Kémia vagy szerelem? (beszélgetős fórum)
lehet... :-)
Az én koromba már nem tudni.
Ez az aranyhalság teljesen kiszámíthatatlan.
A fordítottját még csak-csak el tudom képzelni!
A szex nélküli szerelemhez még annyit kéne élnem, amennyi már valószínű nincsen hátra (nekem legalábbis)
de a végé szerelem lett...
bár ez a valóságban ez ritka...
A tudóstársadalom szerint a szerelem az agyból indul. Az egyik neves románc-kutató, a szerelmesek agyi tevékenységét vizsgálja és megerősíti, hogy a szerelem a fejben dől el és az agyi boldogságközpont csúcsarajáratásán alapszik.
A szerelem lángjának fellobbanásáért a testünkben lezajló kémiai folyamatok a felelősek. A testi reakciók hátterében, a test kémiájában, pedig a hormonjaink állnak.
A szerelmes érzéseket az adrenalin, a szerotonin és a dopamin váltja ki és tartja fent, kutatók szerint körülbelül 18 hónapig. A hormonok közül a dopamin okozza az “egyszer fent, egyszer lent” érzéseket, a “szerelem bolondulásig” megállíthatatlan érzését, euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és a tetterőnket.
A lángolás elmúltával, a heves szerelem átadja a helyét egy sokkal szelídebb, nyugodtabb, biztonságosabb kötődésnek, melyet már inkább az oxytocin hormonja tart fent.
A szerelem függővé tesz???
A szerelem szikrája fellobban, a dopamin átveszi az irányítást és kisvártatva függőséget okoz. Vágyjuk a szerelmünk testi-lelki közelségét, nehezen bírjuk a távolléti időszakokat…és “se-hall-se lát” állapotba kerülhetünk, hanyagolhatjuk a kötelezettségeinket. A kémia olyannyira átveszi az irányítást, hogy az önuralom és az önfegyelem komoly tréning alá kerül. A szerelem beteljesülésével a dopamin szint is csökkenni kezd és átadja helyét más kísérő hormonoknak, mint például az oxitocinnak és a szerotoninnak. A kezdeti fellángolást, az égő-lobogó tűz, majd a parázs melege váltja fel. A szerelmi hormonkutatás szerint ennyi és nem több a szerelem mágiája, nincs felettes hatalom, egymást örökkön örökké kereső-kutató lékek párok és nincs nagy Ő sem. Aktuális szerelmek vannak, a hormonjaink játszanak velünk és ha a testkémia tűzijátéka alábbhagy, a szerelem mámoros érzése is a múltba olvad.
Hm, tényleg csak ennyi lenne?
Én ezt vitatom, bár kétségkívül elismerem a szerelmes állapottal járó hormonok össztáncát. Azt gondolom, hogy mindez a történés kémiája, lezajlásának testi oldala. De azzal, hogy a testi oldalt kutatjuk, látjuk, értjük még korántsem válik egyértelművé, hogy nincs más mögöttes erő, a testeket-lelkeket egymás karjaiba vezető mozgató rugó.
1. Mi a helyzet akkor a genetikailag öröklődő családi vonzásmintákkal, amiért a családban hasonlóan zajlanak le a párkapcsolati történetek?
2. Miért esünk szerelembe újra és újra egymáshoz hasonlatos helyzeteket hozó emberekkel? Azaz miért lépünk többször is ugyanabba a folyóba?
3. A szerelem hátterében: energetika, hormonok, ösztön-késztetések, genetikai és inkarnációs mintázatok-programok
4. Miért gondolom azt, hogy a szerelemben látunk igazán?
5. Miért veszítjük el a varázsszemüvegünket és hagyjuk romba dőlni a kapcsolatunkat?
így értettem csak rosszul fogalmaztam...
melyik filmbe is volt, hogy szex közbe nincs csók??
a Micsoda nőben...
bár ott happy end volt...
Talán Petőfi Sándor verse érzékelteti legjobban:
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintetedet,
Azt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkaidnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságom édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?
juj...
szerencsére nem azt írta..
Úgy éljek, hogy először úgy olvastam a második mondatod, hogy "Hányni fog, vagy..." :))
Hiába, hiába! "A jó ló is vagy megsántul, vagy megvakul." (Esetleg megdöglik)
Szabad viccelődni! :))
Aztat "szeressük" még ha nem is mindig "értyük" akkó is! :))
Ezt csak azok csinálják, akik még nagyon fiatalok!
Ezt a "nyelvkardozást" akkoriban csináltuk, amikor még mást nem volt szabad, meg azt hittük, hogy minden lány azt szereti, ha úgy csókolják, ami felér egy szájsebészeti beavatkozáshoz szükséges zsibbasztással.
A profik már régen nem így csókolóznak! :))
bolond vagy életem....
itt ne viccelődj...
Milyen undorító már a másik szájában a nyelvünket bedugni...
Tisztára gusztustalan, hogy a nyálunk keveredik...
Cica jössz egy smacira!? XĐ
én nem bírnám ki, ha páromat nem csókolnám meg....
ez nálunk alap...
csók nélküli kapcsolat nem szerelem, hanem vágy....
de cáfoljatok meg nyugodtan...
Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy szerelmesek abba vagyunk, akivel nem csak lefeküdni jó, hanem felébredni is boldogság!!
Van rá egy szép hosszú megfogalmazásom is, de most megkímélnélek bennetek ettől. :)
á nem, mert elmegy a józan eszed a csók kilőve, és egyből szex=gyerkőc
müködik a képlet csók nélkül is, :)