Kistesó-kérdés, avagy legyen, ne legyen? (beszélgetős fórum)

Igen, valóban talán nem a pénz az alapok, hanem az a mentalitás, viselkedés - lent is, fent is, amit ez okozni tud.. De igazából ezen a fórumon ez nem önmagában érdekes, hanem ahhoz képest, amit az egyébként szimpatikus indítója kérdez, vagy mond.

Nézzük, eddig mit tudtunk meg róla:

-Maga mondta pár hsz-szel előbb, hogy "valamit szarul csinál", mert több tízmilliós házban lakik

-Aztán olyat is mondott, hogy ez nagy részben nem az ölébe hullott, hanem össezhozták, ebből arra következtetek, hogy értelmes tevékenységet végez ő is, és a férje is, tehát van módjuk a további gyarapodásra, és értelmes munkára

-Ezt talán nem itt írta, de régebben más fórumon igen, hogy a legjobb ruhákat hordja a gyerek, - olyanokat, amiket én még csak soha nem is láttam - és nyilván másból se a nagyon rossz jut. Hála istennek.

-Aztán írt olyat is, hogy ő igazából az elején nemhogy két gyerekre, de nagycsaládra vágyott, tehát valószínűleg alapból nem egy gyerekellenes nő.

Nomármost, ha ezeket, amiket elárul magáról egymás mellé rakom, az jön ki, hogy az az érv arra, hogy ne legyen második gyereke, hogy akkor nem jutna elég az egynek finoman szólva túlzott.. Mert itt kb. ami nem jutna, az talán saját Mercédesz.. De még lehet, hogy kettőnek az is.. (Bár nem óhajtok senki zsebébe turkálni, csak következtetek arról, amiket ő írt.)Szóval a hölgy - az én mércém szerint legalábbis - vagy nagyon sznob, vagy valamilyen fóbiája van, és bemagyaráz magának dolgokat. De legfőképpen túl korán foglalkozik a kérdéssel, hiszen még pici a babája..

Mert ha olyan érveket írt volna, hogy

-Fél, hogy a munkája mellett nem jut elég idő a másodikra

-Nem szeretne még éveket éjszakázni, mert neki ez nehéz volt

-A férje nagyon nem szeretne

-Csak...

Ezeket mind el lehet fogadni..

De a leírt helyzetbe az az érv, hogy nem jut, vagy tévedés, vagy elterelés, és valósznűleg rossz döntéshez vezetne. Ennek alátámasztására írtam én itt arra példákat, hogy nem feltétlenül jó a túlzottan sok nyomás szintű elvárás, meg a túlzottan sok anyagi dolog a gyerek körül...

Viszont a másik, amitő én jobban tartok - hiszen egyébként aranyosnak tartom a hölgyet - az az, hogy ez csak valami elterelés saját maga számára is, és van valami más probléma, ami a szuper álarc mögött rágja, csak nem meri, talán nem is tudja megnevezni.. Hiszen már a második fórumot írja tele ugyanerről..

Én csak azt remélem, hogy a legjobban alakul majd az élete..

:))

Én is ezen spórolok, most buszozunk egy ideje, legalább is haza. MI is a város szélén lakunk, egyébként csodás helyen, de vagy 5km-re van a belváros. A férjem reggelente bevisz, de én a kicsivel hazafele buszozok. Kb. 20eFt-tot spórolok, hogy nem kocsikázok, holott sokszor kényelmesebb volt, de hát ez van.

Ne kötekedj már, ez nem az a fórum.

A férjem egy héten összesen fél napot tölt itthon félholt állapotban. Neki is a munkájához kell az autó, ami egyébként egy szakadt opel, és azért megy még, mert az alapszakmája autószerelő, és néha éjszakánként megszögeli..

Én bizony egyedül cipelem reggel és délután a három pici gyereket, majd megyek dolgozni a város másik végére. Egy nap 5km-tert megyek, és akkor ebbe még nincs benne a vásárlás, a piacról cipelés, stb.. Hidd el, nagyon elkelne a kocsi..

De ennek ellenére a döntésem az, hogy megvagyok nélküle is.

Nekem nem ér meg 30-ezret, mert nekem az sok, mi ennyiből jóformán egy hónapig eszünk.. Nem csak azért, mert annyira nincs, hanem mert mint írtam, lakhatásra spórolunk, és minél kevesebb hitelt szeretnék felvenni, sőt, ha lehet semmit.. Azért, mert eddig én hozom a döntéseimet, és én attól félek a legjobban, hogy rabszolga legyek, és a bank hozza azokat.. Nekem ez a fóbiám, és ezért még gyalogolni is hajlandó vagyok.. Meg jót tesz az alakomnak.. Ez nem vicc.

Férre ne érts, nincs ezzel semmi baj, tisztába vagyok vele, hogy ma alap az autó, és én vagyok az, aki egy kicsit szembe megy ezzel.. Csak - és ez nem rád vonatkozik - egy kicsit az is furcsa, amikor valakinek - sokaknak - filléres gondjai vannak, de a fenekét meg nem emelné, meg büdös neki a busz.. (Egyéként tényleg büdös :))

Ezeket értem és tudom, hogy sok ilyen van. De nem gondolom - és nem is tapasztalom - azt, hogy ebben a csoportban több gond lenne a gyerekekkel, mint a szegényeknél. Itt a túl sok, ott a túl kevés pénzre fogják. Nyilván van hozzá köze a pénznek, de nem kizárólag miatta vannak ezek a problémák.

Én mindkét csoportot elég közelről látom és szerintem nincs nagy aránybeli eltérés a problémás gyerekeket tekintve.

Úgy már egészen más az egész, hogy nekem nincs autóm "csak a férjemnek". Nekünk nem csak kényelemre kell, hanem mindkettőnk munkájához. És az egy autót beosztjuk úgy, hogy kivitelezhető legyen mindkettő. És láss csodát, ez is megy. Ma meg munkához egyikünknek sem kell, nehéz dolgot nem vásárlunk, úgyhogy anélkül közlekedünk.

Nekem 30 forintot megér, hogy többet üljek ott, ahol szeretnék.

"Az a baj inkább, ha valaki azt a "felszabadult" energiát, amiért "nem neki" kell megdolgozni, azt nem további jóra, és sok további munkára, netán mások javára is fordítja, hanem dicsekvésre, önigazolásra, és nem tudja még megtartani se végül.. "

Ezzel a mondattal nagyon jól megfogalmaztad a dolog lényegét szerintem. És itt lép életbe a nevelés fontossága, hogy a jómódú gyereket milyen értékrendre tanítanak. Az az egyke, jómódú barátnőd, akit kivételként említettél, valószínűleg nagyon jó nevelést kapott.

Alapvetően nem értettél meg..

Nekem ez havi több 10ezer plusz, amit nem fizetek ki az autóra, meg a járulékos dolgaira. Megvagyok nélküle is. Persze, hogy kényelmesebb lenne vele. De mivel házra gyűjtünk, ezt inkább beteszem a lakástakarékba, jobb a lelkemnek, úgy érzem valamit tettem, és láss csodát, gyűlik... Semmivel nem lenne nekem jobb, ha fél órával előbb otthon lennék.. Ezek a lecsípett fél órák valójában elmennek "elb.ásra". Annyival többet ülsz a tv előtt, vagy a vízben, vagy akárhol.. Nem azidő alatt fogsz leülni tanulni, vagy valami iszonyat hasznosat csinálni.. Ez önámítás.

Egyébként a férjemnek, van, ha valami nagyon sürgős dolog van, akkor bele tudunk ülni mondjuk két hétben egyszer...

És jogsim is van.

Egyébként ebben is van valami, azért nem lenne baj, ha igenis lennének megint - valamilyen szinten - dinasztiák... Már úgy értem, azért az nem baj, ha a szülő hagy valamit a gyerekére, és nem kell teljesen a nulláról kezdeni, hanem az alap életfeltételek megteremtésén túl tud más értéket is teremteni..

Remélem, pár év múlva mi is tudunk majd több embernek is munkát adni.. Ha lett volna kicsit több segítségünk, már most is tudnánk..

Az a baj inkább, ha valaki azt a "felszabadult" energiát, amiért "nem neki" kell megdolgozni, azt nem további jóra, és sok további munkára, netán mások javára is fordítja, hanem dicsekvésre, önigazolásra, és nem tudja még megtartani se végül..

Csak sajnos ez utóbbi rossz menalitás elég gyakori itt Mo.-on, és ezért jön le rosszul, hogy "bezzeg te megkaptad".. Ha egy gyerek megérdemli, kapja meg a szülei javait, miért is ne?

Nincs. Csak látom.

