Lassan depresziós leszek (beszélgetős fórum)

Akkor ezúton szeretnék nagyon sok boldog szülinapot kívánni!*****

Előbb-utóbb túl leszel ezen a nehéz időszakon,persze,ha nagyon szeretünk valakit,nehéz elengedni,elhiszem.

De kitartás Drága,meglátod minden rendbe jön!!!

Ma volt a születésnapom!Nem is gondoltam volna,hogy ilyen sok embernek eszibe jutok!Nagyon jó érzés volt tudni,hogy csak szeretnek!Habár akitől a legjobban vártam,hogy felköszöntsön az sajnos nem jelentkezett!Ez nagyon fáj de ez az élet muszály elfogadjam és belenyugodjak,hogy kész vége ennyi volt!

Még mindig nagyon szomorú vagyok de muszály valahogy tultennem magam,mert nem akarok a sok evés miatt egy kis tehén lenni! :) Végre kacagok saját magamon ami jó mert ez a kis idö alatt sem sirok!Lassan lefekszik az egész család és újra egyedül leszek amit nem várok mert újra elétör belölem a sirás!A múlt emléke amit nem tudok sehogy sem elengedni!

Szia!Olyan fiatal és okos vagy!Legyen önbizalmad!Az én fiam is egyetemista,Ő májusban lesz 21.Tudom rajta keresztül,hogy nem egyszerű túlélni a vizsgaidőszakokat,de ha idáig eljutottál okos,komoly lány vagy!

Biztosan sikerülni fog valami megoldást találni az egyetem után is.

A párkapcsolatban,pedig ha úgy érzi az ember,hogy el kell engedni a másikat akkor annak előzményei vannak.Valami nem jól működik.Ezt csak Te tudod,hogy mi volt az ami nem volt az igazi vele.

Visszatérve:Fiatal és okos vagy!Meg kell,hogy oldódjanak a problémáid!Ki kell kapaszkodnod,még ha segítséggel is a gödörből!Sok lelkierőt hozzá!

Köszönöm mindenki jó tanácsát!Nagyon jól esik hogy habár nem ismertek mégis akartok segiteni rajtam.Az este hamar lefeküdtem mert a sok sirás nagyon kifárasztott.

A múltat azért siratom,mert nagyon boldog voltam volt mellettem valaki aki nagyon szeretett de Én sajnos elengedtem magamtól.Akkoriban minden jó volt,nem voltak gondjaim,boldog voltam,jó kedvü.De ma már semmi sem érdekel.A napjaim csak úgy eltelnek!Probáltam kirándulni,szorakozni járni de semmi sem változik!

A jövőt meg azért siratom mert az idén végzek az egyetemmel aminek örvendek de viszont nagyon elszomorodok mikor belegondolok,hogy hiába végeztem el,hiába fizettek a szüleim mert nem kapok állást a váltság miatt!

Nekem nagyon úgy tűnik,hogy nem csak egy kezdeti,gyengébb depiben szenved sajna.

Hozzá sem szól a fórumhoz

Először keresd a csendet.Ha megvan hallgasd meg mi is szűrődik ki abból a csendből.Koncentrálj apró dolgokra...

Egy aranyos gyermek mesében láttam(Eperke):"nem mineegy honnan nézzük a dolgokat.Van egy fél pohár vizem.Mondhatom így is:már félig üres a poharam,vagy így:még félig tele van!

Mindig így kell nézni,hogy még félig tele van.Néha a legapróbb dolgokban kell keresni a világ,és egyben létünk értelmét.Egy simogató tavaszi fénysugár,amely melegen pásztázza végig arcunkat.....ez is adhat erőt,innen az alapoktól kell elindulni.Tisztázni ki vagyok,miért vagyok most épp ilyen idegi állapotban.Mivel lábalhatok ki.Nem szabad félni kimondani az érzéseinket,nem szabad félni magunktól!!!És ha kell nem kell szégyellni a segítségkérést:legyen ez akár a család,vagy egy szakember!

Nagyon sajnálom ami a fiaddal történt!!

Én csak azt mondom,amit a Doki mondott,s amit a saját bőrömön tapasztaltam évekig

Tökéletesen egyetértek veled.

Remélem vannak mellette olyan emberek,akikre számíthat,mert egyedül nagyon nehéz.....

ha az van, minden van!

kitartást mindenkinek!

Ez nem így van!!Lehet egy olyan gyermekkori traumától is,amire már nem is emlékszik az ember.

Nálam sem derítették ki soha,hogy mi váltotta ki,s sok "beteggel" beszélgettem mikor dokihoz jártam,s többségüknél nem derűlt fény rá,de ez akkor már nem is érdekli az embert,lényeg,hogy jobban érzi magát,s újra van kedve élni.Engem a bogyók egy hónap alatt helyre ráztak,előtte egy évig szét voltam esve,10 kilót fogytam,üveges volt a tekintetem,folyton rosszűl voltam,fizikai tüneteket produkáltam,mint pl a fuldoklás,mindig,mindenen bőgtem(egyszer azon,hogy elfogyott az étteremben a stíriai,s ott helyben elkezdtem bőgni 22évesen,szóval tényleg mindenen sírtam),de jó 3 évig szedtem a bogyókat,s mondhatni stabilabb vagyok,mint a betegségem előtt

én voltam csődtömeg.

1-2 hónap lefolyású dolog volt. elmentem pszichiáterhez, pszichológushoz, de nem ők segítettek. én. saját magamon.

pár napig szedtem altatót, nyugtató, hogy megszűnjön az inszomniám. aztán döntöttem. NO gyógyszer! "nem fogok dilibogyókkal élni fiatalon" vezénykiáltással.

volt erő, és akarat, és HIT kilábalni. sikerült pár hét alatt. azóta remek minden, és török felfelé!