Le a bunkó pasikkal, avagy amíg trágya van... (beszélgetés)

Rólam is tudják, hogy nem ez az a téma amiben igazán otthon vagyok, de ha becsöppenek közéjük és nem mondhatom azt, hogy ne az X faktorról beszéljenek, mert azt én nem nézem.

Éppen ezért módjával, minden ilyen műsorba belekukkantok, hogy legalább negatív kritikát tudjak megfogalmazni :-)))

De nem mindig kerül az ember olyan társaságba, hogy kénye- kedve szerint a saját ízlése szerint irányítsa a társalgást.

Én élek-halok a sportért. De nem mindig vagyok olyan közegben, hogy másoknak is ez a kedvencük. Ilyen például a munkahely. Ott egy ebéd vagy reggeli közben sok mindenről szó eshet. És én nem szeretek csak nézni ki a fejemből, hanem aktív részese szeretek lenni a bandának.

Nem, nem a bunkó felelt meg, hanem az, akinek képzelte az alany (igen, az alany hibája a rózsaszín köd miatti tisztátalan látás), vagy rosszabb esetben az felelt meg, akinek mutatta magát a bunkó.

Szóval ha valaki "szaralak", akkor ne vitassuk el ezt tőle csak azért mert valamiért vele voltunk....

Szerintem viszont igaza van, mert ha egy nő szül, azt nagyrészt magának teszi. Más egy nő felelőssége már az elejétől fogva, máshogy éli meg a babázást, a gyereknevelést és az egészet, mint a férfi.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden férfi bunkó, meg felelőtlen, de sokuk abszolút nem érti a gyerekvállalást, de ettől még ketten vállalják, és egyik fél sem bújhat ki a felelősség alól. A gyereknek a megváltozott viszonyokhoz képest is meg kell adni mindent, ami lehetséges (ez pénzben nem mérhető, inkább szeretetben) és egyedül nevelni egy gyermeket a mai világban nem könnyű. A gyerektartás nem nagy összeg, akár a férfi, akár a nőnek kötelessége minimum ezt megfizetni, hogy ezzel is segítse a másik egyedül maradó félt, nem azért hogy a másik meggazdagodjon, hanem, hogy a gyerekre fordítsa!

szerintem a gondolatmeneted hatalmas tévedés.

mivel gyakorlatilag a nők formálnak kizárólag jogot a gyermekre (ne keverjünk ide mindenféle nevetséges, szimbolikus láthatási időt, és egyéb baromságot), mint ahogy a példádban is mondtad, a felelősséget is kizárólag nekik kell viselni.

milyen jogon követelnél még utána pénzt is?

ugyanis akinek joga van, annak van felelőssége is. nincs de, nincs hát, nincs derpegés, nincs herpegés. ÉN SEM ERRE SZAVAZTAM! dehát EZ VAN.

véleményem szerint ez egy szélsőségesen férfiellenes, destruktív gondolkodásmód.

szerintem a problémára a megoldás inkább a válás betiltása lenne abban az esetben, ha már van gyerek, és akkor nincs probléma.

Ami a tv-t, meg meséket illeti;jobb az ha totál nem néz tv-t, ez nálunk nem jött össze :S folyamatosan megy a tv és a gyerek reklám-függő lett :S

viszont szelektálok én is és múltkor lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy szegény gyerek "miről marad le" mikor már az oviban is a VV meg valamelyik dalárnok-kereső a téma a gyerekek között az enyém meg a világon semmit sem tud ezekről :S és jön haza és megkérdezi tőlem a nagy és okos felnőttől, aki mindig mindent tud, hogy ki az a Kocsis Tibi? "Hát babám fogalmam sincs" :D

Nincs eltervezett stratégiám, maximum annyi egyenlőre, hogy milyen meséket nézhet majd a gyerek, és mennyit tv-zhet, valamint annyi, hogy sokat fogok majd tanítani neki a történelemről.

Persze önálló személyisége van mindenkinek, és teret kell engedni, bizonyos keretek között.

Talán azért, mert a férfiak részéről sérelmek, csalódások értek, amik még nincsenek helyre téve.

:D Bocs.

Ez azért nem ilyen egyszerű. Más ha becsúszik, és megvan már egy gyerek, és más, ha csak szó van róla. És nem mindegy, hogy milyen a kapcsolat.

Elvileg tényleg jogunk van eldönteni. De a joggal együtt felelősség is jár, méghozzá egész életre szóló, és ez a nőé...

Mert ugye a pasiknak meg joguk van - és szokásuk is - szépen lelépni, és a gyereket jó messziről elfelejteni, még akkor is, ha annak idején erősen szorgalmazták, hogy ők apává váljanak. A gyerek a nő számára életre szóló elkötelezettség, úgy gondolom, hogy - mivel két ember kell a létrehozásához - joggal várható el, hogy a férfi is valamilyen módon vállalja a felelősséget. Ha a kapcsolat bedől, hát akkor legalább gyerektartással, és láthatással. (Nincs ocsmányabb a szememben, mint mikor egy férfi elválik, és elfelejti azt is, hogy a gyereke a világon van.)

Lehet, hogy akad még néhány butuska liba, aki hisz abban, hogy meg lehet fogni egy férfit gyerekkel, vagy a gyerektartásra alapoz anyagilag, de a többségnek ennél több esze van, és nem magával akar kiszúrni, hogy aztán majd egyedül maradjon a gyerekkel. Persze néha sikerülhet egy ilyen terv, elvégre balekok is akadnak...

Igenis számít, ha a férfi nemet mond. Gratulálok az említett fórum indítójának a hülyeségéhez, mert sem emberként, sem férfiként abszolúte nem tiszteli a párját, hihetetlenül önző és meggondolatlan, biztos jó szülő lesz belőle...

Az ilyen dolgok miatt lenne nagyon fontos, hogy a párok megbeszéljenek egymással őszintén mindent. Korábban azt írtad, hogy egy férfinak mért kell a nő problémáit hallgatni, meg hogy minek ezen gondolkodni. Pont ezért, mert ha alaposan átbeszélik a dolgokat, akkor nem folyamodnak ilyen aljas húzásokhoz, és még egy boldogtalan házasság és egy boldogtalanná tett gyerek előtt akár az is kiderülhet, hogy egyáltalán nem azonosak a céljaik, elképzeléseik, és jobb lenne elbúcsúzni egymástól...

Kívánom, hogy így legyen!

De! Általában azok a szülők koppannak a legnagyobbat gyereknevelés terén, akik már a gyerek előtt kiforrott stratégiával renelkeznek. Az ok egyszerű, nem számolnak a gyerekkel. Aki nevelhető -sőt kell is- alakítható, de rendelkezik alaptulajdonságokkal, egyéniséggel, amihez egy szülőnek is idomulni kell, ha nem teszi elnyomja a gyerekét, megkeseredett embert farag belőle.

Persze az irányvonalat meg kell határozni, határokat kell húzni, de kell egy mezsgye, amin belül lehet mozogni a gyerek "igényeinek", adottságainak megfelelően. Persze a következetesség nagy előny.

Amit egyébként tapasztalok magam körül, hogy rendszerint az apák engedékenyebbek a gyerekekkel, velük könnyebb alkudozni, egyébként abszolút érthető módon.