A páromat nagyon szeretem, viszont a fiát nagyon nem, Ti mit tennétek? (beszélgetős fórum)

ne várjatok.menjetek,minél előbb kezdtek külön életet annál előbb lesztek sínen.a gyerkőccel meg ne csinálj semmi különöset,hagyd hogy ő nyisson feléd,majd ha látod hogy milyen dolgaid szokásaid után érdeklődik ő magától,tehát oda megy kívácsiságból és megkérdezi mit csinálsz akkor legalább meglesz a kapocs.

a szokásai kialakításában ne az erőltetést és az elvárást részesítsd előnyben hanem a példamutatást.hisz a nevelés is az.Sok sikert.

A párom is retteg a saját környezetétől, az apját ki nem állhatja, pedig rendszeresen pozitívan közeledik hozzá, főz neki, kiszolgálta mindig, amikor kellett. Az apja meg csak röffent neki valamit, talán meg se köszönte, szóval az a tipikus b...ó. Az anyukájából túlárad a szeretet, inkább már terhes az a szeretet, amit ő ad. Szegény párom próbálna elszakadni a köteléktől, ő nagyon ragaszkodik hozzám, szeret, tudom. A fiát ő keményebben neveli azóta, amióta én vagyok, sokszor már én mondtam neki, ne bántsd szegényt.

Tovább kellene lépni, csak van neki is egy stabil háttere, nekem is, valamelyikünknek fel kellene rúgni az eddigi életét a másikért. A páromat nem hagynám magára sosem, egy utolsó tetű lennék, ha megtenném, tényleg nagyon szeretni való valaki, nagyon népszerű mindenütt.

Mindenképpen valamilyen angol nyelvű országba, én Kanadára gondoltam, bár egy ismerősöm most ment ki Norvégiába fél éve, most intéz ott bankos dolgokat, vett autót, stb...bár ő egy eléggé talpraesett figura a párjával együtt, meg a két kislányukkal. Szóval az adott nyelv nemismerete nem lehet azért annyira gond. :)

Igen, igaz lehet, élesben még nem próbáltam a dolgot, bár 1 hónapig tavaly már nyaraltunk együtt, nem volt semmi gond. Annyira. Hm. Meg az előtte való nyáron is. Nem tudom.

Rengeteget gondolkodok a dolgon, mert nagyon nehéz, meg hát nem kevés anyagi befektetés lenne.

Tudnom kellene más férfi mennyire nézi jó szemmel, ha a gyerkőcöt agyonkényeztetik mellette, nem nevelik egyáltalán az önállóságra, fegyelemre, az életre. Tanulni nagyon nehezen tanul magától, folyton foglalkozni kell vele, mert önállóan nem megy neki, egyszerűen elhanyagolja, mert más úgyis megcsinálja helyette.

Érezhető szabályosan, valóban egy apa hiányzik a családból, meg hát nem tudom mennyire van ez így, hogy egy fiú mellé kellene egy apa. Én meg próbálnék meg rászólni valamiért, olaj lenne a tűzre.

Egyet értek.

Ezt jól meg kell gondolni

Egyébként a párod,hogyan vélekedik a közös jövőtökről,hogy és hol képzeli el?

aha, szóval külföldre...? Ooooh. És mióta vagytok együtt? Miért nem próbáljátok meg előbb csak az együtt élést, Bpesten?? Az, hogy azonnal otthagyni egy országot, egy 11 éves gyerekkel, úgy hogy nem tudod, meg tudod -e szeretni a párod fiát, aki, jó lenne, ha végső soron kicsit a te fiad is lenne, ...

egy kicsit Vakmerő dolog..

Bár, talán az sem annira durva. Attól függ, hová, külföldre. Ausztria pl. elég közel van..

A gyerkőc apja egy fura ember, 1 éves volt a kisfiú, amikor otthagyta őket, rendszeresen bántotta a páromat, a párom szerint egyáltalán nem ragaszkodott a gyerekhez, de hogy kimondta, hogy válni akar, mindenféle akadályt elé görgetett a páromnak. Hogy a gyereket magának akarja, meg mindenféle vagyoni dolgot. Két hetente van a fiú a párom volt férjénél, és rendszeresen rossz kedvvel jön haza onnan...hogy miért? Mert a volt férjnek született már két kislánya, és velük foglalkoznak többet a mostani feleségével. Amúgy a felesége nem kedveli a párom gyermekét, egyáltalán nem...valószínű hasonló okok miatt, amiért én is felvetettem itt a kérdést. Sajnos nagyon nehéz úgy leírni ezt az egészet, hogy átlátható legyen, hogy meg lehessen érteni, miért mondom azt, hogy nem kedvelek egy gyereket. Alapvetően szeretem a gyerekeket, mert ők is szeretnek engem, mert birkatürelmem van hozzájuk.

Más azért, hogy ritkán látnak valakit, meg más, ha már egyáltalán nem...én is külföldre szeretnék menni, eléggé messzire.

Az szerintem is jó,hogy szeretik a gyereket.

Viszont nektek meg kell teremtenetek a saját életeteket.Ezt neked és a párodnak kell megbeszélnetek,hogyan és hol.A gyereknek pedig egyértelműen mellettetek a helye.A család többi tagjával ha nem lehet értelmesen megbeszélni,akkor nem kell foglalkozni a véleményükkel.Majd megnyugszanak,ha látják jó élete van a lányuknak és a kisunokának melletted.

nagyon helyes, hogy mindenki szereti. Hogy gondolhatod, hogy a saját apja ne szeretné szívből...? Ezt nem értem. Természetes hogy igényt tart rá, hogy lássa. Hisz' az apja!

És az is természetes, hogy nem örülnek neki ha elköltöznek, mert kevesebbet láthatkák majd a lányukat, az unokájukat.. De ez ne legyen akadály! El kell fogadni. Aki szeret, az nem akarja, hogy messze költözzenek..

Én egy-két hónap múlva a szerelmemért nagyon messze költözöm, 2000 km-re innen..külföldre. A családom örül az örömömnek, de természetesen nem örül annak, hogy olyan messze leszek, nem láthatnak olyan gyakran, mint eddig.

Empátia, elfogadás, türelem... ezekre mind szüksége van egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak.., ha még egy gyerek is van.. még inkább. De így szép az élet. Nem pedig egyedül!!!

Szeretetből sosem lehet túl sok:D

Inkább Te is szeretni próbáld meg.

Hidd el át lehet formálni Őt még,de csakis szép szóval szeretettel,jó példa mutatással,és,hogy mindent el kell neki magyarázni.Lehet,hogy nagyon sokszor,ehhez türelem kell.De keménykedéssel csak rontani tudnál a helyzeten.

Mennyi idős a agyerek?Biztosan az apját próbálta a család pótolni,a válás okozta traumát.

Próbáljatok tőlük külön költözni,és a gyereket ti nevelni a saját elveitek szerint.Azt ne várd az anyukától,hogy miattad lemondjon róla.Aki erre képes,az nem anya.Én ha választanom kellene,nem kérdés,hogy minden körülmények között a gyerekeimet választanám.Üljetek le kettesben ezt átbeszélni,mert tönkre megy a kapcsolatotok előbb utóbb így.És ne szóljon bele senki,sem a nagyszülők sem más.Viszont Te közeledj a gyerek felé szeretettel,akkor is ha ellenséges:Ő a gyerek,és Te a felnőtt.Neked kell értelmesebbnek előrelátóbbnak lenned.Ha őszintén tudnád szeretni,és a javát akarnád(nem kényeztetéssel,de nem is durva szigorral),akkor hidd el elfogad.

Ha úgy érzed nem tudod ezt vállalni,akkor mondj le a kapcsolatról.

Elég egyetlen állat, akit a szívükbe zárnak, és megtörténik a fejekben, a lelkekben a változás!!

:-)

A kis srác nevelhető hidd el, előbb utóbb azt teszi amit mondasz neki.

(Nekem is 11 éves az unokám!)

Beszélj vele!

Okosak, értelmesek ezek a mai gyerekek, megérti ha elmondod neki, hogy milyen buta a nagyapja.

Mert az, ha bántja az állatokat!

Az állatok, növények is élőlények, ugyan úgy fáj nekik, mint nekünk, ha fájdalmat okozunk nekik.

Hát igen, többnyire nagyon jó, ha az ember messze lakik anyós-pajtáséktól! Főleg ha ennyire.., brr. Nem mindenkinek van szerencsére a párja szüleivel, ez van!

A gyerekkel az a legjobb, hogy olyan őszinték. Ha kérdezed, és tényleg tudni akarod, akkor elmondja majd mi bántja. Nyilvánvalóan féltékeny kicsit arra, amit írsz, hogy kevesebb odafigyelést kap majd. Vagy fél, hogy majd nem fogják annyira szeretni, mint eddig.. És a nagyszüleitől sem fog utánpótlást kapni ebből a trutymós törődésből, ahogy írod.. Úgyhogy csak akkor vállalhatod a oároddal való jövőt, ha a kisfiút is boldognak akarod látni. És érte is hajlandó vay dolgokra, erőfeszítésre.

Néha legnehezebben induló dolgok a legszebbek az életben. Én nem hiszek abban, hogy ha nem egyszerű valami teljesen, akkor már nem is lehet jó. Ha igazán egymáséi vagytok a pároddal, akkor igenis lehet/ KELL hogy jó legyen.. Akkor meg fogjátok oldani.

Tanácsom: ha konfliktus van, mindig képzeld magad, éld bele magad a kisfiú helyébe, és oszd is meg vele, hogy te érzed az ő félelmeit..

Kell, hogy érezze, hogy figyeltek/ figyelsz rá.

Nagy szüksége van egy apára. Ha az tudsz lenni, akkor... HAJRÁ

Igen, igazad van, volt tegnap egy kis konfliktusunk, talán ez tette hozzá azt, hogy ez lett a cím. Elszakadás a környezettől lenne a legjobb megoldás, és valóban, nem egy 70 éves emberről van szó, aki már nem fogad be semmit. :)

Még annyit, hogy a gyerkőc miattam megosztottnak látja a feléje irányuló szeretetet, ez is egy konfliktus forrás szerintem. Az ember tűr-tűr egy darabig, a megjegyzéseket, de hát...még szerencse, hogy a párom eléggé képzett ilyen téren, mi a megoldás. Na de a nagyszülők...a tyúknevelésen tovább már nem igen látnak sajnos.

"Bántja a macskát, stb. . . ezt látja a nagyapjától." - tőled/ tőletek majd mást lát.

GYEREK, mint a szivacs szívja magába a törődést, a mintákat..

Nekem a fórum cím kicsit kiábrándító, "nagyon nem" szeretni egy gyereket. Mondd inkább, nagyon nem érted őt.. De, úgy látom, kezded megérteni szegényt, hoigy mit-miért csinál.. Ez már fél siker..Ettől már csak egy kisebb ugrás a megszeretés! :-)