"Kellemetlen" 4 éves (beszélgetős fórum)

Ugyanez jutott eszembe. Ha annyira jó barátnők vagytok, és ez már téma is volt köztetek - tisztázd le vele. Hogy nem szeretnéd sem magadat, sem a családodat kitenni ennek, más elveket vallasz a neveléssel kapcsolatban, te ezt a viselkedést a sajátodtól sem tűröd, főleg ha más tanúsítja veled vagy a szeretteiddel szemben.

Ettől még eljárhattok kettesben csajoskodni, netán csajos esték, plázázás, színház, amit szerettek - de a közös családi programokat hanyagolni is lehet.

(jegyzem meg szerintem a kisfiú viselkedése túlmutat a nevelési hibán, de ez az én magánvéleményem :( )

...a barátnődék mikor fogják megtanítani a kicsit a testvéri osztozkodásra/szeretetre? hmm?

Azt gondolom, nem elég korán kezdeni...

Kár, hogy nem tudtok zöldágra vergődni barátnőddel és lassan megszakad a kapcsolat.

Megérthetné, hogy a nevelésben sem két véglet van: ütöm, verem, vagy mindent ráhagyok.

Az, hogy felisneri, létezik saját tulajdon, vagy a másét is birtokolni akarja, az a fejlődésük fontos része.

A szülő feladata lenne ezt a folyamatot normális keretek közt tartani.

Azt pedig semmiképp nem szabadna szó nélkül hagyni, hogy kezet emel felnőttre.

Meg nem ütném, de bizonyos dolgokban határozottan kell fellépni.

Meghallgathatna téged a barátnőd. Az ember nem úgy neveli persze a gyerekét, ahogy más megmondja, de sokszor jól jön mások tapasztalata.

szerintem a megcsapkodás is egyfajta büntetés.

nem állandó jelleggel, hanem kirívó alkalmakkor.

Semmi haszna nincs.

Sokkal több értelme van valami büntetésnek, mit a megcsapkodásnak.

Ha odacsapnak neki, azzal nem azt erősítik meg benne, hogy az agresszió rossz, hanem azt hogy működik.

keress új barátokat.

sajnálom, szar érzés lehet, de ebben így senkinek nincs öröme.

Nagyon rossz szülők,teljes mértékben az ő hibájuk,hogy semmi tekintélyük a gyerek előtt.

Hozzátenném,mielőtt valaki félreért,mélyen elítélem azokat,akik néha meglegyintik a kölyköt,mert az a másik véglet.

Egyre több gondjuk lesz a sráccal,szakítsd meg velük a kapcsolatot.

Na és akkor mit szóljak, nálunk egy közeli rokon gyerek ilyen, nagyon extrémül, már félünk hozzájuk menni,mert mi lesz megint, de ugye rokon, nem lehet kikerülni, fiam nem akar már hozzájuk menni...Szülők szintén nem tesznek semmit...

Amíg pedig a szülő nem tesz semmit, mi nem tudunk, akár rokon, akár barátnő...Te még azt megteheted, ha jó barátnők vagytok, család nélkül találkoztok alkalmanként...És így nem kell a gyerek viselkedése miatt szenvedni...

Érdekes dolgot említettél. Ha az ő gyereke lenne ilyen helyzetben...:)

Én nagyon szerettem Benjamin Spook könyvét a gyermeknevelésről. Azt gondolhatnánk, hogy aki ilyen sok okosságot leír, az valami csodálatos szülő lehet, de a ma már felnőtt gyerekei szerint rendkívül rossz apa volt. Vagy ott van Bagdy Emőke. Nagyon ért a lélek problémáihoz, de ő maga megmondta egy riportban, hogy az iker gyerekeivel egyáltalán nem volt ideje foglalkozni a munkája miatt. Na ezek után tőlem lehet Vekerdy igazán szuper és trendi elméleteket is gyárthat, ha egy anya, apa foglalkozik a gyerekével rájön, hogy nem szentírás amit leír egy-egy szakember.

De itt a foglalkozáson van a hangsúly! Kellenek a játékok, a mesék, a korabeli társak, mondókák, ringatók (rangsor nélkül)

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem is tudják micsoda élménytől fosztják meg magukat azok, akik nem játszanak a gyerekeikkel.

Amit ezek a szülők csinálnak, az nem nevelés. Az egyszerű ellátás. Etetik, ruházzák. Ha a szülők nem térnek jobb belátásra, durva időszak fog számukra következni.

Ez itt a nagy kerdes nekem is... Most ugye az a trendi,hgy nulla fizikalitas.

Van olyan ismeros,aki azt csinalja a gyerkoccel,amit O okozott a masiknak. Viszint agresszivitasra agresszivitassal valaszolni mennIre jo?

Nalunk vannak vunti fokozatok.

Remelem, a szoban forgo szuloknel is, kulonben en is hagynam ezt a "baratkozast" ha a gyerekem ennyire serul benne es szo szt. Vagy neveljek meg!

Nalunk hasonloak a buntetendok (mikor mar sajat maga epseget veszelyezteti es /vagy maset) nem fogom a konyveket kovetni. Persze, ezt egy olyan anyuka sem erzi at,aki pl.fszen van es a gyerek max.1 metert zuhanhat...

Az biztos, hogy ilyen kapcsolatot és nagyon hamar leépítenék!

Ha nincs a kicsiben barátkozási szándék, a testvérével is agresszív, akkor komoly nevelési hibák vannak a családban. Lehet túl messzire megyek, de az ilyen partok nélkül hömpölygő folyóból, mint ez a gyerek, lesz a lápi mocsár. Vagyis, kellenek a korlátok, kell, hogy megtanulja mit szabad és mit nem. Kell, hogy rend legyen a fejében és a lelkében és ebben nagy felelőssége van a szülőknek! ha ezt nem tanulja meg, könnyen lehet belőle olyan kamasz, aki felpofozza majd az anyját a zsebpénzért, vagy simán leüti az utcán a járókelőt mert az szerinte csúnyán nézett rá. Szóval nagyon veszélyes vizeken hajóznak a szülők.

De az is lehet, hogy a kicsi egyszerűen egy kezeletlen autista, a saját világában él és mindenki aki ezen változtatni akar "betolakodó", amire agresszióval reagál.

Az biztos, hogy én, ha engem arcul csapott volna, simán a kezére csaptam volna. Ugyanúgy, ugyanolyan gyorsan. Hozzátéve, hogy ezt nem engedem meg! De az is lehet, hogy vissza az arcára adtam volna, hogy érezze milyen az, ha valakit arcul ütnek. Vannak dolgok, amiket igenis tiltani kell! Nem nyúlhat konnektorba, nem hajolhat ki emeleti ablakon, nem foghatja meg a forró vasalót stb. De ugyanígy az embertársait (gyereket vagy felnőttet) sem üthet meg csak úgy, amikor neki tetszik!

Mondom ezt két gyerek anyukájaként és 40 éves pedagógiai tapasztalattal.

Egébként Vekerdy sem azt mondja, hogy mindent rá kell hagyni, hanem azt, hogy joga van, hogy saját dolgai legyenek-az őrjöngő hiszti, és a nulla előzményű agresszió nem tartozik ide.

Nekem 3 éves lesz a fiam, és vannak dolgai amiket nem szívesen ad oda, én egyszer megkérem, hogy hagy nézze meg a másik, ha nem akarja, akkor nem kötelező odaadnia-és így persze neki sem kell odaadni semmit, ha a másik nem akarja.

Ahhh... Szerencsed, hgy "csak" barino... De ha rokonsag?!

Azt el sem tod hajtani...

Mi esetunkben , en kisfiam 3 es fel lesz lassan, unokateso 5. Ugy indult,hgy a nagyobb fejbe akarta rugni a fiamat, ott nalam elszakadt vmi. 2 es fel eves koraig tok "mulya" volt az enyem is, de akkor elmentek egyutt nyaralni egy hosszu hetvegere es onnantol a kisfiam nem hagyja magat. Soooot! Atesett a tuloldalra, a 6-7 evesnek is nekimegy :( Hiaba igeri meg itthon, hiaba tudja,megis nekimegy az ovistarsainak. Elotte pedig aszittem,minden gyerek Ot fogja kalapalni. Szoktak is, de nem hatja meg. Vekerdyt csipem, de nem szentiras, na, mert,ha az O gyerekuk lenne has.szituban ahhoz mit szolnanak?!

Nekik kene nevelni, de azert nem enNire szabadon.

Vagy majd eszreveszik, hgy nem taliztok, amig a kiscsako viselkedese nem normalizalodik.

:)))

Amint látom, barátnőd is nevelésre szorul még.

Talán el kellene fogadnod, hogy ez a kapcsolat eddig működött.

Ami nem megy, minek erőltetni?

Vannak nagyon elfogult emberek.

Kereken perecen mond el neki, neked ez így teher, mint baráti találkozás.

Ha megérti, oké, ha nem, szelavi.