Isten (beszélgetés)

Mielőtt bármit is teszünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy tettünknek következményei vannak, nemcsak ránk nézve, hanem az utódainkra és a kapcsolatainkra is.

Minden amit mondunk, vagy teszünk hatással van valakira, és ez így jó. Nem lehetne felelőtlenül élni az életünket.

Ha ezt figyelembe vennék, akkor sok szenvedés, betegség talán nem is lenne. Például a rák, nagyrészt nemcsak lelki okokra vezethető vissza, de genetikailag is hajlamot mutatnak ki rá.

(Ha érdekel privátban kikeresem neked Éva elbukását, és hogy mi lett a következménye.)

Senki ne áltassa magát, hogy bűntetlenül lehet ezt a fajta életmódot követni, mert mint láthatjuk mindennek megvan a következménye. Lehet, hgy pont a gyerekek isszák meg a mi viselkedésünk keserű poharát?...

Ha feltételezzük,tudjuk,hogy életünk végtelen,akkor elgondolkodtató az,hogy a testünket válthatjuk,de lényünk örök.

Nem beszélve arról,hogy az ember embert mérgez,és a rák ennek egy kimutatható betegsége.Mióta mérgezik egymást tudatosan az emberek?Sok-sok éve már.És mindezt a haszonért.

Pofon egyszerű!:))

Ha nincs fájdalom,akkor nem tudod meg ,hogy épp szülni készülsz,vagy be van gyulladva a mandulád,vagy bármely szerved nem épp megfelelően működik.

Mivel nem halhatatlannak születtünk ,ezért a testünk megöregszik ,és bizony itt is fáj,meg ott is fáj.

Ennyi a célja ,nem több :))

Én keresztény nőket is ismerek, akik szintén más tudattal: Istenbe vetett hittel álltak a szüléshez, és bár a Biblia tényleg arról ír, hogy a nőnek a szülést fájdalmassá tette Isten, de ez Éva bűnbeesése miatt lett.

Tehát tényleg létezik fájdalom nélküli szülés.

És van más "emberi" faájdalomcsillapítás is. Szüléskor epidurális érzéstelenítés, altatás.

Rákosoknak morfium.

Nem azért írtam,hogy egyet értsenek.

Valóban okozhat nekünk szenvedést más ember például.

Ezzel nem értek egyet.

Vannak rajtunk kívülálló okok, amikre nem lehet befolyásunk és még is szenvedhetünk miatta.

Igen, én abban hiszek, hogy Ő teremtette a világot, de az érzéseket, (és a fájdalom az), azokat nem. Ezek a mi szuverén reagálásaink bizonyos bennünket ért hatásokra. Istennek lehetősége van arra, hogy a fájdalmainkon, sebeinken enyhítsen, de ezt erőszakkal nem teszi. Ő csak akkor lép be valakinek az életébe, ha teljes szívéből kéri. Mindenhatósága abban is megmutatkozik, hogy bármilyen nehéz is Neki, de szabad döntési akaratot adott az embernek: vagy mellette dönt, vagy ellene. Harmadik lehetőség nincs.

Itt jön be az, amit sokszor felteszünk: Miért enged meg Isten olyan sok rossz dolgot?

Én erre azt szoktam válaszolni, hogy először is a rossz dolgok mindig embertől, ember által jönnek be az életünkbe (ha megnézzük a gyermektragédiák nagy részét, akkor sokért bizony mi felnőttek vagyunk felelősek, vagy a háborúk...), Istennek ehhez semmi köze.

Oké, hogy Istenen számon kérjük a fájdalmat, a rosszat, de amikor valami jó dolog történik az életünkben, akkor vajon hálát tudunk-e Neki adni érte?

Amúgy nagyon sokszor saját tapasztalatom szerint a nehéz helyzetekből és a fájdalmakkal teli időszakokból valahogy mindig többként, és más emberként kerülök ki, és ezt hiszem, hogy Istennek köszönhetem.

A Bibliában Isten nem azt igérte, hogy az Ő gyermekeinek nem lesz soha semmi gondja, baja, de azt igen, hogy aki rábízza az életét, azt Ő fogja megsegíteni, kihozni a gödörből.

Isten szemében nem létezik a halál,életünk végtelen,mert a szeretet is végtelen.És mi a szeretettek vagyunk.Benne vagyunk,benne létezünk.A halál nem egyfajta büntetés,és aki ezt tudja,éli azt a napot,amely adatott neki.Még ha az egy gyermek is.A gyermekek nem foglalkoznak még az idő fogalmával,kortalanok,és úgy érzik,minden az övék,nem értik,mi a halál.

Bár ilyen lenne minden felnőtt,volna mit tanulnunk a gyermekektől.

Ő teremtette a világot, nem?

Ha nem is tőle származik a fájdalom, változtathatna rajta, hiszen Mindenható.

Nem ő alakította. A rossz, gonosz és betegségek nem tőle származnak.

Isten szemében pedig nem ez az élet és nem az itteni boldogság a végcél.