Kötöttetek kompromisszumot a párválasztásban? (beszélgetős fórum)

Nem kötöttem kompromisszumot, annak is válás lett a vége. Először olyanokra gondoltam a kérdés láttán, ami már itt felmerült, hogy gyerekvállalás, pl az egyik akar, a másik nem, vagy valami olyan megalkuvásról van szó, ami lényeges.

Ilyenek, hogy hajszín, meg vékonyság, ezek nem lényegesek. Ezekben nincs mit megalkudni. Amikor 16 éves voltam, a sötét hajú fiúk tetszettek, mégis csupa szőke pasim volt. Sose jutott eszembe, legfeljebb érdekesség szintjén, de ez nekem nem megalkuvás.

Ha jobb pasik tetszenek, mint amilyen nőnek vagy pasinak tartod magad, az önmagában nem baj, nem rontasz el semmit. Ha 1-2 randi alatt sem alakul ki szimpátia a másik iránt, akkor viszont sajnos egyértelmű, hogy itt már az elején olyan összeférhetetlen dolgok vannak, amik miatt nem érdemes tovább egymással próbálkozni. Azért, mert mondjuk az arca nem olyan, mint az ideálodnak, még ne dobd el a másikat, csak ha valóban nem passzoltok. Én drukkolok :)

Én mindig kötöttem.

Volt akinél a Hajszínben, volt akinél a magasságban, volt akinél arcban, volt akinél stílusban. Olyan is előfordult, hogy 2 dologban is. Volt kifejezetten helyes pasim, a legnagyobb esetemmel is randiztam, de valahogy hosszútávon sosem sikerült olyannal lennem, aki külsőre nagyon bejött volna.

azok a férfiak akik külsőre tetszettek, de nem ismertem őket csalódást okoztak. volt amelyiktől én magam sem tudom mit akartam (1 randi) volt aki buta volt (1 randi) volt akinek a személyisége tetszett, de lenézte a családomat (több randi de repült)

férjbe már akkor belezúgtam amikor csak hallottam róla, mielőtt egyáltalán találkoztunk volna. annyit meséltek róla, olyan volt mintha félig ismerném.

soha nem voltak előre elvárásaim, legalábbis semmi olyan amit megfogalmaztam volna. de se bunkó, se ostoba emberrel nem kezdtem volna semmit.

most már világosan látom mit szeretek egy férfiban, vagy ki az aki bejön külsőre. micsoda meglepetés hogy férjem 99%-ban lefedi

Nem szeretem a kompromisszumokat.

Én mindig nőt választottam..-)

Szamomra a kompromisszum valami olyasmi megalkuvas, hogy az egyik akar gyereket, a masik nem; nevelesi elkepzelesek; az egyik itt akar elni, a masik mashol (legyen az kertes haz vagy lakas, tanya vagy nagyvaros, egyik orszag vagy masik).

Az ilyen aprosagok, mint a hajszin, nem donto jelleguek, es nem hivnam megalkuvasnak. Megtetszett valami mas, vagy a teny huszad rangu.

Az nekem sem ertheto, olyannal miert mesz randira, akit szegyellsz. Ennyire randa a szemedben? Akkor mit varsz az agyban? Ha meg az agyaig nem akarsz eljutni soha, minek a randi?

Azt megertem, hogy egy reszeg este utan ebredve meglepodsz magadon, de azzal ki torodik? A szex meg akkor is lehetett jo. Leszereles, kesz.

Nekem is eleg fiatalkanak tunsz, ha az ideal ott kezdodik, milyen szinu a haja a ferfinek.

El nem tudom képzelni, hogy miért megy el valaki olyannal randizni, akivel kínosan érzi magát az utcán. De azt sem értem mért, mert te annyira jó csaj vagy, vagy ő annyira ronda? Mert a vékonyságot nem nézik az emberek, és azért mert neked nem tetszik, még másnak lehet hogy egy teljesen átlagos férfi.

Szerintem az ilyen ideálok amolyan kamaszos valamik, a szerelem, és utána a társ érzés az valami nagyon más.

Mert persze nem megy, ha valaki kimondottan taszít külsőre, de hát azzal minek megy el valaki bárhova is.

És akkor ott a másik fele a dolognak, hogy bár nem tetszik, de nem is taszít, valahol megismeri az ember, megkedveli, és már lassan tetszik is.

Sosem felejtem el, hogy mi volt az első gondolatom a férjemről, akit már 30 éve ismerek. Hát nem volt abban semmi pozitív, aztán mégis boldogan élünk, remélhetőleg míg meg nem halunk :DDDDDDDD

Ezt nem lehet kompromisszumnak nevezni.

Talán mindenkinek van egy elképzelése, milyen lesz az ő párja majd egyszer, mert olyan az esete. Aztán vagy összejön az álom, vagy nem.

A gyerekeinket is elképzeljük valamilyennek, de amikor megszületik, azt szeretjük, és olyannak amilyennek meglátjuk.

Egyébként külsőre a mediterrán pasik tetszettek és tetszenek, de úgy gondolom ennél azért több kell egy kapcsolathoz, nem lett mediterrán pasim.

Azért is kérdezem, mert valószínűleg nem jól csinálok valamit.

Magasra teszem a lécet, mivel magamnál jobb pasik tetszenek.

De tavaly elhívott randira egy kollégám. Nagyon nem jött be elsőre, de mondtam magamban hogy miért ne. Magasabb sem volt mint én, nagyon vékony, arcra sem tetszett. Szinte kínosan éreztem magam vele az utcán

:(

Aki az esetem volt, olyanokkal sosem tartott sokáig.

A hosszabb kapcsolataimban egyik sem volt kimondottan a zsánerem, de mivel a belső fogott meg, külsőre is egyre szebb lett a szememben. :D

A hajjal sosem foglalkoztam. Az egész arc számít, a szeme, aztán a hangja. Nekem a magassága is, mert legyen legalább 10 cm-rel magasabb nálam.

Igen, a férjem rögtön az esetem volt, most is az, pár évtized után. :)

Nekem alapvetően a sötét hajú pasik tetszettek tini korom óta. Nem csak a hajszín számít, mert világos hajúval is randiztam. De van egy típus ami nagyon az esetem. Ez van.

Jelenleg van is a környezetemben olyan aki pont ilyen. Szingli, korban is jó. De én nem érdeklem. Sőt, az ilyen pasikat úgy ahogy vagyok nem érdeklem.

Ti olyannal vagytok aki tetszett? Az esetetek volt?