Bár cikkeket olvastam, pl. a rózsadomb környéki bolti lopásokról, amiknek nagy részét a jómódú, és adott esetben jótanuló környékbeli iskolások követnek el.. Egyszerűen azért, mert az "érték" fogalmak, viszonyok annyira nincsenek a helyén..

Láttam a Műegyetemen saját magam mellett a jómódú, vagy éppen elmajmolt gyerekeket megzekkenni, és minimum egy jópár éves mélyponton átmenni. Azokat meg, akiknek ugyan volt lehetőségük, meg minimális, vagy közepes szülői segítségük, de azért tudták, hogy ez az egyetlen lehetőségük, azok meg sokkal több munkával, jobban csinálták végig, egyszerűen kiegyensúlyozottabbak voltak. Tendenciaszerűen ezt láttam, tömegesen, egy idő után már meg se lepődtem. Két lányról tudok, akik még 10év után se fejezték be az egyetemet -tehát már nem is tehetik, mindkettő Fazekasos volt.. Csak valahogy elfogyott a szufla, sok volt az elvárás, nem voltak a helyén a viszonyok.. Meg valahogy sokkal kevésbé tudták magukat a helyükön értékelni, vagy nagyon el voltak szállva, vagy kissebségi érzésekkel küzködtek.

Mindennek ellenpontjaként persze van olyanra is példám, akiknek tényleg annyira kevés volt a szülői indíttatás, hogy azért nem ment.. Ez vagy anyagilag, de inkább fejben volt kevés. Egy csaj elnyert egy ösztöndíjat, de valamennyit nekik is fizetni kellett volna. Erre az apja azt kérdezte, hogy "miért adnék én neked, nekem azza mé' lenne jobb?"

No hát valahol a kettő között lenne a jó..

Persze ismerek olyat is, - egyik legjobb barátnőm - aki minderre rácáfol, mert egyke is, hegyi is, és halál normálisan tanult, és emberileg is tök ok..

A főnököm - építész - akinek az ismeretsége szintén nagy és vegyes teljesen egyetért ezzel. Múltok pont erről beszélgettek a fülem hallatára a feleségével, hogy akik a gyerekek feneke alá tettek mindent, azoknak a nagy része szétesett, elvált.. Nyilván itt is van kivétel, meg ahol nem így van..

De ha mondjuk már 10 jómódóbúl 4-re ez igaz (véleményem szerint többre, de ez csak az én véleményem) - szóval még ha 3-4-re igaz csak, még akkor is felmerül a kérdés, hogy miért van az, hogy elvileg minden tökéletes, és mégse...

Persze itt nyilván az is nagy kérdés, kinek mi a "jómód". Valószínűleg az ország fele szerint én is az vagyok, mások szerit meg iszonyat lúzer kispolgár.. Hát..

Ez nem így van. Én pl. legalább annyira (ha nem jobban) értékelem és becsülöm azt, amiért a szüleim dolgoztak meg és nem én. Jobban vigyázok is rá. Ez, amit írsz, csak szöveg, önigazolás, megnyugtatás azoknak, akik mindent maguk szereznek meg.

Egyébként meg mi a baj azzal, ha valaki a síparadicsomért küzd meg? Az nem ugyanolyan munkát végez, mint aki mondjuk a hitelét fizeti?

Szerintem ez a kérdés csak rád meg a Párodra tartozik.

Egy pár hónapos gyermek mellett még nem igen látod hogy mi lenne ha...az anyagiak meg mindig változnak soha nem lehet tudni hogy mi lesz 1-2-3év múlva.Lehet most úgy gondolod hogy á ennek az egynek bármit megtudsz adni de lehet később olyan helyzetbe kerülsz hogy nem.

Remélem érthető mit akarok ezzel.

A kisgyermeken majd látni fogod mennyire társas lény,vagy éppen nem az.

Én nekem is a fiam egy nyugodt csendes jó baba volt.Most ahogy nő nehezebb szóval arra sem lehet adni hogy pár hósan milyen.

Még várjatok ezzel a kérdéssel.Amúgy írásod nagyon bizonytalan.

Üdv

Egy 20hós kisfiú anyukája aki 31hetes kismama :-D

Szerintem mindenképpen kell testvér! Nekem három lányom van. Persze megfordul a fejemben, hogy mi lesz velük, hogyan fogom őket taníttatni, de ez nem azt jelenti, hogy mindent a fenekük alá akarok tenni... sőt...

Igazából 4-et is szívesen bevállalnék, de azért ezen a ponton már óvatos vagyok. Ebben a gazdasági és mindenfajta bizonytalanságban. Éppen megélünk, nem panaszkodom, valamennyit félre is teszek nekik, de nem szándékozom lakást, autót venni számukra. Mi is két bőrönddel indultunk és itt vagyunk ahol vagyunk.

Az auto nelkul kornyezettudatossagra nevelni kicsit olyan, mint a penz nelkul tanitani, hogy hogyan kellene banni vele.

Szamomra olcsobb a tejet inkabb 30 forinttal tobbert venni, mint elmenni egy masik helyre, ott megint sorban allni. Ha az igenyek a bevetellel egyutt nonek, akkor persze nem lehet elobbre jutni, de szerintem annak sincs sok ertelme, hogy kuponvagdalassal toltse az ember az idejet' mikozben telne ertelmesebbre.

Ezt ma csak valamilyen különleges szerencsével megáldott emberek tudják létrehozni, egy átlag pár akkor se, ha 24/24 órát dolgozik.

Mi most azért tudunk kicsit gyarapodni, mert a férjem egyrészt szerencséje, másrészt utána tehetsége révén a filmiparba kerül be. No most szerinted? Ebbe hiába próbálkozik be valaki az utcáról, még a kerítést se éri el. Egyébként a max fizetése állandó túlórával olyan 150-180000/hó autószerelőként. Oszt kész, ha ő a legjobb, akkor is. Az enyém mérnökként szintén nem haladja meg a 200-at, hiába öltem több 10millát az egyetembe, csak éppen azt nem tudta senki még 2000-ben, amikor kezdtem, hogy 2007-ben 90%-ot visszaesik az építőipar.. Természetesen fogok másban is boldogulni, de azért nem havi 500000-ért...

Apám 40évi komoly szakmunka után (Mercédesz gyárnak, stb-nek dolgoztak évekig) 96ezer forint fizetéssel jött el nyugdíjba. És 40 évig 4-kor kelt, délután meg vásárolt, értünk jött, hogy anyám is tudjon túlórázni... Nem költöttünk, csak amire muszáj volt, és van egy kb. 17millás panel lakásunk. Oszt ennyi. Ha egymás mellé tesszük a napokat, meg a megkapott fizut, ez is elég szép. Szóval lehet itt sokmindent írni, ha nem olyanok a bérek, csodát nehéz csinálni..

Esetleg egy kis szerencsével.. Én nem tagadom, hogy a mostani "kicsit jobb" helyzetünkbe az is benne van.

A "vállalkozás" meg mindig olyan, ami balul is kiüthet, tehát még azt is elviheti, ami volt. Szóval ha az bejön, abba is benne van a szerencse faktor is...

Ezért meg hálásnak és alázatosnak kell lenni...

Erre 50-ből 1 ember képes. Kb. ez az arány. Nekem 1 barátnőm maradt ilyen bécsi munkája és élete ellenére is. Ő is elmegy a 10ft-tal olcsóbb tejért. De azért még az ő mondataiból is kiderül néha, hogy sok mindenről fogalma sincs, bár nála ez nem tudatos...

A legtöbb ember más lesz, de legalábbis képtelen teljesen a régi értékrendjét átadni..

Nem akarok kötekedni, ezt példának vedd: Írod, hogy olyan jófej vagy, hogy Fordot vettél. No, képzeld, én meg semmit. Felszállok a buszra. És nem csak azért, mert képtelen vagyok autót venni.. Hanem mert mást tartok fontosnak, meg azt is, hogy a gyereim ne legyenek autófüggőek. Ha tetszik környezetvédelemből, meg azért is, mert így még szabadabb vagyok anyagilag, mert én rendelkezem az arra egyébként kötelezően fizetendő összeggel..

Egyébként sokat gondolkoztam, hogy sokszor miért problémásabbak a jómódú gyerekek. Valahogy szerintem az ember lelke egy bizonyos "teherre" van kitalálva. Nyilván a túl sok se jó, de a túl kevés se. Mindkettő kb. oda vezet. Egy olyan élet, ahol azért megvan a lehetőség, de kell hozzá megeröltetés, meg kitartás, az valahogy a jó... Persze ez nyilván kicsit más mindenkinél, de mégis ez van.

Akkor mi a kérdés?

Ez alapján vállaljatok még egy babát.

:)