Kutya gazdi klub (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Kiskutyát szeretnél? 🐶❤️ Jól meggondoltad???
"Végig jártad az összes lépcsőfokot, sikeresen életben tartottál egy szobanövényt, van akváriumod, meg esetleg egy macskád, és kész vagy szintet lépni. Minden vágyad egy kutya. Amúgy is ősi kutyás családból származol, a nagyinál a legjobb barátod Morzsi volt a puli, így már felkészültnek érzed magad egy eb befogadására, hisz mindent tudsz róluk. Hát nem ...
Én azt mondom, ne akarj kutyát! Nekem van 4 is, tudom, miről beszélek. Ne tévesszenek meg a kutyás barátaid Facebook fotói, amiken látszólag csupa öröm és bódottság a kutya tartás, nyilván, a klassz kirándulásról fog feltenni képeket, nem arról, amikor kora hajnalban a szakadó esőben próbálja a kutyát kirángatni egy bokor alól, ahol az ég tudja csak, hogy mit zabált fel megint, és most meddig fog f*sni tőle. Tudod mit nem mondanak még el, amire pedig fel kéne készülnöd?
• Felejtsd el az ágyba visszabújós kényelmes reggeli kávézást! Örülj annak, ha lesz időd lefőzni és egyet kortyolni belőle, mire indulni kell gyorsan-gyorsan. Majd megiszod hidegen, ha hazaértetek!
• Késésben vagy, mert kicsit elaludtál? Hosszas reggeli sétára készülj, mert tutira most nem lesz meg a tökéletes hely a pisire-kakira, főleg ha az eső is esik! Akkor fix, hogy háromszor annyit lesztek lent!
• Maradnál túlórázni, vagy a barátaiddal meginnál valami? Felejtsd el! Gondolj a bánatos kis szemekre, vagy az óriási pisifoltra otthon.
• A lakásod szőrös lesz! Nagyon. Hiába takarítasz folyton, mindenhol ott lesz a szőőőr! Nekem a „best of” a zárt margarinos dobozban mosolygó vizslaszőr volt. Szerintem kentek egy szendvicset uzsonnára, vagy nem tudom ...
• Rádöbbensz, hogy az eddigi ruhatáradban egyetlen hasznos darab sincs. Gyorsan megszabadulsz majd azoktól, amikre ragad a szőr, meg amikből lehetetlen kimosni a tappancsnyomokat. Egy idő után több kutyasétás ruhád lesz, mint rendes. Minden évszakra, és abban fellelhető időjárási jelenségre lesz megfelelő válaszod. Lehet eső, lehet hó …
• Nyaralni? Az mi? Ja, tudom már! Persze megoldható csak kb. 80-szor annyi logisztikát igényel, mint előtte. Meg a kutyabarát szálláshelyek 99% százaléka 30 centis marmagasságig kutyabarát, azon felül nem látnak szívesen. De úgyse marad pénzed rá, úgyhogy ezen ne is aggódj.
• Igen a pénz… Vannak tervezhető költségek, amit fizu után rendezhetsz. De ne legyenek illúzióid, a kutyád kivétel nélkül, mindig a fizetés előtt 2 nappal lesz beteg. Lehetőleg ünnepnapon vagy vasárnap éjszaka, hogy jó drága legyen.
• Undorodsz a testnedvektől, emésztési végtermékektől? Semmi gond, pár év után egy reggel arra ébredsz, hogy szemed se rebben, amikor a kutyádnak megy a hasa és vékonyka nylon zacsival próbálod felvakarni a betonról a végterméket. Vagy épp kidobja a reggelit a kedvenc szőnyegedre (jó ha tudod, hogy mindig a szőnyegre/ágyba/kanapéra hánynak! Mindig …)
• Egy idő után megszokod a vért, és kisebb műtéteket végre tudsz hajtani a konyhaasztalon. Megtanulod, hogy Betadinnal és Neogranormonnal szinte minden visszanöveszthető, és magabiztosan felismered azt ami nem. Legjobb barátod a Kék Lukács lesz.
• Kezdetben a saját gyógyszeres dobozodban nézel körül, hogy mi lehet jó a kutyának. Pár év elteltével az ő egészségügyi dobozában fogsz keresgetni magadnak valamit, ha lázas vagy.
• Apropó láz. Ugye nem gondolod, hogy ha beteg vagy akkor kapsz egy kis szabit? Dehogy! Tuti akkor lesz telihold/front/napkitörés, amitől az egyébként normális kutyád megőrül, és csak egy minimum 3 órás sétával tudod lefárasztani. És amikor csak arra van erőd, hogy húzd magad, nna akkor ő elérkezettnek látja az időt, hogy a halódó falkavezértől átvegye a hatalmat, küzdj meg vele, ha bírsz.
• A kutyák imádják az undorító dolgokat. Az emberi ürüléket, a dögöket. A séta nagyrészt ezen dolgok felkutatásából áll, és minden alkalmat megragadnak, hogy ha már megtalálták megegyék vagy belefetrengjenek. És te lehajtott fejjel ballagsz haza, öklendezve fürdetsz, közben változatos kínzási módokon gondolkodsz, de azért picit aggódsz, hogy nehogy baja legyen a kis rohadéknak
• Nyilván mindig a Te kutyád lesz a legrosszabb! Ő fog felugrálni, kaját/játékot lopni, megsüketülni, ha úgy tartja kedve. Az első években őszintén bánod, és szeretnél elsüllyedni a szégyentől, aztán valahol átkapcsol valami, és magadban már jól szórakozol, de képes vagy kifelé továbbra is azt mutatni, hogy rettenetesen sajnálod …
• Mindig azt az embert fogja megugatni, akit nagyon nem kéne. Aki emiatt elkezd veled veszekedni, ettől ideges leszel, amitől a kutya is idegesebb lesz, amitől még jobban fog ugatni, amitől az ember még idegesebb lesz, és még jobban kiabál, amitől… Róka fogta csuka. Igyekezz ne zavarni másokat a kutyáddal, de bolondok mindig lesznek, akik szerint már az is bűn, hogy éltek. Ne vedd magadra!
• Tízmillió szakértő országában élünk, ezért elkerülhetetlen, hogy találkozz időnként egy-egy tudorral és meghallgasd, hogy hogy is kéne jól csinálnod. Mert a kutyád dagadt/sovány/neveletlen/túlságosan fegyelmezed. Nem kell foglalkozni vele, mosolyogj, köszönd meg a tanácsot, és húzd fel a nyúlcipőt! Úgysem fogja megérteni.
És végül a legbátrabbak legbátrabbjának, a kölyökkutyára vágyóknak kis összefoglaló:
• Azzal legyél tisztában, hogy a kölykök egyetlen ok miatt élik meg a felnőtt kort, azért mert elképesztően cukik! Ez egy beépített életvédelmi rendszer náluk, ami megvédi őket a hirtelen felindulásból elkövetett bántalmazástól. Elég csak úgy nézniük mintha megbántak volna bármit is, és te elolvadsz. Ez a tekintet szinte feledteti veled, hogy pisit és kakit takarítasz hónapokon át, inged gatyád kifizeted az oltássorozatára, és hálából széttép mindent. Nem ezt-azt! Mindent, amit ér feldolgoz az apró kis fogaival.
Közben ugatgat napközben, amit minden bizonnyal nem fognak díjazni a szomszédok.
Ééés amikor eljön a nagy nap, hogy végre leviheted sétálni, rádöbbensz, hogy egyrészt utca tiszta a kutyád, vagyis attól függetlenül, hogy otthon 10 percet se bír ki pisi nélkül, simán kihúzza a 2 órás sétát alig várva, hogy hazaérjetek, és otthon gejzírként pisiljen, másrészt azt is megtudod, hogy az otthon gyönyörűen behívható kutya gyakorlatilag megsüketül a sok ingertől. Úgyhogy az elkövetkező hónapok hétvégéit hóban/fagyban/kánikulában, a kutyasuliban fogjátok tölteni, hogy ő mire jó kutya lenne, nekiálljon serdülni, amivel gyakorlatilag mindent elfelejt, amit addig tanult, és kezdhetitek elölről. :D
Bármeddig tudnám sorolni az évek tapasztalatait, de felesleges, akit ennyivel nem lehet lebeszélni azt nem is kell. De jussak eszetekbe, amikor télen éjszaka fél 4-kor a sötétben, orkán erejű szélben, lehetőleg lázasan, ónos esőtől jeges úton csúszkálva, majd térdre borulva, várjátok, hogy miért is volt olyan sürgető az éjszaka közepén lejönni, miközben, az addig szarul lévő kutya már lelépett bokrozni, hogy
ÉN SZÓLTAM!!!!”
Forrás: fordog.hu
Az utolsó játék
A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját. Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt.
A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta:
Hát akkor menjünk arra
A kutya láthatóan megszaporázta lépteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a férfi nem értett, de követte.Kis tisztásra jutottak, ahol öreg, törött pad árválkodott, régen betemetett homokozóval. A kutya megállt, majd lassan, óvatosan lefeküdt a földre. A férfi körülnézett.
– Ó, te erre még emlékszel…? Ide hoztalak ki először, amikor hozzám kerültél...de rég volt. Tényleg, azóta soha nem jártunk erre. Jó volt itt, kiskutyám?
A kutya megcsóválta a farkát, egy darabig még feküdt, fejét a lábaira téve, majd nehézkesen feltápászkodott, és odaállt gazdája mellé.
– Mehetünk? – kérdezte vidáman a férfi.
Elindultak a házak között hazafelé, a kutya ismét megállás nélkül, lassan, de biztosan haladt.
Otthon a kutya nem ballagott az edényéhez, ahogy idáig mindig, hosszú-hosszú éveken át tette. Csendesen bement a szobába, ráfeküdt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, és némán pihent. Majd feltápászkodott, óvatosan lehúzta a férfi levetett pólóját az ágyról, odavitte a paplanjához, lefeküdt és orrát a ruhába fúrta.
– Add vissza, te zsivány – mondta kedvesen a férfi, mikor meglátta.
– Az az enyém, te kis tolvaj.
Régi játékuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruhát, és rátette a kutya fejére, aki nagyokat horkantott és a lábaival hadonászott. Most azonban a kutya tette a fejét a pólóra, és mancsaival is tartotta. A férfi nem akarta eltépni a kedvenc ruhát, úgyhogy legyintett, megsimogatta az állatot, és indult a konyhába. Az ajtónál hallotta, hogy a kutya felhördül. Megfordult, de semmi különöset nem látott. A kutya ugyanúgy feküdt a helyén és őt nézte. Így még soha nem nézett, villant át a férfi agyán. A filmekben néznek így egymásra, mikor az egyik hosszú útra megy...igen, így szoktak nézni.
Elgondolkodva ment ki a konyhába, csinált egy kávét és kibámult az ablakon. Furcsa érzései voltak.Tíz perc múlva bement a szobába. Rápillantott a kutyára, tovább lépett, majd megdermedt és megállt. Letérdelt, odahajolt a kutyához, aki még mindig görcsösen kapaszkodott a pólóba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala már nem emelkedett.Lassan felfogta, mi történt. Lefeküdt a kutya mellé a földre, arcát az állat pofájára tette, és sokáig így maradt. Csak a könnyei patakzottak, végigfolytak az arcán, kis csíkokat hagytak a kutya szőrén, aztán beleivódtak a pólóba. – Minden ruhámat odaadnám, hogy egyszer még egyet-csak egyet-el tudj lopni...Ez már a tiéd marad – mondta halkan. Feltérdelt, végigsimította a mozdulatlan testet. Aztán óvatosan kivette a pólót a kutya alól, és beterítette vele az okos, néma fejet.
May Gábor
Az a hétköznapi tény, hogy a kutyám jobban szeret engem, mint én őt, egyszerűen letagadhatatlan, és engem mindig bizonyos szégyennel tölt el. A kutya bármikor kész életét áldozni értem. Ha engem történetesen egy oroszlán vagy tigris fenyeget, Ali, Bully, Titi, Stasi, és a többiek, ahányan csak voltak, pillanatnyi tétovázás nélkül felvették volna a kilátástalan harcot, hogy meghosszabbítsák az életemet. Hát én?
Konrad Lorenz
Állatok
Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?
Eckhart Tolle
Állatok
A kutyák nem a teljes életünk, de ők teszik teljessé az életünket.
Roger Andrew Caras
Állatok
Amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg.
Doris Day
Állatok
Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között.
Mark Twain
Vannak emberek, akik szeretnek dolgozni, mások nem, de a kutyák máshogy működnek. Arra lettek szelektálva, hogy szeressenek dolgozni és szívesen vegyenek részt az emberrel közös tevékenységekben. A kutatások alapján tudjuk, hogy a kutya azért szeret dolgozni, hogy az ember szeresse őt, pozitív társas jelzéseivel megerősítse ezt az érzést, és a kutya tudhassa, hogy ő az emberi csoport tagja.
Miklósi Ádám
Töprengőtől "loptam", ma olvastam, jót kacagtam. :-)
"Hazaérkezés utáni jelenet, mikor a gazdi észreveszi, hogy a három kutya annyira unatkozott, hogy a család távollétében darabokra szedte az udvarban a teraszra nekik kitett szivacs matracot. A kert úgy néz ki, mint az ikonikus lakókocsipark Guy Ritchie klasszikusában. Kutyák is vannak.
A gazdi szemszöge:
Ezek hárman nem várnak a kapunál.
Gyanús.
Csend van.
Még gyanúsabb.
Észreveszed a káoszt, két oldali instant hörghurut és egy gyors lefolyású agyvérzés után besétálsz a kapun. A három kutya díszsorban ül egymás mellett a folyosón.
Felteszed a "Mit csináltatok?" kérdést, el sem érsz a kérdőjelig, mozgolódás kezdődik.
A tacskó behúzza fülét-farkát, orrával éppen nem érintve a földet a bokrok alá sunnyog.
A boxer meg sem hallja a számon kérő hangsúlyt, boldog vigyorral a képén ugrálni kezd, de biztos, ami biztos, három lépésnyi távolságban fekvő köríven.
A pincsi el sem mozdul, lecövekelt a fal tövébe, úgy kihúzva magát, mint márványszobor egy fejedelem várudvarán.
Felteszed a "Nem szégyellitek magatokat?" kérdést, mely inkább csak költői.
A tacskó egyetlen alkatrésze lóg ki a bokor alól: az orra. Bűnbánó szemei valahol a fagyal takarásában néznek rád.
A boxer tovább ugrál, de már forog a tengelye körül.
A pincsi elfordítja a fejét tökéletes negyvenöt fokkal, nézi a hátsó szomszéd galambdúcát.
Elkezded összeszedni a méretesebb szivacsdarabokat, azt, ami olyan apró, mint a dara, hagyod a picsába.
A tacskó féregmozgással átkúszik a szomszéd bokor alá, mert túl közel vagy hozzá.
A boxer abbahagyja a pattogást, inkább körbefut téged, tartva a távolságot, de látod a fején, kezdi sejteni, hogy gond van.
A pincsi lassan elfordítja a fejét tökéletes száznyolcvan fokkal, most megnézi magának a kertkaput.- Hogy b@x..k meg! - hörgöd kétrét görnyedve, látod, hogy összeszedted a szivacsot a rezidencia nyolcegészkéttized százalékán.
A tacskó megint odébb gyűrűzik.
A boxer megáll, gyanúsan méreget. Közelebb jönni nem mer.
A pincsi már a háta mögött nézi a falat.
- A q.. anyátokat... - ezt már inkább mondod magadnak, mint nekik, de olyan halkan, hogy két utcával odébb megtanul tőled magyarul káromkodni a frissen beköltözött orosz házaspár. Elindulsz a kukához, ekkor hatalmasodik el a csoporton a pánik.
A tacskó, a boxer és a pincsi elszalad, egy négyzetméternyi ülőfelületen egymást támasztva letapad a kert végében a fűzfa mögött.
Te meg feladod, bemész és felteszed a kávét főni...
A kutyák szemszöge
Tacskó: Basszus, jön!
Boxer: Tényleg ő az!
Pincsi: Jobb, ha nem várjuk a kapunál.
Tacskó: Biztos gyanít valamit.
Boxer: Csendben is vagyunk.
Pincsi: Még gyanúsabb.
A gazdi észreveszi a káoszt, látjátok, hogy eltorzul az arca, majd besétál a kapun. A legjobb, ha el sem mozdultok a folyosóról.
Felteszi a "Mit csináltatok?" kérdést, halljátok, hogy fenyegető hangnemben.
Tacskó: Megbánás! Tanúsítsatok megbánást és gyerünk a bokor alá!
Boxer: Dehogyis, hívjuk játszani!
Pincsi: Így is biztos benne, hogy buta vagyok, jobb nem elárulni magam.
A gazdi felteszi a "Nem szégyellitek magatokat?" kérdést.
Tacskó: Marhák, legalább adjátok meg magatokat! Mintha kicsit sajnálnátok!
Boxer: Francokat, jó buli volt! Nem bánok semmit! Gyerünk, gazdi, futás játszani!
Pincsi: Semmi szemkontaktus. Elnézek jobbra.
A gazdi elkezdi összeszedni a méretesebb szivacsdarabokat.
Tacskó: Jaj b@...g ez itt van. Gyerünk tovább!
Boxer: Na mi van már? Most tényleg haragszol?
Pincsi: Semmi szemkontaktus. Elnézek balra.
- Hogy b@... meg! - hörgi a gazdi kétrét görnyedve, elég lassan is halad.
Tacskó: Jaj már, megint túl közel jött...
Boxer: Most tényleg gáz van?
Pincsi: Semmi szemkontaktus. Ni csak, egész mély ez a repedés a falon.
- A q..a anyátokat... - kiabálja a gazdi, valóban mérges. Felegyenesedik, elindul, ekkor rádöbbentek, hogy jobb menekülni.
Mint egy igazi falka, vállvetve leültök jó messze, a fűzfa mögé.
Megkönnyebbülten veszitek észre, hogy a gazdi bemegy a házba.
Tacskó: Hú, de megijedtem! Pedig látványos volt a megbánásom. Nem is értem...
Boxer: Én azt hittem, a végén röhögni fog. Nem voltam elég vicces?
Pincsi: Túlgondoljátok. Bármi rosszat csinálsz, tégy úgy, mintha hülye lennél!"
Miért is mentsünk kutyát Top 10:
10. Túl nagy rend van otthon.
9. Sose szerettünk igazán egy egész éjszakát végigaludni.
8. Szerettük volna, ha az állatorvosunknak telik egy BMW-re.
7. A bútoraink túl jó állapotúak voltak.
6. Imádjuk a kiskutyák hangját hallgatni reggel, délben, este, éjszaka, hajnalban stb.
5. A kertre és az udvarra ráférne már egy felújítás, de nem akartunk kertészre költeni.
4. A szomszédokkal túl jó volt a viszonyunk.
3. A gyerek nevelés nem jelentett elég kihívást.
2. Ha már egyszer ki tudunk képezni és állítani egy kutyát, akkor biztos megy ez tízzel is.
1. Biztosra akartunk menni, hogy a jegyesünk tényleg komolyan gondolta-e, hogy mindenféleképpen szeret.
Szívből gratulálok Nektek,és a szereplő "gyerekeknek"
Biztos kellemesen elfáradtatok,de legalább együtt volt a Család!Jó lenne látni a szépségeket!
A kutyáink ismernek bennünket - valószínűleg sokkal jobban, mint mi őket. Tökéletes hallgatózók és leselkedők: kihasználják, hogy beengedjük őket a magánéletünkbe, és kikémlelik minden mozdulatunkat. Tudják, mikor jövünk, mikor megyünk. Kiismerik a szokásainkat: hogy mennyi időt töltünk a fürdőszobában, és mennyit a tévé előtt. Tudják, kivel alszunk, mit eszünk, miből eszünk és kivel alszunk túl sokat. Úgy néznek bennünket, ahogyan egyetlen más állat sem.
Alexandra Horowitz
Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.
George Graham Vest
Sokan úgy tartják, hogy a város nem kutyának való, szerintük a kutyák csak arra vágynak, hogy valahol vidéken szabadon futkározzanak. Az evolúció azonban úgy formálta a kutyát, hogy igényli az ember közelségét, s ha tehetné, minden jól szocializált kutya gazdája állandó közelségét választaná. A városi kutyák ezért sokkal boldogabbak is lehetnek, mint a kennelben tartott vidéki társaik.
Miklósi Ádám
"Mikor örökbe fogadsz egy kutyát, egy utcáról befogottat, sosem tudhatod, mi van a batyujában. Hogy abból az életből, amit nélküled élt, mit hozott magával. Hiszen ő is volt kiskölyök lapátfülekkel és rózsaszín pocakkal, tejszagú babaszőrrel, csak te nem láthattad, és sosem láthatod. Nem voltál ott, mikor először tettek nyakörvet a nyakába, vagy először mászott az ágyba. Volt egy neve, amin hívták, amit becéztek, vagy amit üvöltöttek, mikor dühösek lettek rá, de te nem tudod meg ezt a nevet soha. Sebekkel jön. Néhányan nem testivel, de mind hoz a batyujában valami lelki sérülést. Hiszen volt egy élete előtted, egy családja nélküled, és ő szerette őket. Nem tudsz annyira bántani egy kutyát, hogy ne szeressen. Ha láncon élt, ha ütötték, neki az volt a világ, ott volt otthon. És nem is gondolt rád. Aztán ez a család kilöki magából, utcán kóborol vagy gyepmesteri telepen ül, és a sorsát várja. Akkor jössz te. A szemébe nézel, és nem látod a babaszagú kölyökkutyát, a sérült lelkű felnőttet látod, akinek volt egy élete. Aki csalódott. Akinek szüksége van rád...
Haza viszed, és minden nap meglepetés. Hogy tud trükköket, amiket nem tanítottál, hogy fél dolgoktól, amikre nem számítasz. Neked teljesen természetes, hogy a vizsla boldogan repül a kanapédra, és nem érted, ő miért retteg belépni az ajtódon, felmenni egy lépcsőn, vagy miért pánikol, ha magára hagyod. És eltelnek a napok, a hónapok, az évek, és nem is emlékszik már rá, hogy volt egy élete előtted, csak téged szeret, mintha sosem lett volna más, és úgy terpeszkedik a kanapédon, az életedben, olyan boldogan, hogy néha te is elfelejted, hogy ez nem volt mindig így. És ezer fotó készül a ti közös történetetekről.
Aztán egy nap észreveszed, hogy megőszült az álla. És számolni kezdesz, hogy végülis hány év telt el, és hány éves lehet…mert egy utcagyerek nem hoz magával születési bizonyítványt, a kora mindig saccolt lesz….és bár 2 vagy 4 közt nincs nagy különbség, ha ezek az évek a közös időből vesznek el, számítanak"
Magos Judit
A kutya képes szeretni is, együtt érezni is: ha beteg a gazdája, nem mozdul mellőle és nyüszít. A kutya még unatkozni is tud, és képes élete értelmét egy másik lényben látni: ha a gazdája meghal, némelyik utána pusztul, csak hogy vele maradhasson. Ábrándozni azonban nem képes.
Dmitry Glukhovsky