Ki tett le többet az asztalra: aki tanult, dolgozik, karriert épített. Vagy aki férjhez ment, szült 3 gyereket és főállású anya? (beszélgetős fórum)

Mert nincs kapcsolatom. Nem találok párt.

Mert nekem már vannak igényeim. Külső is, belső is, és anyagi is.

Tanultam, karriert építettem, most is felső vezetőként dolgozom plusz férjhez mentem és szültem 3 gyereket, akiket egyedül kellett sajnos felnevelnem. Nem értem, miért kellene választani a karrier és az anyaság között.

De én is érzem, hogy igazságtalanul magas a társadalmi elvárás. Ha szül valaki, akkor a karriert kérik számon, ha pedig dolgozik, akkor a gyerekeket.

Barátnőm igaz, nem főállású anya, "csak" két gyereket szült. A férje külföldön dolgozik, hétvégente jár csak haza, így ő amikor megszülettek a gyerekek, otthon maradt velük, egészen amíg a kisebbik középsulis nem lett. Azaz, tavalyig.

Visszament dolgozni,

Valaki troll par napja.

En pisota voltam addig.

"Én a karriert kevesebbre tartom mint a családot."

"Nekem jó munkahelyem van, szeretem amit csinálok, boldog vagyok benne. Beosztott vagyok egy multinál. Kapcsolatom nincs, egyedül élek."

"Neki van párja úgy 10 éve, és 3 gyereke. A gimi után elkezdte a fősulit, de 1 évet sem végzett el, mert jött az első gyerek. Aztán nem ment vissza dolgozni."

"És ahogy beszéltünk, kisebbségi komplexus tört rám. 30 fölöttiek vagyunk."

Ha te a családot többre értékeled, akkor miért nem úgy élsz? Miért nem követed az értékrendedet?

Ha meg család nélkül élsz miért értékeled alul az életedet?

Megzavart a propaganda, hogy minden nőnek futószalagon kell szülni?

Nincs értelme összehasonlítani.Van, aki úgy érzi kereknek az életet,hogy halad előre a munkahelyi ranglétrán, más meg abban teljesedik ki, hogy családot alapít, gyereket nevel. Meg aztán vannak az olyan power woman-ek is, akik úgy jutnak vezetői pozíciókig, hogy közben 2-3 gyereket, meg még háztartást isis menedzselnek otthon-ők nem tudom, hogy csinálják, de szerintem vagy nem alszanak soha, vagy izmos apparátus áll mögöttük nagyszülőkkel, baby sitterrel.(Aztán hogy a gyerekeik mennyire boldogok, és milyen lesz a gyerekükkel a viszonyuk, ha ők felnőnek, az más kérdés.Ahogy egy volt főnöknőmnél láttam, nem feltétlen rózsás lesz az eredmény)

Jó lenne, ha mindenki szabadon választhatna, hogy mire akarja helyezni a fókuszt az életben, és nem ütközne előítéletekbe.

Nekem nincs gyerekem, és a közgáz diplomámmal nem jutottam messzire, alkalmazottként, mezei beosztottként dolgozok egy cégnél.Ha úgy vesszük, én “nem sokat tettem az asztalra”.Mégsem cserélnék sem egy vezető pozíciót betöltő nővel, sem egy családanyával.

Nem lehet a kettőt összehasonlítani szerintem. Az sem lehetetlen, hogy ő is irigy rád, mert te lediplomáztál és karriert csináltál, amíg ő gyerekezett.

Ezért nem kellene kisebbségi komplexusod legyen, ez csak téged zavar, őt meg lehet ohgy az, hogy a gyerekek mellett nem volt ideje lediplomázni, sem bedolgozni magát egy jó állásba

Butaság, ne törjön rád kisebbségi komplexus. Ismerkedj és megtalálod te is a párod. Aztán jöhetnek a gyerekek.

Az is igaz, hogy tanulni, karriert épiteni hosszabb idő áll rendelkezésre mint gyereket szülni. Én egyszerre csináltam.

Őt is kisebbsegi komplexus kapta el, hidd el!

Míg nem volt diplomám, pontosan a korai családalapítás és egyéb tragédiak miatt, engem is zavart, hogy a volt osztálytársaim mind lediplomaztak, én meg csak szültem.

Azóta bejártam a nem anyai utamat, sőt még sokmindent vár rám és most azt mondják, anno én csináltam jól.

Mindenkinek révbe èr az élete minden téren, ne érezd magad xarul.

A kérdést azért tettem fel, mert ma véletlenül találkoztam egy volt osztálytársnővel, akivel anno barátnők voltunk. Jött a kinek milyen az élete.

Nekem jó munkahelyem van, szeretem amit csinálok, boldog vagyok benne. Beosztott vagyok egy multinál. Kapcsolatom nincs, egyedül élek.

Neki van párja úgy 10 éve, és 3 gyereke. A gimi után elkezdte a fősulit, de 1 évet sem végzett el, mert jött az első gyerek. Aztán nem ment vissza dolgozni.

És ahogy beszéltünk, kisebbségi komplexus tört rám. 30 fölöttiek vagyunk.

Miért kérdezel ilyet?

Úgy érzed, hogy te nem tettél le semmit az asztalra?

