Kedvezőtlen élettani hatás a lustaság? (beszélgetős fórum)

A számból vetted ki a cikket. :)

Az utóbbi időben gyakran eltűnődök: hol vagyok anyámhoz, nagymamámhoz!

Anyukám még szombaton is dolgozott, mert nem volt szabad szombat; estin végezte munka mellett a gimnáziumot, de szinte minden nap főzött, és az ablakok havonta meg voltak pucolva. (Igaz, a takarításba, vasalásba, mosogatásba besegítettem, de ő mosott forgódobos mosógéppel.) Neki az volt a kikapcsolódás, hogy a napi robot után keresztrejtvényt fejtett, akár éjfélig.

A nagymamám fateknőben, kézzel mosott, a vizet a kútból kellett felhúzni és becipelni a lakásba. Nyáron is be kellett gyújtani, s a sparhelton melegíteni a vizet a lavórban történő tisztálkodáshoz. Állandóan tésztát gyúrt, az sem kis munka, de neki is volt ideje a hobbijára: csodálatos csipkéket horgolt. És TV nézés helyett rengeteg időt töltött a templomban.

Egyikük se rohant soha, mégis minden megvolt, s ritkán voltak nagyon fáradtak.

Nekünk meg itt van összkomfort, a rengeteg mindentudó háztartási gép, s még sincs semmire se időnk, mert képtelenek vagyunk lépést tartani a felgyorsult világgal.

Igen, az is egy csomó időt elvisz, hogy vadászni kell: ugyanazt a terméket hol kapjuk meg olcsóbban.

Elönt minket a mindenfelől ömlő sok hülye reklám. Aki nem néz TV-t az megkapja rádión, vagy ha ott se, akkor plakátokon. Az elektroszmogról ne is beszéljünk; lehet, hogy az a hibás mindenért.

Azon meg ne csodálkozz, hogy 12 órai (nem tudom milyen) meló után a szabadnapjaidon energiatakarékos üzemmódban működsz. Ha nem így tennél, az hamar megbosszulná magát. Ha nekem egy héten 2-3 alkalommal napi 9-10 órát kell dolgoznom a munkahelyemen, már majd meghalok a fáradtságtól, s persze, hogy a háztartásom látja a kárát.

Nekem is hiányzik az a menni kell és csinálni ösztön, amit angyaliérintés említ.

Ez hiányzik. Pedig motivációm van, mert a családért teszem a házimunkát, főzést, kertészkedést.

Mégis.. Érzem, hogy fáradt vagyok, és nehezen kezdek bele a munkába, pláne nagyobbakba. 12 óra munka után szinte használhatatlan vagyok, de a szabadnapjaimon is energiatakarékos üzemmódban működöm sokszor.

Ezen szeretnék változtatni...

Csak nem tudom, hogyan..

Megyek, iszom egy kávét, reménykedve, hogy ideiglenesen legalább felpörget, és irány a kertészkedés.:)

Olyan furi nekem ez a kesergés, hogy régen bezzeg nem így volt...

Nekem az a véleményem, hogy a mai világban is lehet normálisan élni, és nem kell feltétlenül részt venni a mókuskerékben.

Én jól elvagyok tévé nélkül, huszonéves autóval, többéves mobillal, nekem tetsző (és nem a divatot követő) ruhákkal (akár turkeszból is). Egyszerűen összhangba hoztam az igényeimet az elérhető dolgokkal, és nem őrülök bele, hogy azért hajtsak, hogy olyan autóm/telefonom/nike cipőm, akármim legyen, mint a szomszédnak.

Nekem még mindig az a véleményem, hogy lehet ma is normálisan élni, meglátni a szépet, nem mindig csak rohanni, hajtani, stresszelni.

Szerintem ha mindenki próbálna hasonlóan élni, nem kellene azon keseregni, hogy milyen jó volt az előttünk lévő generációknak. Jó lehet(ne) nekünk is, csak ismerni kell magunkat, a lehetőségeinket, és az adott körülményekből kihozni a legjobbat, de nem vágyni és törekedni az elérhetetlenre. Probléma az, amit annak kezelünk. :)

Persze ez csak az én véleményem. :)

Teljesen igazad van. Az életben nagyon sokszor nem az történik, amit szeretnénk, és ehhez kellene már hozzászokniuk gyerekként az embereknek, a szabályokhoz. Nem ott állni 20 évesen, és sápítozni, hogy nem az történik, amit mi kitaláltunk, nem úgy működnek a munkahelyek és úgy általában a társadalom, ahogy nekünk tetszene...

Hallottam nemrég pl. olyan sztorit, hogy a pályakezdő lány hisztizett, szervezkedett a munkáltatónál, hogy ő nem akar maga mellé fiú munkaerőt, mert a párja nem engedi :) Addig hisztizett, míg elküldték... :D Az ilyen fiatalról gondolom, hogy minden meg volt neki engedve otthon, mindig az történt, amit ő akart. Na, ez nem működik odakinn :)

Ami az idősebbeket illeti: én mostanában látom jobban ezt a helyzetet, mióta a szüleim nyugdíjasok. Ledolgoztak becsületesen egy életet, felnevelték a gyerekeiket és igen, járna nekik ezért a tisztelet, a pihenés, a nyugodt élet. Ugyanakkor azt is látom nagymamám generációján, hogy nagyon sokat romlik a természetük, sokszor önzőek, kötözködők lesznek idősen és valahol meg tudom érteni, hogy ezt a mai világ ezzel a beállítottsággal egyáltalán nem tiszteli.

Ugyanigy erzem magam. De tulajdonkeppen nem igy erzek, hanem ugy, hogy nagyon szep egyensulyt tartok, mert mindenki tamad engem: a szigoru szuloknek, tul engedekeny, az engedekenyeknek tul szigoru, az aggodoaknak tul laza, a lazaknak tul aggodo. Szerintem ez jo! Mig a kereszttuzben vagyok tudom, mindent jol csinalok.

De egyetertek! Kell a szigor, nem szabad rajukhagyni mindent. Abbol semmi nem lesz. A tarsadalomnak szabalyai vannak es kiveti magabol azt aki nincs szabalyokhoz szokatva. Utana jon az elszigetelodes, depresszio. De ez mindenkinek a sajat ugye. Nevelje mindenki ugy a gyereket ahogy akarja.

Nagymamakrol meg annyit, hogy annyian beszelnek csunyan az idosebbekkel, meg ugye mar nem divat az idosebbel csak azert tisztelettel banni mert idos. Engem ugy neveltek, hogy kell, mert ugyanazt kapom vissza idoskorban. Voltak generacios konfliktusaim, de igyekeztem tisztelettel elrendezni. Eredmeny: ha szorul a nadrag van kire szamitsak, kapok segitseget.

Teljesen egyetértek.

Én azon vagyok ledöbbenve, hogy manapság nem nevelik a gyerekeket és hozzájuk képest szigorú, merev szülőnek tűnök. Pedig egyszerűen csak próbálok irányt, értéket mutatni, határokat szabni a gyerekemnek, nem mindent ráhagyni, ahogy mostanában divatos. Mi úgy vagyunk vele, hogy nehogy már a nyúl vigye a puskát, de a legtöbb családban pont az ellenkezőjét látom és nem érzem, hogy ez jóra vezetne...

Lehet, hogy egy adott pillanatban nem vagyunk túl népszerűek a gyerek szemében, de azt gondolom, hogy ennek később fog a gyümölcse beérni és lehet, hogy majd meg fogja köszönni, mint ahogy pl. mi tettük a szigorú és rendet tartó tanárainknak...Mert ezáltal elértünk valamit.

(bocsánat, kicsit eltértem én is a témától...)

a stressz az oka.

én is lusta vagyok..igaz négy óta talpon vagyok és 23,30 volt,hogy lefeküdtem..

vagyis a lustaság relatív.

amúgy nincs az emberekben meg az az ösztön,hogy menni kell és csinálni.

valamikor nem foglalkoztak azzal,hogy ki mennyire fáradt ,megvolt a mindennapi feladatkör és azt meg kellett csinálni,nem gondolkoztak azon,hogy fáradt vagyok..csinálták.

de valahogy nem mentek ennyit régen..nem aggódtak ennyit.

az ember az én meglátásom szerint mentálisan van kifáradva..fáradt az agy és vele fárad a test is..

hogy mi segíthet?ebből a nagy hajtásból kellene kiszállni,amit nem tudunk megtenni..van aki igen,de a többség nem.

Én 12 órát dolgozom a munkahelyemen naponta, és utána nincs kedvem az otthoni rutinra sokszor, és kevesebb az energiám akkor is, ha épp nem dolgoztam aznap.

Kevesen értették meg, hogy mit akartam írni a cikkemben. Az okokat tudom, a megoldását nem.

Összeszedve azt látom, hogy ami segíthet, az szerintetek:

- Motiváció

- Egészséges étrend

- Mozgás.

Köszönöm a hozzászólásokat. Sajnos tudom, hogy milyen sok embert érint ez, azért általánosítottam.

Ami engem illet, néha lusta vagyok. Vagyis visszatekintve az életemre volt hogy lusta voltam, de csak akkor, ha elvesztettem a motivációmat.

Szerintem a mai világban sokan állnek motiváció nélkül.

Persze réges régen motiválta az embetr hogy enni kell majd télen is, de az egy más világ volt, nem hiszem hogy az ember válltozott.

Most külföldön élek és lám, a motiválltságom sokkal nagyobb mint otthon volt. Van fizetésem is, nem csak alamizsna mértékű, hanem akkora hogy mindenre jut. Hoppá, 10 órákat is tudok dolgozni, tehát nem vagyok lusta, bár igaz inkább hullafáradt, de az biztos hogy jól alszom.

Szóval szerintem a motiválltság hiányzik ma otthon az embereknek. Nincs is miért felkelni, túl sok a gond, mindig ugyan az. Elfárad az elme.

Olyan témát feszegetsz, amire talán nem is lehet válaszolni. Szomorú, hogy ez a helyzet. Azért azt ne felejtsük el, hogy ez legfőképp az országon belül élőkre igaz, itt lassan annyit dolgozik egy ember, mint a kínai/japán gyárakban a munkások... akikről köztudott egyébként, hogy a legtöbbet dolgoznak - pontosabban dolgoztatják őket... ja, a fizetés ott is ennyi, mint itt. Semennyi.

A stressz (a munka megnem fizetése) lehet az egyik legfőbb kiváltó ok, ez nem csak sok energiát vesz el, hanem az ember életét is tönkreheti, akár pár év alatt is. Igen, valószínűleg a sírba is vihet...

Az ember pedig szeret kényelmeskedni, és bár magyarázat mindig lesz: csak elindulni, elkezdeni nehéz a dolgokat.

De sokan, vagy senki nem engedhette meg magának, mert "menni kellett"

Persze nem szeretnék, de valahol a lényeg itt van

Ma a férj eltartja a nőt, anyát és ott az állami támogatás

Gyes szindróma, egyedül egész nap, barátnőt keresek, beleőrülök az egyhanguságba stb.

Ha nincs kényszer, könnyebben elengedi magát az ember

"A mai otthon levő kismama úgy általában, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a csládja érzelmi-lelki-szellemi jóllétére, mint régen."

Ezt vajon mitől tudod ilyen biztosan?

A többit már nem is idézem, mert úgy látom "élmami" vagy.

Dominósnak van igaza, amit kiegészítenék egy kis adalékkal.

Sokat éltem én is vidéken, nagyjából mindenféle "áldásos" civilizációtól mentesen, és lám!!!

Azt vettem észre néhány nap után, hogy kitágult az idő.

Mindent magamnak végeztem (vízhordás, favágás fűtés stb....) és ennek ellenére mindenre maradt elég időm. Főleg az emberi kapcsolatokra.

Szeretnél abban a korban élni? Kívánom neked akkor, hogy legyen részed hasonlóban.

Amúgy depresszió volt régen is, csak nem így hívták, lásd mélakór.

Ma a kényelem, ezért van idő akár a epressziora is

Régen a férfi kiment a földekre , az asszony kénytelen volt követni, gyereket pálinkás kenyérrel a szájában beásták a barázda végébe hogy ne mászkáljon el, aztán nekiláttak melózni

Ha nem ezt teszik, éhenhalnak

Ma mindennek az ellenkezője van és bedumálják hogy vitaminhiány ,meg kell az energiaital, hogy pörögjön.

Gyes Gyed és a többi, kényelem

Bocsánat - nem kötözködésből - de pontosítanék: a lustaság nem élettani hatás, hanem életmód, életforma..:)

Amúgy a cikk jó, ügyes vagy!

És ha valakit érdekel:

Goncsarov (orosz író): Oblomov c. regénye erről szól (---> a felesleges ember típusa). Nagyon vastag könyv ahhoz, hogy a semmiről szóljon, de én nagyon élveztem, és a végén meg is sirattam.

Nem vagyunk lusták! A környezetünk kedvezőtlen.Ez kimerítő.Minden nap dolgozom de ha délben nem feküdnék le összeesnék.Jó én már 66 éves vagyok de a fiatalok is fáradtak.Három gyermekem pelenkáját mostam vasaltam.Bírtam.

Most????

Szerintem is nagyon felgyorsult ez a világ, és ez engem is nagyon stresszel, és elveszi az energiát is.A technika fejlődik rohamosan, ha az ember megvesz vmit, rövid időn belül már elavult lesz, és az ember ha vesz vmit mindig a jobbat szeretné választani, de követni nehéz, h mi a jó.Vagy pl. a divat is folyton változik, ha jön egy új évszak menni kell vásárolni a gyereknak, mert már a tavalyit nem veszi fel, mivel "olyanban már senki nem jár"a kínai nem kell, a jó meg drága...minden változik az oktatási rendszer, a törvények, és ezt követni elég nehéz...A párkapcsolatok egyre lazábbak, a megélhetés egyre nehezebb...az ember folyton döntenie kell, és bizonytalan, ez pedig elveszi a z ember energiáját is.

Régen azért nyugodtabb volt az élet,nem kellett vadászni hogy mi hol olcsóbb, mert mindenhol ugyanaz volt az ár.Nem kellett folyton vásárolni járni, mert generációk jártak ugyanabban az öltözetben.Ha az ember kitanult egy szakmát, el tudott helyezkedni, nem kellett stresszelni, hogy aztán lesz-e munkahelye, és nem kellett családapáknak elszakadva a családtól külföldön dolgozniuk.Szval sztem a stressz, a bizonytalanság, kilátástalanság , magányosság, nem megfeléstől, jövőtől való félelem , ilyesmik okozzák a lustaságot, vagyis a kedvetlenséget.