Kiben bízhatunk manapság? (beszélgetés)
Ezt kell hárítani, mert nem viheted magaddal mindenki lelkibánatát, sérelmét, fájdalmát.
Hárítani, különben belerokkansz.
És idővel meg fogják szokni körülötted, hogy nem fognak panaszkodni, siránkozni, keseregni.
Tanulj meg nemet mondani. Nehéz...
Igen én is ezt csinálom,de közben szétfeszít belülről valami. De amugy azt birom,hogy nekem meg mindenki a legbelső dolgait is elmondja kéretlenül. Rám teszi,aztán faképnél hagy. Mindenki csak mondja,mondja! ÁÁÁÁÁÁ Mi vagyok én lelki szemetes láda?
Pont ez az,hogy nálam valahogy eszméletlen hamar elbuknak bizalom terén.
Egy-két emberben csupán.
Nem tartozik senkire az életem.
Nem sírok, nem panaszkodom, nem kesergek.
Udvarias beszélgetés, lehető legkevesebb információ az életemről.
Nincs szükség arra, hogy az ember kiteregesse, közszemlére adja a gondjait.
Ez amolyan "magyar szokás"...
Én már azon is gondolkoztam,hogy talán bennem van a hiba,hogy már ennyire elzárkóztam. De valahogy mégiscsak eljutottam idáig nem? Vagy mindenki azt hiszi,hogy velem minden ok,mert egyébként állandóan mosolygok és viccelődök? ..és inkább én vagyok kíváncsi a más életére? Hiszen arról olyan jól eltudunk beszélgetni,de amikor én jövök "kösz jól vagyok" sablon. Mert egyszerüen nem látom értelmét,hogy az illetőnek elmondjam. Látom az arcán ,hogy elcsodálkozik és iszonyat kíváncsi a sztorira,de amikor elmondom akkor semmi. Igy hát minek törjem magam?
Egy picit azért kell másokban is =)
Mindenki jobban jár, ha csak önmagában bízik, így
kevesebb a valószínűsége annak, hogy csalódik!:)))
Ezek az emberek a barátaid ,rokonaid? Mert ha igen,akkor ennyivel megtisztelhetnének téged,hogy meghallgatnak és esetleg segítenek is.
Tényleg kevés az-az ember akiben bízni lehet,de vannak olyanok,akikben meglehet.
Csak a kipróbált emberekben bizom.
A világ egyre rosszabb lesz, és még csak az elején vagyunk:)
a páromban maximálisan, de ő kivételes pasi.
De látod te is azt irtad,hogy nem szabad. Miért?
Mert valahogy mindig azt látom az embereken. Ha mondok valamit nem kérdez,hanem mindjárt elkezd magáról beszélni. Azokon látom,hogy érdeklődést mutatnak akiknek szar az élete, de csak azért halgatnának meg,hogy megnyugvást szerezzenek,hogy másnak se jobb. Vagy amikor beszélek hozzá és nem néz a szemembe stb stb. A kavarásokról nem is beszélve. unok már a semmiről beszélni.
Az baj,ha nincs olyan személy a környezetedben akivel nem oszthatod meg a gondolataidat,érzéseidet.Miért vagy benne olyan biztos,hogy nem érdekelne mást?
húú! Ugy látom nem vagyok egyedül. Nekem az a rossz ebben,hogy senkinek sem beszélek a legbelső dolgaimról. Mert tisztába vagyok vele,hogy senkit sem érdekel. Dehát nem lehet mindig az időjárásról beszélgetni.
De,lehet,csak nem szabad.
Senkiben sem lehet maximálisan megbizni.
Szia!
Tényleg nagyon kevés ember van akiben meglehet bízni,de ezt szerintem nem csak te érzed így.
Én maximum 3-4 emberben bízok meg úgy igazán. Ebből 1 személy a testvérem.
Lehet,hogy tévedek,de ugy érzem,hogy egyszerüen nem lehet megbízni senkiben. Sem a régi sem az uj barátokban, sem a rokonokban. Ez mindig is igy volt,csak 37 éves koromra ért annyi pofon,vagy csak a mostani világ miatt lehet? Mi erről a véleményetek? Hány ember van körülötted akiben megbízol?
További ajánlott fórumok: