Normális, hogy a testvéremet jobban szeretem, mint a páromat? (beszélgetős fórum)

Igen , szerintem is.

De ha valaki másképp gondolja,azzal sincs gondom.

Pontosan.

Nekem tesom azt mondta, dehat emleke sincs, hogy nem vagyok. A tesosag az eletunk resze. Mondjuk nekunk kozos barataink is voltak, volt atfedes az erdeklodesi korunkben, 8gy ha gond van vegul mindig osszefogunk ha veszekedtunk us elotte. Gondban bekapcsol a csapat vagyunk uzemmod es segitunk egymasnak.

Ferjemmel meg valasztottuk egymast. Nyilvan rengeteg meg egy dologban passzolunk :) meg a szerelem nem hasonlithato direktbe a testveri szeretethez. Vagyis ott vmit nagyon elbasztak a szulok a nevelesben ahol osszevetik.

Szetintem persze

En a jobbant se ertem ebben az egeszben. Hat tok mashogy szeretem a tesom meg a ferjem. Meg mashogy a gyerekeim. Meg mashogy a nagyon kozeli baratokat...

Hogy a fenebe lehet ebben a jobbant ertelmezni?

Bar lehet csak en vagyok ertetlen.

A szeretetre azt mondjak a bolcsek az egyetlen dolog amibol ha tobb fele oszlik csak megtobb lesz nem kevesebb. Hat ez tenyleg igy van, legalabbis en igy erzekekem.

Nem nem vagyok zen, egyszeruen vannak szeretteim, es sose raktam oket jobban es kevesbe relacioba

"Attól, mert párunk van, nem kell nem szeretni a rokonainkat."

jó lenne ha ezt többen alkalmaznák életük során.

A testvér mindig a "vérem" marad.

Mi összezárunk ha valaki bajban van.

Egy telefon és a tesók jönnek akár a másik kontinensre is.

A férjem meg a mindenem,az életem a jövőm .

Nem lehet összehasonlítani a két érzést.

Sokféle szeretet létezik. A testvéri szeretetet nem mérheted össze a szerelemmel. (a testvéredet gondolom nem szerelemmel szereted)

Az szerintem természetes, hogy egy testvér fontosabb szerepet tölt be egy ember életében, mint egy szerelem.

Miért ne lenne normális?

És ha nem is jobban, de máshogy szeretjük a rokonainkat.

Attól, mert párunk van, nem kell nem szeretni a rokonainkat.