Karmikus találkozás? (beszélgetős fórum)

Én biztosan nem vagyok az, de azért néha kételkedem, hogy talán mégis lehetnek olyan emberkék, akik ezt gondolják rólam? Alapja nincs a kételyemnek, legalábbis úgy gondolom.

Az egyik nagyon jó barátom mondta ma, hosszas beszélgetés után, hogy legutóbbi találkozásunk alkalmával egészen más oldalamat ismerte meg, mint amit eddig hitt rólam. Azt mondta, hogy hihetetlenül emocionális és mélyérzésű vagyok. :)

Ja, egy jó ami eszembe jutott még erről, de sajnos ezek csak szavak, szóval bármennyire is akarjuk szavakba önteni, valahogy úgyis mindenki máshogy éli meg, de egyszer az energiavámpírokról találtam egy ilyet:

Mivel csak kétféle érzelem létezik, szeretet és félelem, ezekkel vagyunk teli, ha elképzelsz egy képzeletbeli üstöt, ami te vagy, vagy szeretettel van tele, vagy félelemmel, egyikből több lehet, másikból kevesebb. Mindenesetre a szeretet az kitölt és kifelé irányul. Ahol hiány keletkezik, ott van egy üresség ami pedig szív, vagyis odaszívja a félelmet. Mindenképpen az üst teli lesz. Nem mindig azon múlik, hogy ezt te mennyire hagyod. Vannak külső behatások is, amiket nem tudsz kizárni, ezért kell ilyenkor kerülni (mint valami pánikbeteg...)

Az energiavámpírok normális személyek, mint mi, csak valahol elvesztették a fonalat, a szeretet egyre kevesebb lett, a félelem kitöltötte a helyét, és amikor átbillen valahogy a holtponton, már nincs nekik visszaút és ezeknek az embereknek olyan üres a tekintetük is, de amúgy is tele vannak negatív facságokkal, folyton rátelepednek az emberekre.

Szeretnek rátelepedni olyanokra, akik meg ellenkezőleg, csurig vannak szeretettel (még szép!), de egy pici félelem azért van bennük (még szép, mindenkiben van!), és ebbe a pici félelembe bele tudnak kapaszkodni, hogy elszívogassák tőled az energiádat, vagyis a szeretetedet. Amint kilépsz a légkörükből jobban leszel, de amúgy úgy érzed, mint akit nemrég fejbevertek.

Nem direkt csinálják, vagyis nem mindig tud róla egy energiavámpír, hogy ő az. Reménytelen esetek. Tökre reménytelen velük bármit is kezdeni. Elvesztek. Ha nem tőled, akkor mástól fogják elszívni az energiát, szóval tök nem is tudnak már megváltozni.

Ezt találtam.

És azt, hogy mi ne váljunk ilyen energiavámpírrá, elég egy minimális tudatosság, gyakorlatilag szépen kibogozgatni a szálakat, felszínre hozni dolgokat, feldolgozni, olyan, hogy 2 lépés előre és 1 vissza de soha nem szabad csak úgy lógni hagyni a dolgot:)

Szerintem mindegyikünknek:)

Benne van a pakliban:DDD

Bocsi, tényleg megkevertem, de csak azért, mert volt részem ebből is, meg abból is.

Sajnos a kettő ötvözetéből is!

Azért ne keverjük össze, bár nem vagyok egy guru, de amit tudok az energiavámpírokról, az olyan, hogy amikor velük vagy, utána letaglózva, fáradtan érzed magad. Nem az ő hibájuk, hogy ilyen kibacottul negatívak, de nem is tudsz rajta változtatni, sztem érzelmileg halottak, semmi dolgunk velük, kerüld el, kész.

Amikor viszont egy karmikus szituáció de nehéz dolgokról van szó, olyankor cikáznak benned a gondolatok, lehetsz te ideges, zaklatott, szorongó, bármilyen. Az ilyet utálom:( De ebből meg nem lehet szabadulni, vagyis csűröd csavarod, csak magad előtt találod mindig

Valahogy érzed a különbséget, hogy ez nem az a vámpír-dolog.

De magától az érzelmi vámpíroktól nem tudsz máshogy megszabadulni, csak kerüld a kontaktot ennyi. Ott nem lehet rajta "kezelni" semmit, nem mehetsz elébe, mert nincs vele semmi tennivaló, egyszerűen menj messzire, ne is lásd, csak addig amennyire muszáj

Érdekes dolgokat írsz.

Igazából az "energiavámpíros" érved állt a legközelebb hozzám. Sok ilyen ismerősöm volt. Hangsúly a "volt" szócskán! :D

Húú, ez jó kérdés és van is rá teóriám, nem biztos, hogy az én megközelítésem az jó, de valahogy csak ezt az egyet tudom csinálni, jobb nem jut eszembe:)

Első körben menekülök és a minimumra fogom a kontaktot. Sztem olyankor is, amikor bennünk megjelenik az ellenérzés, a másik az már rég fogta a dolgot, csak takarja, sőt, olyankor, mikor ő kezdeményez rosszindulatból de ezt takarni szeretné, valójában mi már észre is vettük. Mindenesetre ez az ártatlanabb karmikus szituáció tutira, mert a védekezés nyilvánvaló. Világos, hogy menekülnél tőle, te előtted is világos, ha tudod, hogy nem csíped és előre védekezel, akkor kevésbé leszel közreműködő egy karmikus sztoriban, nem?

Amikor átvágják a fejed, akkor meg mindig az van, hogy basszus, hogy tudtam ilyen agyatlan marha lenni?:)Mert az kell, az kell, hogy belemenj a játékba, hogy agyatlan legyél, tehát minden körülmény adott lesz, hogy átéld azt amit kell.

NA, ez az első kör, hogy védekezel. Ha mögé nézel, 2 dolog van, mondjuk egyik, hogy érzelmi vámpír, és arra vonzod amiből neked több van, több szeretet van benned, benne kevesebb, a te szereteted akarja elszívni. Másik lehetőség, hogy nem érzelmi vámpír, csak van benned egy fikarcnyi abból a félelemből ami őbenne is van, csak magadban nem látod már, őbenne kiszúrod kapásból. Mégis te vonzottad be.

Ezt a "vizsgálatot" én minden ilyen helyzetben levezetem. Tudom, hogy vannak sérelmeim nekem is, amikkel nem szeretnék szembenézni és kellemetlen, hogy valaki más meg pont ezt hozza ki belőlem, valamit amit elfojtottam, annak a rezgéseit ő megérezte. Pl. elfojtott düh az a dühös embereket vonzza be, és nem értem, miért, holott nem vagyok dühös. Hát faca, nem vagyok az, mert elfojtottam, és egész addig bevonzom a hülye dühös embereket, míg az elfojtott dühömet fel nem dolgozom.

Féltékenység, irígység ugyanez. Zavar, ha valaki irígy rád? Régen biztos te is az voltál valaki másra, szinte élvezed, hogy irígyeid vannak, meg is kapod, élvezed, hogy bacca a csőrüket pár dolog, meg is kapod. Csak átéled a másik oldalt is, ne csodálkozz:)

Egyébként még mindig nem tudok erre semmi jó taktikát, csak azt, hogy kerülöm a kontaktot, pillanatnyira késleltetem a dolgot, amíg végig tudom gondolni. Úgyis bekövetkezik ám. Nem tehetsz ellene semmit. Csak, ha késlelteted, megpróbálhatsz a karma szabályai szerint cselekedni, pl. megpróbálsz nem támadóan fellépni, vagy közönyös lenni. A jópofaság az már túlzás, van amikor tényleg nehéz jópofának lenni, amúgy sztem még mindig a közöny viszi a prímet!

Reagálni segítőkészségre irritáltan garantált karmikus szopás lenne, ezért addig amíg tudsz, viszonozd valamennyire (ahogy tőled telik, nem kell túlteljesíteni), kedvességgel, és amikor tudsz, ne legyél a közelében, amikor a helyzetre gondolsz, legyél magadban közömbös. És remélni, hogy minél hamarabb feloldódik ez a kapcsolat. Úgyis, amikor a feleknek nincs már benne tanulnivalójuk, feloldódik....

Valami ilyesmit gondolok arról amit írtál, bocs, ha nem tudtam jól összeszedni

A legtöbb...

És mit szólsz ahhoz a megérzéshez, amikor valakinek szimpinek kéne lennie, és mégsem az? Aki valamiért olyan mértékű ellenérzést vált ki, - többnyire ok nélkül, - hogy arra nincsen magyarázat? Tegyük fel, hogy őrülten kedves, segítőkész, mi szimpik vagyunk neki, de ő nekünk valamiért épp az ellenkezője. Sőt, valósággal irritál a jelenléte. Kerüljük, meg a hideg ráz, amikor meglátjuk (legszélsőségesebb esetben).

Ez vajon miért van?

Az a baj, hogy én már utólag nagyon sok így induló barátságról levontam a következtetést, ezért is szeretném elkerülni, hogy ebből barátság legyen.

Bár én a maximális jóindulatot vélem látni az illetőben, de volt már nagyon sokszor, hogy nem erre ment ki a játék. Egy biztos: mindenféle karmikus leckékhez, a legdurvábbakhoz is, kell a kezdeti erős vonzalom, ami benne tartja a feleket a szituációban, mert ki az a hülye, aki egy unszimpi emberkével belemenne egy rizikós barátságba? Mindenki már az elején megszökne:))))

Itt rizikót minden téren értem, és nő-nő, férfi-férfi, nő-férfi közöttiről is beszélek, szóval úgy általánosságban. Tehát akár anyagi vonatkozások, vagy más, mittudomén munkaviszony, stb. stb.

Ez az!!!

A számból vetted ki a szót!:) Én is úgy gondolom sok érzésről, hogy egyszerűen nem nemes. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy prűd lennék, vagy nincs rendben a szexualitásom, vagy ilyesmik.

Arra célzok, hogy nem feltétlenül a harag, féltékenység, görcsösség hozzá kell, hogy tartozzon egy emberhez való viszonyuláshoz, és görcsösnek tartom azt is, amikor mindenáron meg szeretném szerezni, ergo nálam ez már nem nemes érzelem

Húú valami ilyesmiről beszélek:)

Szóval cikáznak az energiák...De én nem hallottam róla semmi rosszat, sőt, nem is ismerem annyira, mint mondtam, csak van ez az izé érzés. Ez a megszelidítés dolog is nagyon stimm. Valahogy, szavakban megformázva, nem akarod leredukálni az egészet a szexre, pedig külsőre vonzó emberről van szó, de félreteszed a dolgot. És úgy, hogy nem esik nehezedre nem arra gondolni, szóval nem türtőztetésről beszélek, nem kényszerről, inkább jön magától:)

Ezért gondoltam a barátságra is, de köztem és közte az sem nagyon lesz, mert nem érintkezünk annyit.

Egyébként, ha már itt tartunk, te mit vontál le, szerinted neked mi dolgod van azzal az illetővel?

Miért is keresnéd, hogy "mi dolgod van vele"?

Ha tapasztalatokat ad át, ha boldoggá tesz csupán a jelenlétével, ha csak meghallgat, átérzi/megérti a mondataidat - az már egy nagyon jó dolog.

Barátnőmmel gyakorlatilag ismeretlenekként éltünk egymás mellett pár házzal évekig. Aztán egyszer csak BUMM, elválaszthatatlanok lettünk. Előtte nem szégyelltem sírni, tőle nem volt kínos az ölelés, mert a szívünk legmélyéből jött. Ez biztos közhelyes, de soha senkihez nem éreztem magam ilyen közel. Még férfihoz sem.

Olyan ember ő, aki mindent tud rólam, de tényleg mindent. Állítom, hogy többet, mint Anyukám. Ez fordítva is igaz.

Ha csak annyit kaptunk a kapcsolatunktól, hogy keressünk hasonló embereket, akikkel kiegészíthetjük az életünket, vagy a késztetést, hogy őrizzük meg a másikat életünk végéig a távolság ellenére is - akkor is boldog vagyok, hogy megismerhettem őt.

