Karrier.
Ha kibírja a kapcsolat, tényleg ő az igazi.
Ha neki járt a lehetőség, akkor neked is jár, ha lemondasz a karrierről, mindig ott lesz a mélyben az a keserű érzés, hogy mi lett volna, HA...
Kedves hajgumi!
Érdekes ez a történet. Igazából nem lehet igazságot tenni, mivel a szerete egyik kulcsa másik szabadságának meghagyása. A hiányérzet sokszor csalafinta dolgokat művel, és ezért hibáztatjuk a másikat. Leginkább önmagadban érdemes rendezni a dolgokat, hogy mi a fontosabb számodra.
Gondolkozzunk:
- Állást lehet találni itt is és ott is Neki, partnert is...
- Hagytad, hogy jobb munkahelye legyen amit szeret, 2 éve már és Te pár év múlva ott is találnál megfelelő munkát.
- Nem értem, megbeszélted Vele, hogy maradjon minden a régiben és Te itt szeretnél szakmai tapasztalatokat szerezni?
- Miért hibáztatod, Kikötötte, hogyha nem költözöl hozzá akkor vége?
A megbeszélés a kulcs, és nem velünk hanem Vele. Leülsz és ezeket a dolgokat kedvesen kifejted Neki, ha nem alkalmas eme dolgok emgvitatására az is egy bizonyiték valamire...
Tanácstalan vagyok jelen helyzetben és ez a bizonytalanság lassan kikészít. Budapesten lakom, hamarosan befejezem a tanulmányaimat. 19 évesen 5 éve kezdtük a kapcsolatunkat a párommal, azóta tanultam, a párom is, de ő 2 éve kezdett dolgozni, akkor elköltözött 60 km-rel arrébb, mert az a munkakör jobban tetszett neki. Én is máshol tanultam. Ha találkoztunk, akkor hétvégén, bár amíg Pesten tanult könnyebb volt a helyzetünk. De az elmúlt 2,5 évben egyértelműen távkapcsolatról van szó. Ő azt szeretné ha ott lenne állásom, ahol dolgozik, de szerintem Budapesten sokkal több lehetőségem van és a kapcsolataim is ide kötnek. Lakásom is van itt. Ki tudja ott mikor kapnék állást? És az albérletet is fizethetném. Addig malmozzak itthon? De ha itt kezdek dolgozni Pesten, akkor az megint nem lesz jó a kapcsolatunknak. Még annyit tennék hozzá, hogy ő simán találna BP-en állást, csak nem akar itt lakni, meg nagyon szereti amit most csinál. Én tudtam ha ott fog dolgozni vidéken nem tesz jót a kapcsolatunknak, de azt akartam, hogy kibontakoztathassa képességeit szakmailag, ezért nem ellenkeztem vele, hogy messzebb lesz, kevesebbet találkozunk. De ő szinte elvárja, hogy hozzá alkalmazkodjak és menjek utána. Pedig pár év múlva már biztosan könnyebb lenne ott is állást kapnom ahol ő lakik több szakmai tapasztalattal. Lehet ezen fog múlni a kapcsolatunk? Így eléggé döcög, valljuk be. A szeretet meg van részemről. De ő egyre bizonytalanabbnak tűnik nekem, amióta messze vagyunk. Azt tudom, hogy soha nem csalna meg, nem ez van a dologban. De miért ne várhatna rám még valamennyit? Én elengedtem, ő miért nem akarja, hogy "önmagam legyek"? Hogy elkezdhessem a karrierem? Úgy miért nem tud szeretni és elfogadni, miért csak akkor, ha "kéznél vagyok" neki? És hogy alig találkozunk, alig beszélgetünk, így olyan felszínes az egész. Mármint inkább ő beszél hozzám egyre kevesebbet ha a lényeges dolgokat nézzük. Ti mit tanácsoltok? Alkalmazkodjak hozzá mindenben, amikor ő nem igazán hajlandó? Vagy építsem a karrieremet és az önbecsülésemet? Én vele szeretném leélni az életem, de úgy, hogy önmagam lehessek én is és ő is. De ha kell tudjunk lemondani magunkról, a másikért. Meddig van az a határ amíg le kell mondani a másikért? Neki már van biztos állása, tapasztalata, én is erre vágyom, és hogy szeressen addig is amíg nem lehetünk együtt. Köszönöm ha írtok, főleg aki élt át hasonló helyzetet!