Isten (beszélgetés)
Ugyanmááááár?!
A lehetőségeket mindenkinek magának kell meglátnia,megkeresnie.
Senki sem járhat más útján,csak önmaga.
Az oké hogy dönt és szabad akaratú.
De milyen lehetőségek között dönt???
És van -e lehetőség ha nem tárják fel elöttünk???
Zolcsika:)))
A társadalmi tudat,vallástudat,akármitudat úgy alakul,ahogy az egyén dönt,hisz mindenki szabad és döntésképes felnőttkorára.
Neked ne fájjon a kicsi szíved másokért ,hisz ők döntöttek,hitük,tudatuk szerint.
Hát,eddig még egy vallásos emerről sem hallottam,hogy tönkre tette volna a hite,szóval még mindig nem értem az indulataidat.
Vagy úgy érzed,és azért vagy dühös,mert ártottak neked,tönkre tettek azok az évek a ministrációra kárhoztatva és egyebekre?
Mert számomra ,csak így válna érthetővé a hevességed,és a haragod.
- Ha nem eszem meg a levest, nem kapok dinnyét. -
Mi jogon zsarol engem valaki??? Mi jogon dönti el hogy mit egyek??? Akár a nagymamám, akár nem.
És különben is!! Nem ismerted a nagymamámat!!!
Remélem mostmár érted.
Én annyit tanultam hogy nem szabad elkövetni ugyanezeket a hibákat és nem is követem el.
Tudom mire számíthatok és mivel látom mennyi mindenkit csőbe húznak, nem lehetek pozitív véleménnyel a vallásokról. Ennek hangot is adok, akár trágárul, tiszteletlenül, de nem tud érdekelni. Mit tiszteljek egy olyan rendszerben ami embereket tesz tönkre. Nyugi ez csak egy vélemény, nem lesz tőle 220-as a vérnyomásom.
A múltamról is beszélhetek így, sőt akárhogy, de az nem azt jelenti hogy folyamatosan azon rágódom. Igenis tetszettek a húzásaim, de nem vagyok büszke ezekre a szerencsétlen helyzetekre, hiszen ártottak nekem. De mindenképpen tanító jellege volt.
Nem, nem ezen, hanem a stíluson.
Mi abban a tiszteletlenség, hogy azt kérte a nagymamád, hogy edd meg a dinnyét?
Ezt te úgy értelmezted, hogy nem tisztel téged? Ne már...
Nem, nem hiszem azt. De az őszinteséget és a tiszteletlenséget, szemtelenséget, trágárkodást nem szabad összekeverni.
A gyereknek meg kell tanítani, hogy a dühét kontrollálja. Mivel nem az őserdőben élünk, hanem társadalomban, és alkalmazkodni kell.
A páváskodás azt jelenti, hogy valaki kelleti magát. A magamutogatás megint mást jelent, nem azt, amire gondolsz.
Én ezt értem ,hisz tapasztaltam is önmagamon,de nem vagyok büszke jó pár dologra,mert már tudom,hogy nem az lett volna a módja.
Tehát tanultam belőlük.
Te mit tanultál?:)
Nos igen, tiszteletlen voltam bizonyos emberekkel kiskoromban (ez a vélemény ahhoz a témához tartozik). De a gyerek mindig egy őszinte tükör. Ha érzi hogy nem tiszteled akkor ő sem fogja tisztelni a vele szembelévőt, akármilyen idős.
Ezen akadt fel egypt!!
Én azt érzem,hogy ez a stílus,inkább felvett,és nem őszinte....
Bocs ,de ezt le kellett írnom.
Valószinüleg azt hiszed hogy minden véleménynek tisztának és kedvesnek kell lennie. Ez egy tévhit. Próbáld ezt mondani egy gyereknek aki dühös valamiért. Nem tudom hol informálódsz, de ez a "normálisan viselkedek" stílus nem valami kedvező. Persze tudom hogy ez alapján fogad el a világ, de akkor sem így akarod kifejezni magad mindig.
A páváskodás alatt a magamutogatást értem, hogy milyen "jónak" lenni.
Vagyis nem felszentelt papok voltak, hanem elmebetegek.
Ami nem zárja ki, hogy egy pap ne lehetne az.
Csuha lehetett volna rajtuk, az nem tett még senkit pappá, bármilyen jól is szónokol.