Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Kicsi Törpém, Bálint születése cikk

Kicsi Törpém, Bálint születése


Azt mondják, egy nő soha nem felejti el azokat a perceket, mikor világra hozta gyermekét. Én mégis félek, hogy évek múlva már nem emlékszem terhességemre és Bálint születésének gyönyörű pillanataira. Ezért hát leírom, 28 héttel a szülés után.
Kicsi Törpém, Bálint születése

Történetünket kicsit korábban kezdem, hogy érthető legyen, mitől voltak mozgalmasak a szülés előtti napjaink.

Párommal a kapcsolatunk 8 évvel ezelőtt kezdődött, 5 éve költöztünk össze, közös lakásunkba. A dolgok úgy alakultak, hogy 2 év után kiadtuk a lakást albérletbe és anyósomhoz költöztünk, aki egyedül élt egy családi házban. 1,5 évvel később elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk. Októbertől nem védekeztünk és karácsonykor már a pocakomban is albérlő lakott. (Ezt akkor még nem tudtuk.) Szilveszter körül már kezdtem sejteni, bár azon kívül, hogy feszült a mellem, nem volt más jele a terhességemnek.

Január 4-én, vasárnap reggel csináltam meg a tesztet, el sem hittem, szinte azonnal látszott a két csík. Bár terveztük a babát és borzasztóan örültünk, hirtelen mindketten nagyon megijedtünk.

Amikor felfogtuk a jó hírt, boldogan újságoltam a húgomnak, másnap pedig anyukámnak.

A 9 hónap hamar elröpült, problémamentes terhességem minden pillanatát nagyon élveztem.


A 8. hónapban megüresedett a lakásunk és úgy döntöttünk, visszaköltözünk. 2 héttel a kiírt időpont előtt még festettünk. Szeptember 5-én este végeztünk a költözéssel, minden cuccunk zsákokban és dobozokban hevert. Másnap reggel a párom elment, hogy csináljon nekünk egy gardróbszekrényt, amibe majd pakolom a ruhákat.

Reggel én még lustálkodtam, 9 óra felé keltem.

Fél 10 körül jött az első fájás, gyengének éreztem, azt gondoltam, ez csak jósló fájás. Átszaladtam a boltba, útközben jött a következő. Mikor hazaértem, kicsit leültem, hátha elmúlik. Nem múlt. Elkezdtem mérni, 7 perc telt el két fájás között. Hívtam is gyorsan a páromat: - Gyere haza, megyünk szülni.

A kádban voltam, amikor megérkezett, akkor már sokkal erősebbek voltak, de még jókedvűen vigyorogtam. Nagyon izgatott volt, tépte szét a zsákokat, hogy ruhát keressen nekem és magának. 11 órakor végre elkészültünk, közben felhívtam anyukámat, hogy úton a baba, és hogy felugrunk még hozzá. Kellett egy régebbi hálóing (amit esetleg később eldobhatunk), és a fényképezőgép.

Megvártam a páromat a kocsiban, amíg felszaladt, nagy meglepetésemre anyukámmal és tesómmal rohantak le. Már nem tudtam mosolyogni, akkor már nagyon fájt.

Beértünk a kórházba, ahol szerencsére az én orvosom ügyelt. Megkaptam a beöntést, rosszabbra számítottam, utána kiküldtek a folyosóra, hogy még sétálgassak egy kicsit. Mindhárman ott vártak.

Fél 1 körül feküdtem be a szülőszobába. A párom végig mellettem volt, szorítottam a karját és hősiesen tűrte. 1 óra múlva burkot repesztettek, akkor látta az orvos, hogy a picur belekakilt a magzatvízbe, így nem volt sok időnk. A szülésznő kedves volt, próbálkozott labdával, masszírozással, de ezek nem sokat segítettek.

Fél 3 felé jöttek a tolófájások, ez a rész már kicsit homályos. Arra emlékszem, hogy az orvos és a szülésznő is csak azt hajtogatták, hogy: - Nyomjon-nyomjon, különben nem jön ki az a gyerek. Nem tudtam nyomni, mindenem fájt, már csak aludni akartam.

3 óra lehetett, amikor bejöttek páran, altatóorvos, nővérek. Az egyik orvos odalépett hozzám, megnyomkodta a hasamat és azt mondta: - Hát, ez nem fog kijönni, kár is erőltetni.

Aztán már toltak is a műtőbe, a párom nagyon aggódott. Megkaptam az érzéstelenítőt és azonnal elmúlt a fájdalom. Feküdtem és vártam.

Nagyon boldog voltam, hogy 9 hónap várakozás után végre megpillanthatom a kisfiamat.

Végül 15.45-kor kiemelték az én Kincsemet. Megfürdették és utána az arcomhoz tették. Életem legszebb pillanata volt, olyan pici volt és bársonyos a bőre. Nem sírt, megszeppenve pislogott nagyokat. Nagyon büszke voltam.


Amíg Bálinttal a kórházban lábadoztunk, addig a párom, anyukám és a húgom a lakást szépítgették.

Hálás vagyok nekik és nagyon szeretem őket!

A mi kis Törpénk azóta boldoggá teszi minden egyes napunkat és azt a rengeteg mosolyt, amit kapunk tőle, nem cserélném el, soha semmire.




Írta: fredaszter, 2010. április 20. 16:03
Fórumozz a témáról: Kicsi Törpém, Bálint születése fórum (eddig 12 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook