Ha nincs több kompromisszum... (beszélgetős fórum)

Hosszú kapcsolat nincs kompromisszum nélkül, de van az a pont ami törést okoz. Mert nem engedsz vagy ő nem, vagy egyszerűen nem vagy képes megtenni valamit amit nem érzel helyesnek.

Ha nincs több kompromisszum... nincs kapcsolat ennyi.

Egy kapcsolatban az egyik ember mindig jobban szereti a másikat.

Nos az többet el tud nézni Neki.

Ám ameddig ez így tart, addig a párod inni fog, hiszen érzi, nem is haragszol annyira.

Menjetek el orvoshoz, ha tényleg le akar szokni. Most még könnyebb, de hosszú évek után, már nehezebb lesz.

Férjem barátjának a társa is elég későn lépett, de sikerült leszoknia a fiúnak :)

nah, a többi választ még nem olvastam el, így anélkül mondom.

Elég hisztis lány voltam, a kapcsolataimban is, mindig az én szavam kellett, hogy a döntő legyen.

Ám összefutottam a férjemmel. Beleszerettem és onnan nem volt más választásom, ha nem akartam vitát apróságok miatt, kék, vagy piros szalvéta :)

vagy hasonlóak miatt, engedtem.

Nem zavart, főleg azért mert nem mindegy kinek van igaza? Szerencsére nagy dolgokban teljes az egyetértés. Akkor meg?

Ha békét akartam, ráhagytam. Nem csorbult ettől az önérzetem, sőt, büszke voltam magamra, hogy szeretetből rá tudtam hagyni.

Nem mondom, hogy 36 év után nincs egy kicsit elkényeztetve, de igyekszik, Ő is a kedvem szerint tenni :)

A vitáinkat igyekeztem mindig a gyerek lefekvése utánra időzíteni, mert akkor nem kiabál az ember és nem is hangoskodik. Meg lehetett szokni, utána meg már nem is akar vitázni :)

Elhiszem és megértelek....

Lehet nem kapok jó pontokat és nem is ezért vagyok itt de a szitu ami most bazi nagy vitát okozott az a következő volt...

Társaságban voltunk, esküvő. Eleve feszült volt, ez rám is hatott....és kicsit bántó volt amikor hirtelen se szó se beszéd oda sétált valakikhez köszönni én meg ott álltam..senkit sem imsertem a 150 emberből. Mondtam neki ez mi volt? Hát én miért nem mentem utána...mondom nem vagyok egy pincsi kutya...és ezt nem illik így, a bemutatás mondjuk nem így történik, főleg miután azért a menyasszonya vagyok....Joh ezen valahogy túllendültünk, tök jó kedvem volt. kb 8 órán át...

Aztán mit ad isten megint jön egy krak. Ott volt egy csak aki 6 éve egy hónapig a barátnője volt, nem is érdekelt...jó ismerősök matradtak és kész....azóta még előttem is sokszor buliztak egy társaságban...de mondjuk az eléggé zavart, hogy 8 óra alatt nem jött oda ,hogy sziasztok és bemutatkozik, hanem miután a párom egyszer egyedül ment ki cigizni és beszélgetni a kertbe hirtelen akkor támad kedve köszönni, és hát akkor már csináljanak egy közös fotót..a párom eleve rosszul vezette fel s dolgot,,,,azt mondta a csajnak nem inkább mert nem akar engem kellemetlen helyzetbe hozni...mire a csaj, hogy ez nem kellemetlen szerinte...mire a párom, persze nem probléma nálnunk és megszületett a fotó....az egészben az zavar, hogy amikor elmesélte akkor eleve szépítve kezdte mesélni, hazudott és utána mondta el hogy ő mit mondott a csajnak hogy miattam ne....a másik pedig, hogy én az ő bele vonása nélkül is megtudtam volna oldani ezt a szituációt ha valóban nagyon oda akarok figyelni, hogy ne legyen baj.....nem a páromban nem bízok, hanem az zavar hogy szerintem ez az egész fura és ő ehez bután asszisztált...

Persze ezt is másképp látjuk, ugyan is én azt mondom azért nem bántódott meg soha mert én sokkal jobban figyelek rá ő meg azt mondja azért is mert ő nem vesz fel dolgokat. Ez utóbbi azért sem lehet igaz mert tényleg nem tudok semmi kompromitálót mondani ami neki bajt okozhatott volna...

És most per pill ott tartunk, hogy ha van dolog amiben hibázott az os az én hisztimből ered szerinte...

A sok apró csepp előbb utóbb egy teli pohár lesz, ami kicsordul. Inkább ne várd meg.

Téged tart szem előtt, de a saját elképzelése alapján, tehát nem neked tesz valamit, hanem önmagának teszi elfogadhatóvá.

Ó, te nem az én barátnőm vagy? :) (tudom ám, hogy nem, de neki ugyanez a problémája). És nekem is volt ilyen problémám, csak én a másik oldalon álltam. És nem értettem mi baja. Miért "hisztizik" állandóan. Aztán rájöttem, hogy sosem fogom megérteni, mert egyszerűen nem tudom átérezni. Megpróbáltam, minden pillanatban minden szót meggondoltam százszor és még így is bántottam. Nem tudtam többet tenni - főleg nem egy életen át. Gyakorlatilag minden pillanatban topon kellett volna lennem ehhez.

Nálunk annyi volt, hogy máshol volt az ingerküszöbünk.

Ha már rámegy az egészséged, ha már úgy élsz, hogy minden perc fáj.....el kell engedni.

Én is ezt tettem.....életem szerelme, de elküldtem.6. hónapja nyugtatón élek, fáj minden nap, nem tudok úgy felkelni, hogy az első gondolatom ne Ő legyen, de nem tudtunk túllépni egy dolgon.

3 hónapig örlődtem, míg meghoztam a döntést. Életem legnehezebb döntése volt, de egyszer majd jobb lesz. Tudom! Úgy kell lennie! Ha már nem fáj, ha rá gonolok, ha már nem sírok minden nap....akkor boldog leszek, hogy megélhettem ezt a szerelmet. Úgyhogy döntened Neked kell. Mi éri meg és mi nem.

Apróság lehet, adott pillanatban...de ha végül is az apróságok mind egy életszemlélethez kötöttek akkor már is arról van szó, hogy talán túlságosan különbözünk nem?

Konkrétan úgy érzem, hogy a vita azért jön ki mindig mert nem történt még olyan szituáció amikor bizonyos helyzetekben tényleg az jön ki, hogy az én lelkem van szem előtt tartva. Szóval ő azt állítja, hogy engem tartott szem előtt, de a maga látás módja szerint, ami viszont nálam más...és megint csak megbántódom...és persze vissza nézve nála ez úgy jön le, hogy én mindig hisztizek valamiért..

Én léptem. Nagyon fájt, de nem olyan életet terveztem magamnak, ezért megtettem. Bár ez tényleg durva ellentét volt, egy párkapcsolatban megengedhetetlen.

Kérdés, hogy tudsz-e így élni. Hogy akarsz-e. Hogy van-e remény a változásra. Ha nincs, akkor lehet még húzni, de akkor félő, hogy végül gyűlölni fogjátok egymást.

Szerintem.

Szia!

Hát... ez elég nehéz dolog, főleg ha még mindig szereted.

Nálam az ital miatt van még mindig kompromisszum a részemről, várok, hogy hátha leteszi, de már 4. éve nem sikerül neki. Nálam is az van, hogy még szeretem, de már nagyon elszomorít és idegileg teljesen kikészülök mikor totál leissza magát. Nem tudom meddig fogom még bírni. Még mindig szeretem és ezért tűröm.

Sziasztok!

Ti mit tennétek ha nagyon szeretnéd a párod, életed szerelmének tartanád, de elérkeznétek egy olyan ponthoz egy olyan csepphez ahol egyikőtök sem tud engedni, ahol nem oldódik meg a feszültség, az ellentét?