Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Karácsonyi magány fórum

Karácsonyi magány (beszélgetős fórum)

Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Karácsonyi magány

1 2
36. Springtime (válaszként erre: 33. - Napsugár8)
jan. 2. 13:03
Ez egy nagy trauma, amit a férfinak is éreznie kellett. Ha már megtette, oké, rendben, szíve joga, de hogy így....szívtelenség. A nőnek egy idő után meg kellett volna értenie, hogy akkor történt vele jó, amikor megszabadult egy ilyen embertől.És akkor kellett volna újrakezdeni. De nem akarok bölcselkedni, mert az ember mindig okosabb mások dolgában, mint a sajátjában, de én talán ezt tettem volna. Az az érzésem, hogy egyikük sem nőtt fel egy normális házassághoz. Azt is gondolom, hogy ehhez két ember kellett. A nő látszólag mindent teljesített, ami egy ideális feleségtől elvárt. Na de a mélyebb dolgokat, amit senki sem lát, csak egy házastárs veheti észre, és úgy látszik, volt valami. Már sosem tudjuk meg, mi, sajnos....
35. Springtime (válaszként erre: 34. - PanniBp.)
jan. 2. 12:59

Szia, BUÉK neked is. Szerencsére pajzsmirigy betegségem nincs, pont egy hónapja nézettem meg, kétévente csináltatok labort, még sosem volt vele baj. Itt valami más ok van.

Tegnap találtam egy jó könyvet, Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása. Ez már régóta érdekelt, mert az elhízásnak valószínűleg lelki háttere/oka is van. Azt hiszem, az használ, ha a diéte, mozgás, és a lelki okok felszámolása egyensúlyba kerül. Hát most nekfogok, új év indult, talán most sikerül. Sok a dolgom sajnos, sokszor fáradt vagyok a sporthoz, viszont mostmár mindent úgy akarok szervezni, hogy ez en maradjon el semmiképp.

33 éves koromig 55 kg voltam, többet ettem, mint most, és nem sportoltam. Aztán egyszercsak történt valami-és elkezdtem felszedni, persz akkor épp ülőmunkát végeztem. De még ez sem lehet ok, mert vannak sovány titkárnők, szóval ez az egész nagyon összetett. Ember legyen a talpán, aki kihámozza.

34. PanniBp. (válaszként erre: 32. - Springtime)
jan. 2. 11:52
Szia! BUÉK'2020! Neked! Nagyon köszönöm szép és tartalmas írásodat, leveledet. A végéhez mondok egy kis szösszenetet: a kövérség egy dolog: a gúnyolódok tán.' nem is sejtik, nemcsak a mohóság miatt dagad valaki. Tippelek, a pajzsmirígy betegségről nem hallottak. Esetleg nem is érdekli őket, nekik nincs betegségük. No meg valakin jó kiélni az otthon, a munkahelyen, stb. "ki nem élhető" gondokat. Üdvözlettel: PanniBp.
33. Napsugár8 (válaszként erre: 32. - Springtime)
jan. 2. 10:10

Köszönöm!

Nehéz dolog ez, egyiknek a szemszögéből, a másikéból, mi vezet odáig, hogy egy házasság bomlik. Az biztos, hogy nem úgy, és nem pont azon a napon kellett volna meglépni, amit a férj lépett!!! Nem tudom, (nem is tartozik rám) hogy ez volt az első tőrdöfés a másik felé, vagy ez a mozdulat már csak a vissza-szúrás volt! :))

jan. 2. 09:36

Valóban nagyon szép írások. Reggeli közben rájuk akadtam, és ott is ragadtam, mert olyan szépen magával ragadott a hangulatuk. Egyébként valóban sokkal jobban jár az, aki hobbiból írogat, mert attól a pillanattól kezdve, hogy az írásra ránehezedik a teljesítménykényszer, és a kiadókért való versengés, onnantól kezdve elveszíti ezt a szép, pihentető, lelket feltöltő funkciót.

Az idős néni sztorija rendkívüli emberekről szólhat, olyan jó, ha valaki ilyen szépen helyre tudja tenni magában ezt a drámát, amit egy társ elvesztése jelent. Én is félek ettől, mert nem tudom, mit csinálnék ilyen helyzetben, sajnos rajta kívül nincs senkim.


A másik történet is nagyon életszerű stílusban íródott, de az inkább lázadást vívott ki bennem, nem olyan szép megnyugvást, mint a másik történet.

