Járunk többen ebben a cipőben? (beszélgetős fórum)

Én úgy tapasztlaltam, hogy minden kapcsolatban, (az én házasságomban is), van olyan amikor teljes az összhang. Minden olyan simán, gördülékenyen megy, rá vagyunk hangolódva egymásra. Aztán jön egy másik időszak, amikor semmi sem jó. Hogyha "csak", ez a probléma, akkor várni kell egy kicsit. El fog múlni. Persze közben lehet tenni is dolgokat. A szokásos: Valami nem várt kedveskedéssel kibillenteni aput az apátiából. Amire tényleg nem számít, de biztos, hogy nagyon jól esne neki. Hogyha már ez a gondolat lázba hoz, hogy ez mi lehet, akkor menthető a házasság, mert akkor még érdekel a dolog.

Ez azért nem így működik. Egy kapcsolat két emberem múlik, senkinek sincsen joga a másik életét tönkretenni. A kapcsolatért mindkét embernek tenni kellene nap mint nap. És akkor ha nem is mindig cukormázas rózsaszín minden, de egy szerető, tisztelettel, megbecsüléssel teli boldog életet el lehet tölteni. Nem mindegy......

Akkor sem értem, mit vártok? Gondolom azt szeretnétek, hogy amíg éltek, mindig rózsaszín legyen az élet. Sajnos nem ilyen. Én egy biztos kapcsolatot nem dobnék el egy bizonytalanért, még akkor sem, ha éppen nem olyan, amit szeretnék.

éppen ezért írtam idézőjelben, félre ne értsd, nem kívánom senkinek, csak ha már ugyanebben a cipőben jár, tapasztalatot cserélhetnénk, beszélgethetnénk..

8 év nem kis idő. Én azt a bizonyos azonos hullámhosszt nem érzem már.. amit ő nem vesz észre. Szerinte minden rendben van velünk.

nagyon gyakran érzem ugyanezt. Akkor lehet, hogy itt a vég?

mert megoszthatnánk a problémáinkat.

Miért írtad azt, hogy "bár lenne"?

Akkor miben nyilvánul meg, hogy eltávolodtatok? intimitás? beszélgetés hiánya? Minden kapcsolatban lehetnek nyugodtabb időszakok....Kommunikálnotok kellene..

Nem, ő elvileg nem látott semmit. Sőt, ha szóba hoztam, hogy beszéljük meg, megsértődött, személye elleni támadásnak vett minden ilyen irányú kezdeményezésemet. Bírtam is ezt egy darabig, elvoltam a langyos kis életemben, de egyszer eljött a pillanat, amikor minden előjött, és nem akartam már úgy élni tovább.

nem akarom, hogy más is ebben járjon, csak ha más is van, aki ebben jár, akkor tudunk beszélgetni erről.. értelmesen

bár lenne... De kizárt. Sehová nem jár el nélkülünk, illetve nem is akar.

Beszélgetés? Csak úgy a közönytől csak távolabb kerültök egymástól, nem közelebb. Lehet, hogy van valakije?

ti mindketten láttátok a problémáitokat?

Pff, tudom, megnyugtatást vársz, de nálunk válás lett a vége, igaz, én döntöttem így. Ha nem akarsz belenyugodni ebbe a befásult életbe, akkor muszáj lesz rávenned, hogy megbeszéljétek...

Te mit tennél? Nem mintha esetemben segítség lenne, talán egy picit "megnyugtató", ha nem vagyok egyedül a problémámmal. Szóval a helyzetem: 8 éve vagyunk együtt a párommal, van egy tündéri kislányunk, Léna, aki 3 éves és 4 hónapos. Kb. egy éve, de igazából fél éve érzem azt, hogy a párommal már nem vagyunk egy hullámhosszon. Pedig az nekem nagyon fontos szempont minden téren. Mondtam neki, de ő nem veszi észre, sőt nem is hajlandó erről beszélgetni, azt mondja én látom rosszul. Most ott tartok (mondom fél éve), hogy teljesen semleges vagyok. Azt remélve, hogy észre veszi azt, hogy a kapcsolatunknak lehet, hogy befellegzett..??