Isten (beszélgetés)

Elfogadom,hogy Te ezt így gondolod.Én nem így gondolom...a látás emberi szerv,erre a földi életre,hogy megláthassuk az anyagot,és Istent nem emberi szemmel lehet érzékelni.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy majd a mennyben látjuk meg Őt,mert ez a felfogás tőlem távol áll.Amikor minden szem meglátja szófordulat megtörténik,az ember olyan szintre jut,amikor visszatér Eredőjéhez,Istenhez.Levetkőzi a világnak felvett,kapott arcát,és 'meglátja' Istent.

Az,hogy mindent látni akarunk,szintén emberi tulajdonság.És mivel a Bibliát emberek írták,nagyon jól érzékelteti a benne használt szófordulat is...minden szem meglátja.(Ezzel nem a Biblia hasznosságát kérdőjelezem meg,mert emberileg jó tanácsok lelhetők benne!)Gondolom,erre értetted,amit írtál.Nem megyek bele vallási elvekbe,de elfogadom,hogy azokat tetted Magadévá.

Természetesen itt nem a mi elgondolásaink a lényegek,hanem az,hogyan is látja mindezt Isten.Nem egy könyv,a Biblia fogja megmutatni Hozzá az utat,és azt,mit kellene tennünk,hogy emberhez méltón élhessünk.A szeretetnek belülről kell jönnie,és nem külső nyomásra,amely arra jó,hogy ennyiféle vallás elterjedhessen,kinek-kinek felfogása szerint.Ha Isten volna a Bibliában,nem lenne ennyi értelmezése,és csak egyetlen 'vallás' létezne:a szereteté!

Emberileg a Biblia olyan,mint egy aforizmákkal teli könyv.

Ettől függetlenül tisztelem a hited.

Biológián belül valószínűleg etolgus vagy madarász lesz. Készíteni tehát max az állatokat készíthetem ki. :)))

De értem mire célzol. Hogy mit szólnék hozzá? Hát...nem azért készítettem, hogy uralkodjak rajta, de ha igen, akkor nem vagyok több egy hatalommániás zsarnoknál, aki azért készített el valamit, hogy az csak és kizárólag engem kövessen.

Szerintem te nem érted, hogy mit mondok... :DDDDDD Természetes dolog, hogy a szülő felneveli a gyerekét és ellátja az életben maradásához szükséges tanácsokkal, vigyáz rá. Egyébként ehhez hozzátenném, hogy ezeket a gyerek csak akkor fog teljes mértékben megfogadni, ha maga is megtapasztalja a saját bőrén. Bár én például a virágföldet nyakaltam kiskoromban, amiért a szüleim folyton leszidtak. Nem tudom, mi volt benne, ami annyira elnyerte a tetszésemet, de nem lett tőle semmi bajom (? :) ), pedig szegény növényeknek alig hagytam. XD

Én mindenesetre arról hablatyoltam, hogy abban a korban, mikor már képes saját döntéseket hozni és megítélni, hogy mi jó és mi nem, hagyni, hagy cinálja és tanuljon maga az egészből. Hidd el, az emberek nem olyan ostobák, hogy külön-külön ne tudjanak értelmes, számukra kedvező döntést hozni. Nem abból áll a világ, hogy valaki megtapasztal valamit és ha ő azt rossznak találja, a többinek már tilos kipróbálnia. Az ami másnak rossz, nem biztos, hogy nekem is rossz. (Itt nem azt értem, hogy kiéheztetett farkasok közé vetem magam...Bár, ha így gondolom, ép életösztönnel, akkor biztos megvan rá az okom :)))) ) Az én kékem nem biztos, hogy olyan, mint a te kéked.

Attól függ, hogy milyen napom van. De persze én ezt nem látom rossznak, ugyanis nem rosszindulatból teszem azt, amit teszek, bármi is az. Meglátásom szerint, nem vagyok egy velejéig omlott ember. ;) Az őszinteség pedig nem azért van, hogy kitöltse az üres teret a beszélgetésben, hanem aközben van. Tehát nem megyek oda az utcán valakihez, hogy: "Hé, én ezt meg ezt gondolom."...Az őszinteséget nem vezérli semmi más, csak az őszinteség.

Honnan tudná már egy kisgyerek, hogy hol vannak a korlátai? Ez nem valami velünk született dolog, hanem tanult! Meg kell tanulni, és a szülőnem kell megtanítania. Magának senki nem állít korlátokat.

A gyerek belenyúl a konnektorba, megeszi a mosóport, kimegy télen mezítláb az erkélyre... Egyszerűen MINDENT kipróbál, és a szülő azért van, hogy vigyázzon rá, és megtanítsa, mit szabad és mit nem, hogy biztonságban legyen. Arra is meg kell tanítani, hogy nem érvényesülhet mindig az ő akarta, mert akaratuk az van...

Egyetlen szóval sem mondtam, hogy ne legyél őszinte, de nem kell MINDIG és MINDENÁRON kimondani, amit gondolsz csak azért, hogy na most jól megmondd a magadét. Szerintem te sem teszed, akármit is írsz. Az ember nem vágja folyton a másik képébe, amit gondol csak azért, hogy beszéljen.

Óóóó, egy ideig pszichológus akartam lenni, de túl magas a ponthatár és az igazat megvallva eléggé lusta vagyok... :DDDD

A korlátok alatt én a mások által felállítottakra gondoltam. Van elég saját magában is, nem kell még plusz. :) Nem a szülő feladata, senki feladata. Honnan tudhatná bárki is, hogy mondjuk nekem hol vannak a korlátaim. Ezt csak én tudom és bárki bármit tesz, ez így lesz. Csak én tudom feszegetni a határaimat vagy éppenséggel áttörni őket és felállítani újakat.

Tehát legyek őszinte, csak ne azt mondjam ki, amit gondolok és nem úgy, ahogy gondolom? Érdekes... :)))

A véleményeken csak azok bántódnak meg, akik szeretnek másik szemében tűndökölni és az EGOjuk nem csípi az őt lekicsinyítő megjegyzéseket, véleményeket. :P Aki tisztában van megával, ismeri az erősségeit, a gyengéit, van önkritikája, az meg tudja állapítani egy véleményről, hogy igaz-e vagy nem. Ha igaz, akkor nem tud meg újat és nem érdekli a másik. Ha nem, akkor magasról letrettyinti, hiszen az illető valószínűleg annyit tud róla, mint zokni az algebráról. Tisztelni pedig szerintem lehet a másikat úgy, hogy "megmondjuk neki az őszintét (Mónika)". :))))))))))