A legtobb baratsag karmikus, es tanulni kell beloluk valamit, mindket fel tanul belole.

Mivel en is hiszek a szabad dontesben amit cherry coke emlitett, de meg a baratsagokban is nagyokat lehet tevedni, ilyesmiket szeretnek megelozni.

Pl. Volt-e valakinek olyan legeslegjobb besztfredzforevor baratnoje aki lecsapta a kezerol a pasijat?:)))

Es ha ilyenkor valaki azt mondja: "tudhattad volna elore", hat nehez elore tudni mert szinte mindig van egy nagyon nagyon eros baratsag/vonzalom, ami megakadalyozza, hogy tisztan lass

Megis, igen, donthetett volna maskepp az ember. Ha egy kicsi eszt visz bele, mivel a szabad dontes ervenyes, konnyebben, hamarabb feloldozhat egy karmikus szituaciot. Es a nagyon eros vonzodas (akar barati), az egy karmikus szituacio.

De hiaba tudom ezeket, megsem tudom eldonteni mi dolgom van vele?

Az a rossz egy karmikus kapcsolatban,találkozásban,hogy ott a szabad akarat a domináns, nincs sorsszerűség.

Vagy nem is rossz?:)

Hasonlo a hasonlot vonzza, mondjuk, ha vkiket nap mint nap latsz, elobb utobb kiderul, hogy rokonlelek vagy-e vagy sem es a szimpatia utana alakul ki, vagyis aszerint valasztod vagy nem valasztod ezeket az embereket, hogy egyforman gondolkodtok vagy sem. Ebben nem latok semmi karmikusat, holott ez is lehet az.

De amikor egyaltalan nem ismersz vkit es mar akkor is ugy erzed, hogy ismered, plusz utana meg kiderulnek dolgok, az furcsabb.

Persze, nekem is voltak mittudomen, osztalytarsaim akivel joban voltam es osztalytarsak akivel nem. Nem errol beszelek, de biztos, ha olyat irtam volna aminek szex szaga van akkor erdekesebb lenne:)

Igy, hogy elore kijelentettem, nem dugasrol van szo, mar uncsi is...

Nem tudom, nekem vannak olyan emberek akikkel egy húron pendülünk, de nem hinném, hogy karmikus találkozás lenne. Egyszerűen a hasonló hasonlót vonz elve érvénysül.

Szerintem.

Aztán lehet hogy karmikus találkozás, hogy ők is így gondolják:))

Fogalmam sincs. Nem akarok mindenfélét belemagyarázni, mert van ilyen, hogy ááá, jééé, ha külsőre tetszik és van 2 dolog ami közös, már mindjárt kész a terv, de ez más jellegű. Nem az a korosztály és típus vagyok, hogy összefutunk a pub-ban és jééé, pont ugyanaz a zene tetszik neki is, juj (meg még rajtunk kívül párszáz embernek ott bent:D), úgyhogy nem ez volt a közös amin elcsodálkoztam.

Már ismerem több mint egy éve, természetesen kedves volt nekem akkor is, azóta láttuk egymást még 3x, és mindig ugyanazt érzem, cikáznak az energiák, és egy csomó dologban egyezünk. Érdekes:)

Én meg olyan tehetetlennek érzem magam, hogy elsodort bennünket egymástól az élet. Sírni is szoktam miatta (nő amúgy az illető).

Ha többet találkoznátok, lehet, hogy neked is kialakulna egy ilyen "függőség", nem?

De nekem nincs ilyen hiányérzetem sem. Egyszerűen jól megvagyok a közelében, várva várom a következő alkalmat amikor újra láthatom, de nem érzek görcsösséget vagy hasonlót:)

Másrészt nagy beszélgetések is kizártak, mert keveset látjuk egymást, az ő munkája során futottunk össze. Furcsa volt, hogy végigkarattyolta legutóbb is az egészet és csupa olyan dolgot mondott, amit én szoktam csinálni, vagy az én ízlésemet tükrözi