, mint te, hogy az már csóróság, hogy valaki "csak" egy garzont és szakadt kocsit vesz a gyerekének.

Miért állítod ellentétbe a pénzt és a családot?

Az élethez pénz kell, tetszik nekünk vagy sem.

Ahhoz, hogy a gyereknek megadjunk lehetőségeket szintén pénz kell.

Maga a téma is foglalkoztat, de ma egy vallomás miatt jutott eszembe, hogy milyen az, amikor nincs már senki egy ember mellett a családból. Nekem elment korán az édesanyám , majd a 2 testvérem és végül az édesapám. Hiába van családom, gyerekeim, de végtelenül árvának éreztem magam, hogy az a család, amibe beleszülettem már nincs.

A másik ami foglalkoztat gondolati szinten, hogy kinek mi a fontos? A pénz vagy a családja.

Van egy fórumtag, aki mindig azon sopánkodik, hogy miért nem adnak neki meg mindent a szülei? Én meg azon gondolkodom ilyenkor, hogy felnőtt ember, hogy lehet ilyen tehetetlen?

Ha én megkaptam volna, amire vágyom, akkor is olyan lennék amilyenné váltam?

butaság

másrászt meg mi a minden,sok csóró már azt is mindennek veszi,ha valaki vesz a gyerekének garzont ,meg egy szakadt kocsit

Azért nem baj, ha egy gyermeket vállaló tisztában van azzal, hogy milyen környezetet tud biztosítani a leendő gyermekének. Elgondolkodik azon, hogy jelen jövedelmei mellett tud-e pelenkát, is venni a gyermeknek?

Mert ha jelen pillanatban is hónapról, hónapra élnek, mint pár, akkor miből fogják megvenni a pelust?

Persze, lehet úgyis gondolkodni, hogy megnő, mint a gaz a kertben, de hol itt a szülői felelősség? Nem beszélve a nevelésről.

Fiamnak lehetőség szerint mindent megadtam, amire vágyott. szerencsére nm voltak irreális igényei, jól éltünk.Diplomái megszerzése után azonnal munkába állt, jól keres, a keresetét beosztja, tudomásom szerint káros

szenvedélyei nincsenek, hozzám készséges, segitőkész.

Nem tudom miért kellene neki hálátlannak lennie, otthon is normális életet láthatott.

Nálunk mindenki egyke nagyszüleimig bezárólag ezért talám összetartóbb a család.

Annak ellenére, hogy talán már nincs is rászorulva de még mindig azt trtom szem előtt, hogy még élek megteszek minden tőlem telhetőt hogy könnyitsem az életét

.

Nem bántam meg

Nem én általánosítottam, te írtad, hogy egy tinédzsernek nem jó egy idősebb szülő.

A gyerek elhagyása nem korfüggő.

Az én tapasztalatom (persze ez nem biztos, hogy mindenkinél így van), az, hogy az idősebb szülők tudatosabbak, előre látóbbak.