Kisgyerekes anyukák mindennapjai (beszélgetős fórum)
Nekem két gyerkőcöm van , a nagyfiú 8 éves, a kicsi 21 hónapos. Szinte mindig a picivel vagyok, mi is sokat vagyunk a levegőn (bár télen ez kevesebb időt jelent ma pl. egy órát). A "régi" barátnőimnek már mind nagy gyerekeik vannak ( kb. egyidősek a nagyobb fiunkkal), szóval szinte egyedül maradtam a kisbabás mindennapokkal. Egy új szinfolt talán egy hasonló korsú kisgyerekkes Anyuka, vele járunk levegőzni. amúgy családi házban lakunk, de az utcában szinte csak nyugdíjasok élnek, szóval nem nagy társaság. T
Ja igen a nyaralásokat imádom.Akkor viszont úgy zajlik az élet,hogy csak na.Minden évben megyünk,de be szoktunk iktatni mondjuk húsvétra is valamit,vagy ha hosszú hétvége van,és gondolunk egyet,akkor megyünk.Tehát ilyenek vannak,csak ugye a dolgos hétköznapok...
Mindent bele, bulizni kell, abból sosem lehet kiöregedni....hajrá...:-)
Biztos jó lesz egy kicsit a pároddal lenni, gyerekek nélkül!
Ha van egy kis időm, amit nyugodtan eltölthetek, olvasok. De ilyen már régóta nem volt, ugyanis a lányom kétéves korától nem alszik napközben...
Amúgy jó lenne néha mással és máshol lenni, leülni valakivel beszélgetni, kávézni, sportolni stb.
Sziasztok!
Csatlakozhatok én is?
Három gyerekem van. A legnagyobb már iskolás, a két kicsivel vagyok itthon (negyedik éve). Igaz a középső már ovis (lenne), félnapos, de mindíg beteg volt, így januárban volt két napot azóta hon van. Talán a jövőhéten már megy.
Mi kb. öt éve nem mozdultunk ki szórakozni (kivéve a nyaralások), de úgy néz ez a hétvége a miénk lesz. A gyerekeket elvállalták anyukámék, mi pedig baráti társasággal belevetjük magunkat az éjszakába. Nem tudom, nincs túl sok kedvem, kiöregedtünk mi már a szórakozóhelyekről.
Majd meglátjuk.
Ismerős, nálunk is ez a hrlyzet.
Miért nem maradnak meg a barátok szerintetek?
Sziasztok.Ha lehet én is csatlakozom.Nálunk is három gyerkőc van.És bizony már itthon vagyok lassan hét éve.A barátok valóban lemorzsolódnak,és néha,mintha tini lennék,úgy elmennék valamerre szórakozni,de csak vállalati bulira szoktunk menni a férjemmel,ami nagyon fel tud tölteni minket.De lehet,hogy valahol erről mi is tehetünk.Nem is tudom...
Egyébbként az sem rossz program,hogy amikor megyek a lányomért a suliba,akkor megállunk anyukák beszélgetni,majdnem egy órát dumcsizunk még a suli előtt.Annyira jó kis osztályközösség alakult ki.Ez is nagyon jó.De azért időnként kevés.
Nekem nem gond, csak hát jól esne néha valakivel leülni kávézni, vagy elmenni meginni egy italt. Esetleg moziba vagy ilyesmi.
Ha van 5-10 perc szabadidőtök, akkor mit csináltok?
Nekem a legidősebb 7 éves, a középső 4 éves, a harmadik 16 hónapos. 2 lány után 1 fiú.
akkor ti sem fogtok unatkozni..:-)
mi is 2 hét leforgása alatt jöttünk. A férjem főnek szolt, hogy kell neki, mert eddig a munkáját otthonról csinálta, de most már be a cégbe kell, itt volt a lakás, gyorsan kifestettünk, és már jöttünk is, péntek este jöttünk, szombaton mentünk megvenni a maradék bútort...tehát jó gyors volt..:-)
200 kmre.
Nekem április végén letelik a 3év!Alig várom,bár nem lesz egyszerű vissza rázódni.
7 év, az nagyon sok...! Annyit nem is tudom, hogy bírnék ki anélkül, hogy be ne dilizzek... Főleg ilyenkor télen nehéz, mikor ki se lehet mozdulni a gyerekkel.
Mi is költözni fogunk. Most adtuk el a lakást, és folyamatban van a házvásárlás egy szomszéd faluban, a kettő között meg albérletben leszünk néhány hónapig míg tart a felújítás.
én meg olyan gyorsan beszélek, hogy azmiatt bedadogok. Itthon meg csak a gyerekek vannak, férjem este jár csak haza, igy a lassu beszédet sem nagyon gyakorlom, ők megértik...:-D
Nem,nem érzem magam feszélyezve,hanem nehezen fogalmazok,hirtelen akarok mondani dolgokat,nem jutnak eszembe szavak.Tisztára dilinyós vagyok.:)Pedig 6an lakunk együtt,azért szoktam beszélni elég sokat.
Sziasztok, én is csatlakoznék. Meg vagyok szürkülve, mint egy kisegér...2 gyerkőcöm van, a nagyobb 5, a kisebb fél éves. De egyik anyaságibol jöttem a másikba, mivel a nagyobbik beteges. De náha már sok...és 5 hónapja költöztünk egy idegen városba, ahol senkit sem ismerek..
Egyelőre egy csemetém van, 28 hónapos, de tervezzük a másodikat is, úgyhogy úgy néz ki, nem is megyek vissza dolgozni.
Anyukámra rá tudom bízni néha a lánykámat, de nem túl hosszú időre, mert neki azért már fárasztó rohanni utána. Úgyhogy a gyereknevésen, háztartáson kívül, nem sok minden dobja fel az életemet... Még jő, hogy van internet, különben elfelejtenék kommunikálni! :)
Akkor te a gépnél írásban könnyebben kommunikálsz mostanában? Feszéjezve érzed magad, ha személyesen beszélgetsz valakivel?
engem meg magasból le......így jártam
Ja igen ez a barátok elmaradása tipikus. Én is dolgoztam, barátnőztem előtte most meg csak itthon punnyadok
van egy ismerősőm régen barátnőm volt,2 gyereke van,és pik-pak megtalált egy másik anyukát,összejárnak,közös program stb.....
Te minig Vele/lük vagy, vagy néha vigyáz rájuk valaki más is?
Én már néha dadogok,ha valakivel beszélgetnem kell,mert alig vagyok emberek között.Olyan vagyok,mint egy hajótörött:).Agyilag teljesen lepukkantam a 3év alatt...
Én már több, mint 7 éve vagyok itthon, ami egyébként nem lenne gond, ha nem lépett volna 10 éves barátság után mellőlem a legjobb barátnőm.
de igen,sajnos nem nagyon megyünk sehova hozzánk se nagyon,habár az elmúlt időbe ez kicsit változott de akkor is.....nem tudok mit tenni körülőttem senki nincs akivel összejárnánk gyakrabban,van egy barátnőm de nem nagyon hivogatjuk egymást :(
De igen! Főleg, hogy szép lassan pár év alatt elkoptak mellőlünk a barátok is. Még az is, akinek már van egy. Csak neki nem tetszett, hogy vállaltunk még 2-őt.
Nincs más programmom csak a család, a házimunka. Néha jó lenne kikapcsolódni máshol más valakivel. Még a párom ha el is enged, nincs kivel elmenjek itthonról.
Sajnos én is... Már több éve...
További ajánlott fórumok: