Koronavírus - Lelki oldal (beszélgetős fórum)
Nem érek rá lelkizni, és nem is vagyok hajlandó semmin agyalogni. El kell fogadni a helyzetet és kész. Nem vagyok hajlandó beleállni az össznépi felvásárlási őrületbe, kaja valahonnan mindig lesz.Gyógyszerek kiváltva, a többi meg majd lesz valahogy. Betegek ne legyünk, ennyi. Szeretteimért való aggódás az nem csak vírusos időben van, hanem állandóan úgy hogy ebben minden változatlan.
Aki elkezd lelkizni az túlságosan ráér.
Ha van ügyfélkapud, igényeld nyugodtan elektronikusan. Úgy be tudod adni, nyoma is lesz.
Remélhetőkeg azért még csak vannak ügyintézők is, bár biztos kevesebben, ezért több időbe fog kerülni, míg elintéződik.
Hát ez elég izgalmas...
Nemcsak a bakancslista miatt.
Én, itt a "háziőrizetben", játszom a bakancslistát, mégis lemaradozok kártyákról.
Viszont gyógyszerekért el se mehetek a patikába, úgy kell megkérnem majd valakit, hogy váltsa ki, ha elfogynak.
Szia! Jó kérdés.Sajnos nincs időm lelkizni,egy nagy forgalmú gyógyszertárban dolgozok.Volt olyan,hogy a munkaidő alatt 1xjutottam el a wc-re.A kávemat soha nem tudom meginni, és még sorolhatnám.A kedvencem mikor a bácsika a szájában tartja a vényeket közben kotorászik a csíkos szatyorban.
És még a bakancs listás játékban is lemaradtam,mert most mindenki otthon van a karantén miatt, én meg nem tudom felvenni a kártyákat. 😂😂😂😂Most is csak azért írok mert 11-re megyek
Kaotikus a helyzetem.
Háááát...nem akarok személyeskedni...
😃
Remélem én nem hagytam ki. Időnként több van mint sok. Mikor írok valamit a naplóba. Most azt hiszem rá fogok érni tovább írogatni oda is.
Én ha nem tudom mi lesz, mindig a legrosszabbra készülök fel. Az eddig mindig bejött. csak így lehet túlélni.
Értelek.
Írni is csak azért írtam, mert ez a 3 perc elég kevés ahhoz, hogy lemondhatnánk a beszélgetésről.
A magam részéről túl sokat nem tennék hozzá a témához, mert jót nem tudok mondani, rosszat meg nem akarok.
A lényeg: cseppet se vagyok se nyugodt, se vidám.
Én a 8. bejegyzést ennek jegyében írtam. Lelkileg én eddig jutottam egyenlőre el.
Senki nem vidám, és most mindenkinek át kell gondolnia hogyan tovább. De elsősorban. Mindenki vigyázzon magára, és családjára. Hogy lehessen gondolkodni hogyan tovább.
Látod?
Ilyen.
Vissza sem olvastam, pedig nem jellemző rám...
Sokáig nem aggódtam, de ragályosak másokról a negatív gondolatok.
Így nehezen bírom.
Legfőképpen a "nem tudni mi lesz" zavar.
Legnagyobb félelmeim igazolódnak be?
Mindig azt kértem az sorstól, vagy akármilyen feljebbvaló hatalomtól, hogy háborút és vagy járványt ne kelljen megélnem...úgy tűnik, nem jött össze...
Nálam mindig félig tele a pohár, de most már kezdek befoscsizni. Érzem, hogy egy görcs a gyomrom.
Szóval egyre rosszabbul.
Célom az egészségesen maradás, tervem hozzá nincs, és lövésem sincs, hogy mi lesz.
Tapasztalat.
(Mintha nem tudnád...)
Talán kezdd el te, s utánad csatlakozom, rendben? Hátha mi fogjuk megváltoztatni a megszokottat.
Ám annyit leszűrhettél így is rólam, hogyha lelkileg "hudevidám" lennék, akkor nem ilyen negatívan valaszolnék.
Sajnálom!
3 perc van a két bejegyzésed között...
Lelkileg? Nem volt még időm rá.
Az anyagi részére készültem fel. Hogy meddig húzhatjuk ha magunkra maradunk.
Apósomat elköltöztettük, egy barátnőjéhez aki vele egy korú, 70 feletti. Ő egyedül él, még örültek is egymásnak. Ha kell nekik valami, megoldjuk.
Én mától nem dolgozom. Munkáltatóm nem rúgott ki, de 1 hónapot jósolt hogy ki tud tartani. Ez neki kb 5 millióba fog fájni. Minden költsége ennyi egy hónapban. Kis vállalkozás.
Lányom is ma dolgozik utoljára. Nem lesz jövedelme, mivel csak amolyan ottragadt diákmunkás.
Párom marad egyedül még munkában.
Megszerveztük a heti 1 alkalmas vásárlást. nincs elrohangálás minden apróságért.
Kocsikat feltankoltam, ha bármi van csak indulni kelljen. Sanszos hogy a helyi magánkutak is bezárhatnak.
Akkor leszek nyugodt, ha párom sem megy dolgozni. Elég sok emberrel érintkezik sajnos.
Sajnos sanszos!
De most hátha másképp lenne...