Lassan depresziós leszek (beszélgetős fórum)

A pánikot én sem ismerem,a depressziót igen.

IGENIS BETEGSÉG,ÉS KOMOLYAN KELL VENNI!!!

De az kell,hogy Ő tegye meg az 1.lépést a gyógyulás felé azzal,hogy orvoshoz fordul/ami nem szégyen!!/,és nagyon fontos,hogy meg akarjon gyógyulni!

Te is benne voltál Angi?:(

Sajana ilyenkor az már nem segít,hogy menj ide,meg oda,szedd össze megad,legyél erős,jajj ne csináljad már...

Nekem annó a Dokim is megmondta ezt a környezetemben élőknek,hisz sokkal mélyebb ez az állapot

nem már, hogy depresszió!

ilyenkor? mikor verő a fény, pofáznak a madarak, koncerteznek a békák, lágy és meleg a szellő?

menjetek szépen ki a szabadba, pároljátok a kerekeket, termeljetek endorfint, oszt akkor majd minden szép lesz, és jó! ;)

(csak egy baráti javallat)

Szia kicsianygyal!

Mi történt veled a közeli és a régmultban?Mit siratsz a multból?Nézz vissza és elemezz minden olyan dolgot ami

lelkibánatot okozott neked!Ott lesz a bajod és csak te tudod kiásni,mi nem!Munkád van? A multba csak a tények feltárása miatt nézz vissza.A mult elmult,legfeljebb a tapasztalatokat tudod felhasználni.Épitkezni csak a MÁBÓL lehet HOLNAP!

De visszafele nincs ut.Készits magadnak egy céltervet arra,hogy mit akarsz elérni,ezt ird le és naponta ird hozzá,hogy mit tettél a célod érdekében.

Jelenleg depresszió gyötör,a tüneteid erre mutatnak.Javaslom,hogy az internet keresőbe /én az "OK.hu"-t használom,vagy a googleebe /ird be :

tulzott evés.A megjelenő weben keresgélj,olvass!Ismerd meg mivel állsz szemben.Ha félsz tőle ,vesztésre állsz.

üdv

hamurapi

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Áttudom érezni, mert az édesanyám is átesett egy depis korszakon, mikor 33év után elküldték a munkahelyéről. Végig mellette voltam, de nem volt könnyű, az biztos. Bármit tettem, vagy mondtam, semmi nem volt jó. Vigyázz, mert a családodat nagyon megviselheti a dolog. Gondolj rájuk, és vedd számba hány ember van, akik miatt muszáj folytatnod az életedet.

Tulajdonképpen tudod, hogy mi váltotta ki belőled ezt az állapotot?

Sürgősen fordulj szakemberhez, mert egyre rosszabb lesz. És hidd el a környezeted nagyon szenvedhet ettől.

Keress fel mindenképp pszichiátert!

Először ne várj sokat se tőle, se magadtól, időbe telik a gyógyulás! De neked is akarnod kell, különben mondhat szelet-esőt!

És tudod egyáltalán az okát miért vagy ilyen?

Mert ha nem akkor valóban nagy baj van. Ha igen, akkor azon kéne inkább gondolkodnod, hogy hogyan oldhatod meg. És hidd el mindennek van megoldása. Én is voltam hasonló helyzetben, és valóban ez segített. De ha csak leülsz és sajnálod magad, akkor semmi jó nem is fog történni.

Amúgy problikus konkrétan mi a problémád? Miért vagy ilyen, mi váltotta ezt ki belőled? Vagy erről nem szeretnél beszélni?

Szia!

Menj el mindenképp pszichiáterhez,mert ez nem játék!!