Karácsonyi magány (beszélgetés)

Azt nem tudni, hogyan töltötte el a feleség a férj általi elhagyás utáni 30-35 évet. Önsajnálatba süppedve, vagy mégis talált magának új társat? Szerettem volna megkérdezni tőle, hogyan él, egyáltalán mi van vele, de arra a bizonyos "gyere üljünk le a padra beszélgetni" nem volt hajlandó. Az idén ősszel csak a közös ismerősök hozták a hírt, hogy az osztályból ismét csak egyel kevesebben vagyunk.

Az a furcsa beszúrás, hogy jó alakja van, azzal csak azt akartam jelezni, hogy az életük biztosan nem azért alakult úgy, mert az asszonyka egy elhízott, magára igénytelen, stb. stb. személyiség volt.

Nem találom egyik történetben sem azt az érzelmi állapotot, amit magánynak nevezünk.

Szerintem a magány nem létezik, csak vannak emberek, akik a társaság hiányát ezzel azonosítják. Azt elfelejtik vizsgálni, hogy mi is vezetett odáig, hogy egy üdvözletet nem kap ünnepi napokon, hogy nincs kivel leülnie egy asztal mellé.

Nem biztos, hogy az érzi magát magányosnak, aki egyedül él.

És szerintem az is biztos, hogy a magányosság érzése nem a fizikai távolságból ered.