Úgy érzem, ez a hölgy, a barátnőd felelőtlenül választott, és ezzel megpecsételte a saját sorsát. Hagyta magát megalázni, és elment a végletekig, sajnos. Ha jól értem, sosem keresett másik társat, sosem tett lépéseket, hogy ezután a brutális csalódás után helyrehozza az életét.

Meg sem állt egy pár szóra, csak továbblépett...ez is nagyon furcsa. Olyan emberek csinálják ezt, akik annyira szégyenlik a kudarcukat, hogy nem tudnak beszélni róla, és ez gyilkos dolog. Harminc évig ugyanazon a problémán tipródni.

Egyébként fel nem foghatom, hogy lehet valakit ilyen szívtelen módon, ilyen brutálisan kegyetlenül otthagyni, éppen karácsonykor. Nem tudom, miféle lelke lehet egy ilyen férfinak, és hogy lehet egy ilyet továbbra is szeretni.

Egyébként a molett nőket nem nevezném azonnal igénytelennek, mert lehet, hogy minden más téren teljesen rendben vannak. Az elhízás nagyon bonyolult téma, nekem csak 20 kg feleslegem van, az is csak egy ideje, előtte vékony voltam, de még nekem is nehéz megbírkózni a fogyással, mert ezerféle módszer van, és azok között kevés az igazán jó. Másrészt sokan elfelejtik, hogy vannak emberek, akik össze vissza zabálnak mindent, és soha életükben még egy fekvőtámaszt sem nyomnak, mégis vékony gyíkok, és nagyon nem szeretem, amikor pont ők ugatnak a kövérek ellen. Így könnyű, szerencsés genetikával osztani az észt. Ez persze nem neked szól, és nem kritikaként, de némi empátiát a súlyproblémás emberek is megérdemelnek, mert nem mindenről ők tehetnek. A társadalom mégis egyre kegyetlenebbül megbélyegzi őket.

jan. 1. 08:46

BUÉK! Mindenkinek!

Jól mondjátok!

jan. 1. 08:33
B.U.É.K Mindenkinek!
29. tumbo
jan. 1. 08:27
BUÉK mindenkinek!
28. PanniBp. (válaszként erre: 27. - Napsugár8)
dec. 31. 20:54
Köszönöm, köszönjük! BUÉK'2020!
dec. 31. 14:27
Boldog, békés, örömökben, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
26. PanniBp. (válaszként erre: 15. - L.luiselotte)
dec. 31. 10:46
Szervusz! Egyetértek Veled, de legalább meg tudnám osztani. Hiszen az élet,mint a szivárvány, pl.nemcsak az a hibás, aki elkerülnek, az "elkerülő" is egy másik téma lehet(ne). Üdv.!
25. PanniBp. (válaszként erre: 4. - Amaunet)
dec. 31. 10:35
Szia, az utolsó mondatodat pontosan nem tudom értelmezni, ill. van 1 sejtésem, bocsánatot kérek, amennyiben tévedek: Azt elfelejtik vizsgálni, hogy mi is vezetett odáig, hogy egy üdvözletet nem kap ünnepi napokon, hogy nincs kivel leülnie egy asztal mellé.- Valószínűleg nemcsak az illetőben volt a hiba, saját tapasztalat,bár nem magány, hiába nyújtok kezet annak, aki nem fogadja el... Szóval nehéz dió ez a téma.
24. Napsugár8 (válaszként erre: 23. - A_Tiéd__)
dec. 31. 08:25

Az biztos, a múltat bolygatni felesleges lenne, ami volt, azt visszacsinálni és vissza hozni sem lehet, kár is lenne erőlködni rajta.

De azért azt sem gondoltam, hogy 2-3 perc sem jut neki rám a nyugdíjas idejéből. :)) De elfogadtam a döntését, bennem sincs semmi tüske. Amíg fiatalok voltunk, és rendszeresen találkoztunk, szép emlék az életünkből. Így emlékszem rá, és ez marad meg.

dec. 30. 19:54
Nekem is volt ilyen barátnőm, akitől tovább mentem. Nem haragszom egyikre sem, de biztosan nem hiszik el. Nem akartam bolygatni a múltat, már semmi sem lesz olyan, mint rég. szeretettel emlékezem rájuk és csak jót kivanok Nekik.
22. Napsugár8 (válaszként erre: 21. - Franc22)
dec. 29. 18:00
Köszönöm!
dec. 29. 17:17

nagyon jó cikk

kicsit fájó és szomorú, de nagyon jól elkapott részek.

