Kérek szépen egy baráti ölelést, vagy egy atyai pofont, hogy felrázzon (beszélgetős fórum)

Nagyon sajnalom a rossz tapasztalatodat! :( iszonyatos csalodas lehetett... nem tudott beled szeretni, pf... (valahol amugy en is ezt erzem nalunk).

De annak nagyon orulok, hogy mar boldog vagy! :)

Es meg mennyi minden varhat Ratok! :)

Sziasztok! Koszonom szepen, hogy lelket ontottetek belem, mindenkinek, egytol-egyig!

Kicsit szegyellem, hogy igy kiborultam nyilvanosan, es mastol kertem segitseget, de mar ez van. :)

Ami tortent azota, az annyi, hogy a parom kicsit mintha magahoz tert volna, ujbol figyel ram, segiteni probal a fajdalmamban. Ugyanis a hatam - nem volt eleg bajom - iszonyatos dolgokat produkal. Persze a doki nem kuld el tovabbi vizsgalatokra, igy itthon rettegek, hogy porckorong serv-e, es ha igen, mikor szakad ki, mikor benulok le... Hat, nekem egy jo kis agymosas kellene, teljesen kifordultam magambol, szerintem ez mar beteges. Na, mindegy, az, hogy irtatok sok-sok erot adott, es mar odaig eljutottam, hogy tervezgetek. Ahogy tanacsoltatok, a jovore bizom, hogy egyutt maradunk-e, most sajat magamat razom rendbe eloszor, aztan majd kiderul. Mindenesetre nagyon hianyzik Magyarorszag, igy ha osszeszedtem magam, azon leszek, hogy ott folytassam.

Mar 3 napja nem sirtam! :)

Nagyon szepen koszonom, nagyon aranyosak vagytok! Teljesen meghatodtam. :)

Az az igazsag, hogy azert jottem ki, mert otthon is nagyon rosszul eltunk. Anyukam ket helyen dolgozik a nyugdija mellett szegeny, mert mar annyi kolcsont vett fel annak idejen, sot, mar nekunk is kuldot regebben, mert 2 honapig nem talaltunk munkat. Aztan nem tudta fizetni, en meg nem tudtam kuldeni, igy mar a nyugdijabol vonjak. Szoval nem is mondom el igy neki, mint nektek, mert mar igy is nagyon sokat aggodik miattam, az egeszegem miatt is es masert is. Nagyon szeretnek valami munkat talalni es legalabb valamennyi penzt osszekaparni, hogy ugy menjek haza. Otthon valoszinuleg talalnek valami munkat, de az a baj, hogy Anya is alberletben lakik, mert Apa elhagyta terhesen, es azota nem tudott venni lakast. Es azert is jottem ki, mert meg kozosen sem tudtuk fizetni a lakbert es reszleteket.

Mar jelentkeztem par helyre, nagyon bizom benne, hogy felvesznek valahova, eleg jok a referenciaim.

Csak lelkileg muszaj most felfogni, hogy ez van, es haladni. Egesz eletemben nagyon eros voltam, ugy tunik, most fogyott el az erom. Anya miatt nem akarom feladni. :(

Apa meg tojik a fejemre...

Nagyon szegyellem magam, hogy igy csodott mondtam.

Kihasznált tégedet szerintem csak magára gondolt egy semmirekellő alak már neharagudj az ilyennek nem is való a párkapcsolat. Már itt többen javasolták anyukáddal próbáld felvenni a kapcsolatot és szépen menjél haza és megpróbálod újra kezdeni az életedet és máskor legyél óvatos és az előzőekből okulva többé ilyenekkel szóba se állj.

Kizárólag tégedet féltünk. Kívánok kitartást és sok szerencsét neked Üdv.Ágnes

Egy férfinak az a dolga, hogy "iranyitja, oltalmazza a not?"

Ébresztő és irány haza!!

Tessék a saját lábadra állni.

szia!

nincs ott magyar nagykövetség,vagy nem tudom ott hogy hívják,ahova elmehetsz és segítenek hazahozni?

hallottam már hasonló sztorit,csak a lány más országban volt,elment a magyar követségre ott felvették a családjával a kapcsolatot,azok küldtek pénzt,és a követségen megvették neki a busz és vonatjegyet haza neki,és hazajött....,de elötte majd 2évig szenvedett a pasijával hasonló módon,sőt el is szökött tőlle,stoppolt,hogy hazajöjjön,de még rosszabb lett....,te ne várd meg,míg még rosszabb lesz,gyere haza a családodhoz!!!!!!!!!

kitartás!!!!!!!

szorítok,hogy rendben hazaérkezz!!!!!!!!!!

Keress magyar ismerősöket minél előbb!beszélgess sokat,mondd el mindenkinek,hogy szeretnél hazajönni,legalább egy kicsit..hátha van valakinél hely autóban..asszem iwiwen is láttam iylet,hogy telekocsi szolgáltatás..

ha ez nem jön össze,még mindig rengeteg inspiráció érhet a többi embertől,vagy érkezhet másféle segítség.

nemrég egy 6 hónapos kismama írt Skóciából,h elhagyta a párja -neki szerencsére volt munkája,és páran melléálltak,ahogy elkezdett egyedül talpra állni.Neked is kívánom,hogy szerencséd legyen!

A betegséged pedig: nézelődj neten,és keress klubokat,ahol mozognak valamit..Kérdezd meg a védőnőt,vagy a családsegítőt,biztos ott is van iylesmi,ők tudnak általában az iylen civil helyekről,ahová csatlakozni lehet..tai-chi csoport,ilyesmi

Szerintem sem érdemes most várni,hogy a párod segítsen..valószínű lebénította a helyzet,azért viselkedik így..ő nem az az erős kar,ami oltalmazni tud,úgy látszik.de nyugodj meg,ez nem ritka :S

Ja,gerincsérv: egy jóismerősömnek ajánlották rá az energiaspirált,meg vmi kezelést..tán 15 ezer körül vannak..neki használt.Már műtéttel ijesztgették.

Neked is koszonom szepen, hogy elolvastad, es irtal!

Csak jelkepesen vilag vege, Skociaban vagyok. Nekem most megis ugy tunik. Olyan furcsa, hogy ezt irtad, hogy ennyibol igy latod, mert en is regota gyotrodom, hogy valami nem oke, pont a lelki terror, ami gyakran eszembe jutott, csak azt hajtogattam, hogy velem ez nem tortenhet meg.

... most ne azzal foglalkozz, hogy elveszíted vagy sem... jelen helyzetedben lényegtelen. Sajnos a depibe hajló, szenvedő emberek mellett ritkán maradnak meg jó szívvel. Össze kell kapnod magad, akkor majd nem veszíted el, visszaszerezheted (persze, ha még akarod.... Általában, ha megerősödünk, és reálisan látjuk a dolgokat, már nem is biztos, hogy akarjuk, aki fájdalmunkban magunkra hagyott!) Tehát most magaddal, csak magaddal... a leendő munkáddal, a leendő életeddel... aztán, hogy csatlakozni tud-e, fel tud-e zárkózni, az majd kiderül.

Ügyesen! Drukkolok!

Szia

Hol van az a vilàg vége?Ebböl ki kell lépni ,szerintem,az elso adandò alkalommal,amint annyi kicsi pénzecskéd van ,jegy és iràny haza,ha otthon vagy könnyebb a nullàròl indulni,mint idegenbe.Es még egy kérdés:Ismered a lelki zsarolàs fogalmat?veled gyakorlatban is alkalmazva van.Nem lesz könnyü,erre készülj fel,de lépni kell,ebböl mindenképpen ki,és ne gyengülj majd el a következö"jaj ugy szeretlek,maradj itt velem "dumànàl!En leirtam mit gondolok,az életedröl sajàt magadnak kell döntened.

Koszonom szepen!

Hajajj, de mennek, Anyukamat nem lattam mar jo ideje! De most meg arra sincs penzem, hogy hazamenjek. Muszaj valamit csinalni, hogy munkat talaljak, de kezdek depis lenni, mar felkelni sincs kedvem, csak arra vagyom, hogy valaki szoritson es mondja, hogy minden rendben lesz. Most, amig van erom, el is kezdem irni, amiket mondtal, megprobalok kitalalni valamit. Keresek valamit, amibol erot merithetek. De nem akarom elvesziteni. Pedig mar megtortent szerintem. Ez egy remalom.

Koszonom, hogy irtal!

Hjajjj, Te szegény.... olyan helyzetben vagy, amiből talán már csak felfelé vezet az út. Rázd meg magad... kapj elő egy füzetet, tollat, és írjad, mik lehetnek a következő lépések... írd, írd, ahogy jön... tökmindegy, hogy hülyeségnek tűnik-e avagy sem... nem tudom, hol vagy, de nagy valószínűséggel haza fogsz jönni. Ennyire még itthon se xar.

Persze lehet, hogy csak pillanatnyi rossz nap, de a betegséged nem erre utal. A tested jelez, figyelj rá!

Sok szerencsét Neked!

Jaj, Istenem, megorulok!

Hat en ezt mar nem hiszem el… Jo par eve nem hittem, hogy ilyen sz@r lehet meg az eletem.

Most olyan szinten falakba utkozom, hogy ez kesz. Itt vagyok a vilag vegen, sem penzem, sem remenyem.

Aprilisban a parommal (aki amugy akkor megkerte a kezem, de az is gyanus volt, mert nagyon hirtelen jott, es nem tunt oszintenek, csak magtalalta egy regi hodolom levelet, akivel viccesen megegyeztunk meg regen, hogy ha nem megyek ferjhez x ideig, akkor osszehazasodunk) nagy vitatkozas kozepette elkoltoztunk a vilag vegere. Egy bentlakasos munkahelyre. En sehogy sem akartam menni, mert mar sajat, rendes eletre vagyom. De meggyozott, hogy mennyi penzt felre tudunk tenni, hat mentem. Itt, ebben a nagyvarosban amugy is az ehhalal kuszoben tancoltunk, igy kellett egy rendes munkahely.

Aztan ott szinte halalra dolgoztam magam, mar alig eltem. A szezon vegere mar egy hajszal valasztott el a korhaztol. Rengeteget veszekedtunk. Mint az orultek. Mikor indultunk en sirtam es kertem, hogy ha nem birom, akkor jojjunk vissza. Megigerte, hogy ugy lesz. Aztan amikor arra kerult a sor, kozolte, hogy o nem jon. Eloszor osszepakoltam, majd kihordtam a cuccom a kocsiba. Ejjel. Aztan olyan sirogorcs jott ram, hogy nem birtam elindulni. A fejem majd szetszakadt. Felhivott, es visszamentem. Nagy, szerelmes egymasratalalas…

Aztan megbeszeltuk, hogy ha kibirom (heti 50 ora, iszonyat szenvedes) akkor a vegen visszajovunk ide es elkezdjuk, amirol regota almodok: egy sajat vallalkozast.

Az utolso hetekben mar szinte oltuk egymast, a bezartsagtol total eltorzultunk.

En abban biztam, hogy ha visszajovunk a nagyvarosba emberek koze, akkor jobb lesz. Jott egy nyaralas is, gondoltam, minden helyrejon. De nem.

Nagyon beteg lettem, legzesi gondok, 6 hete huzodo, sok tunettel jaro valami.

Elmentunk nyaralni, onnan is majdnem hazajottem felidoben, annyira bunko volt velem.

En is total kivagyok, de azt hittem, segitunk majd egymasnak, ahogy megbeszeltuk.

Penz persze nem maradt a vallakozasomra, de meg lassan kajara sem.

Munkat meg nem talaltunk. Most azzal telnek a napjaink, hogy szinte egymashoz sem szolunk, csak jatszik, igy en is gepezek, vagy lefoglalom magam. Szexelni mar 2 hetente sem. Teljesen elhagyta magat.

Kozben kiderult, hogy talan gerincservem van. Masszorhoz kene jarnom, de penz nincs ra.

Kertem, hogy segitsen o, en majd viszonzom. De eszebe sem jut. Nekem meg faj mindenem, a szeretteim tavol. Itt vagyok egyedul, Istenem, nem tudom, mit tegyek. Penzem sincs, mar o sincs nekem, csak testben. Belesullyedt az onsajnalatba, engem meg magamra hagyott. Szuksegem van valakire, de hogyan keressek? Eleinte probaltam visszaszeretgetni, de annyira belesuppedt a hirtelen jott semmittevesbe, hogy ettol ideges, es ugy beszel velem, mint a kutyaval – neha. Mar en is szinte utalom, amiert igy cserben hagyott. Kozben meg ugy hianyzik a szeretete, mint egy falat kenyer. Hat egy eros ferfinek nem az lenne a normalis, hogy iranyitja, oltalmazza a not? En probaltam ugyeskedni, de egyedul nem megy, ha o nem akarja.

Hogy tortenhetett ez meg? Az elobb osszekuporodva sirtam mellette, kerdezte, hogy mi a baj. Mondtam, hogy szomoru vagyok, nincs jo napom. Erre ragyujtott es nezte a tv-t. Bassz.s, hat meg egy idegent is megnyugtat az ember, ha sir, nem? Egyedul vagyok es felek, es nincs erom ujrakezdeni a nullarol. Nekem annyi, ugy erzem. Most mit csinaljak?

Ez hosszu lesz, de muszaj kiirnom magambol.

Annyira faj. :(