Ha itt többen azt mondják, hogy a 3 gyerekes főállású anya tett le többet az asztalra, akkor megnyugszol?

Vagy akkor, ha többek szerint az tett le többet az asztalra, aki tanult, dolgozik és karriert épít?

Melyik válasz nyugtatna meg?

Én nem szoktam ezt méregetni. Baromira nem érdekel, hogy ki milyen karriert épít, és az sem, hogy hány gyereket szül valaki.

Nem bírom, ha bármelyik is azért veregeti a saját vállát, mert szerinte ő tett le többet az asztalra.

Az én asztalomra senki nem tesz le semmit. Ide csak is mi pakolunk a kis családommal. Az általunk kitűzött célokkal és azok megvalósításával van tele az asztalom, ami független a gyerekeim számától és a karrierünktől. És nem tud meghatni, ha valaki azt gondolja, hogy többet ér nálam;)

Mégis milyen asztalra? Kinek az asztalára?

Nem gondolom, hogy az életemmel bárkinek el kéne számolnom - magamon kívül. Butaság összehasonlítani mások életét, mert nem vagyunk egyformák. Mindenki máshol és másként nőtt fel.

Én így nöttem fel, anyukám háztartásbeli volt (tanyán éltünk, állatok, kert, házimunka, gyerekek), de már bánja, hogy anno nem ment el dolgozni, mert így nincs nyugdíja pl., mert az állam ezt nem ismeri el munkának, hogy reggeltől estig talpalt, tehenet fejt, disznókat etetett, kapált, ellátott emellett minket is.

Ha már itthon vagyok 2 hetet, utólértem magam mindennel, érzem, hogy oké, indulás dolgozni, mert azt érzem, hogy "nincsmitcsinálni"...

8 órás munka mellett azért lehet sok mindent csinálni.

Másik gondolat.

Az anyaság egy életre szól, ezen nincs mit rugózni.

Akartad, megszülted, életed végéig mellette leszel.

Oké, születik 3 szép gyerek, szépen cseperednek, suliba járnak, szakkörökre, sportolni.

Anyuka süt-főz-mos, gyereket hoz-visz stb.

De egyszercsak mondjuk elérik azt a kort, amikor már nem kell mellé ülni tanuláshoz, nem kell fuvarozni A-ból B-be, kb. 18-20 év.

Aztán anyuka mit csinál?

Ott van 40-45 évesen, 20 éve kiesett a munka világából, hogy kerül vissza vagy mit kezd a továbbiakban?

Nekem nincs "húdenagykarrierem", de szeretem a munkámat, megfizetik és elismerik.

Nincs 3 gyerekem se, csak 2 és otthon voltam velük 6 évig, hogy ne maradjak le a kis életükről.

De ahogy közösségbe kerültek, én is visszamentem dolgozni.

Szerettem velük lenni (a ami napig is, csak kamaszként már más a szitu), de jó volt újra dolgozni és hozzátenni a családi kasszához.

Azaz egyik oldalt sem maxoltam ki, de mégis egy teljes boldog életem van mindennel együtt.

Ha valakit karierrje teszi boldoggá, legyen úgy.

Ha a gyerekeinek él, az is elfogadható.

A lényeg, hogy az adott családban mindenki boldog legyen!

Anya, apa, gyerekek.

Lehet, hogy ez így cukormázas, de a pénz nem minden...a karrier nem minden...a sok gyerek se, ha nincs hozzá anyagi és érzelmi biztonság.

Manapság már egy nőnek több fronton helyt kell állnia az életben, munka, család, karrier, mindennek porognie kell.

Én úgy gondolom, hogy saját magunkhoz kell viszonyítanunk magunkat. Ha én lusta szar vagyok és magámhoz képest nem tettem meg minden tőlem telhetőt, akkor semmit sem tettem le az asztalra, mèg akkor sem, ha az egész életemet gyerekneveléssel töltöttem.

Manapság már nem elég csak gyereket nevelni, legfőképpen azért, mert milyen példát adok át nekik. Anyám is elvolt otthon, minek járják iskolába, minek dolgozzak.

Szóval ezt órákig lehetne boncolgatni.

Ezen kár rugózni,,egyáltalán miért,,vagy hogy kellene összehasonlítani.

Mások szempontja ebben nem mérvadó,,ha meg valaki jól van abban amit megteremtett ,,akkor jó.

Arról nem is szólva akinek megy mindkettő,,na ők a profik:DD

szerintem nincs ilyen, hogy melyik mennyi. meg milyen karrier? az se mindegy. Mindannyian hozzáűteszünk az egészhez. szerintem egy ovónő egy jó ovónő, ha egyáltalán nem szül e4gy gyereket se, is többet tesz valószinűleg a világhoz pl, mint egy 3 gywerekes anya, aki csak a saját családjának él... de az az anya, aki kapcsaolatokat közösséget teremt maga kürül, megint csak sokat tesz hozzá, hiába nincs hivatása munkája a világhoz.

egy két három saját ygerek felnevelése az a saját dolgod, nem nagy valami szerintem. ha egy egész nagycsaládot üzemeltetsz, segitesz többfele, akkor viszont az bőven egálban van bármiylen karrierrer.

a lényeg, tedd hozzá a magadét a világhoz. ennyi. épits, ne rombolj. de ehhez nem kell ygerek, meg látványos karrier se.