20. Napsugár8 (válaszként erre: 19. - Törpilla)
dec. 28. 20:34
Köszi!😁
dec. 28. 16:46
Tetszett! Gratulálok! 😘
18. Napsugár8 (válaszként erre: 17. - _Berry_)
dec. 28. 14:35
No igen. És azzal, hogy mindig is csapongó volt, de mindig visszafogadták, mindig visszamehetett, lehet, hogy úgy gondolta ez is meg lesz neki bocsátva. És még az is meglehet. A történet további részét nem tudjuk.
17. _Berry_ (válaszként erre: 6. - Napsugár8)
dec. 28. 14:05
Ja, így már értem. A végén a nem jött össze mondatból gondoltam, de akkor az csak a férjjel való kapcsolatára vonatkozott. Mondjuk azzal az indulással, hogy eleve csapongó volt, csak idő kérdése volt, hogy mikor lép le. Sajnos sokszor gondolják úgy az emberek, hogy a másik majd idővel megváltozik, vagy akár, hogy ők megváltoztathatják.
16. Napsugár8 (válaszként erre: 15. - L.luiselotte)
dec. 27. 19:08

Mondjuk egy kis nyugdíjkiegészítés jól jönne, de nem hiszem, hogy most kellene kezdeni... semmi gyakorlat, semmi kiadói kapcsolat, és halvány lila gőzöm sincs, hogyan lehet(ne) abból pénzt csinálni.

Aranyos vagy, jólesik, de azt gondolom, megmaradok én már csak itt, köztetek egy ilyen "botcsinálta íródeák"-nak. :))

dec. 27. 18:11

Nagyon szeépek, nagyon tetszettek, a stilusuk már már profi íróra vall. Érdemes lenne az irással akár megélhetésszerűen is foglalkoznod.


Becsszóra jobb a stilusa, mint némelyik most kiadott könyvnek.

14. Napsugár8 (válaszként erre: 11. - Mignon11)
dec. 27. 17:58
Köszönöm.
13. Napsugár8 (válaszként erre: 12. - Viva70)
dec. 27. 17:57

Igen! Az első részben a barátnőm életének elkapott foszlányai. Másként nem igazán tudom írni, mert ahogy elkezdtük saját életünket, totál elszakadtunk egymástól.


A másik részben a valamikor házunkban lakott nénikével történt esemény jutott eszembe.


És, hogy mennyire más eset mindkettő, és mennyire másként lehet megélni egy dec.24.-i estét az adott napon történt események hatására...

12. viva70 (válaszként erre: 10. - Napsugár8)
dec. 27. 16:12

Így már értem. Csak mivel úgy kezdted, hogy két történetről van szó, így nem egészen volt világos a férj lelépése utáni rész.

Ezek szerint megtörtént esetek voltak, amikről írtál...

dec. 27. 16:07
Szép cikk! Köszönet érte.
10. Napsugár8 (válaszként erre: 5. - Viva70)
dec. 27. 14:59

A történet valójában több részből áll:

1. rész, amikor, ahogyan gyakorlatilag a férj lelép. Közös ismerősök elmondása alapján.


2. rész: hogyan és mit cselekedett az asszonyka, amikor rádöbbent a valóságra. Ezt az alapján gondolom, amilyennek a fiatalkori, közel 10 éves "sülve-főve együtt" évek alatt megismertem.


3. Számomra annak, hogy az idén két hét alatt 3x is találkoztunk, pedig esküvőnktől napjainkig alig-alig, e véletlen találkozásoknak üzenet értéke volt. Szerettem volna újból a barátnője lenni, de ő már nem akarta. Csak ősszel kaptam az újabb hírt.

dec. 27. 14:51
Tolnay Klári mondta,arra gondol,ki született ezen a napon,olvasgat,gondolom úgy jobban érezte magát.nekem ugyanolyan nap,mint a többi.
8. Napsugár8 (válaszként erre: 4. - Amaunet)
dec. 27. 14:49
Valahol én is ezen a véleményen vagyok! Olyan nincs, hogy valódi magány, azt csak azok az emberek mondják, és sajnálják, sajnáltatják önmagukat, akikben fel sem merül, hogy a magányosság elkerülése érdekében tenni is kellene valamit.
7. tumbo (válaszként erre: 4. - Amaunet)
dec. 27. 14:47
nem tudom.én egyedül élek.de nekem ez megfelel.az emberek társaságát aztán végképp nem kívánom.átjött a 87 éves anyám harmadik osztályos unokája,mondja a mama,miért nem jön át hozzá gyakran.ja,egy öregasszony társaságára vágyik,nem a többi gyerekére.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook