Ismered önmagad? (beszélgetős fórum)

Önismeret: azt mondják, hogy elég jó ha az ember ismeri önmagát, csak a reakciok vagy ellen reakciokra reagál az ember egy szituácion belül. A véleményem az önfegyelem amit az embernek önmagában erösiteni kell. Ès nem csinálni a bolhából elefántot.

Ugy érzem önfegyelemböl jól szoktam vizsgázni! : )))

nem

de mar folyamatosan egyutt vagyok magammal :)

es jo!

Jol haladunk :)

úgy nagyjából,de meg tudom lepni magamat egy -egy reakcióval,válasszal,tettel.

vagyis akkor lehet,hogy nem???

Vajon miért?

Az élet sokkal nagyobb szabadságot biztosít,mint hinnéd. Csak venni kell erőt és bátorságot, hogy kinyisd az ajtót, amiről a legtöbb ember azt hiszi,hogy zárva... Élj úgy, ahogy szeretnél. Legyél olyan, amilyennek lenni jó. Nincs összhangban az életed a vágyaiddal és a jellemeddel: ezek az ellentmondások szülik a problémáidat.

(ezzel nem azt akartam írni,hogy egoista módon gázolj át mindenen/mindenkin és csinálj,amit akarsz,hanem azt,hogy ne szorítsd béklyóba az igazi valódat,mert vergődik és ez a vergődés mindenféle negatív ronda módon is megnyilvánulhat)

Néha mindenkinek elege van magából. AZt hiszem,ez így jó, a tanulási folyamat része. Ha meg lennénk elégedve, nem akarnánk változni, változtatni, előre lépni...

Cara

sztem:önmagunkat csak ugy ismerhetjük meg ha kortarsainkkal sürün tartjuk a kapcsolatot és odafigyelünk sértödések nélkül hogy mi a véleményük rolunk ugy viselkedesi megnyilvánulásainkbol mint tetteinkböl életvitelünkböl mert ök jobban latnak minket.

igen keveseknek adatik meg hogy kivülröl is szemlélhesse önmagát.

Nem ismerem. De szerintem nincs olyan ember aki önmagát ismerné.

Folyamatosan változunk, különféle benyomások érnek bennünket nap mint nap, jók, rosszak egyaránt, amik által mi is változunk.

:D!!

Szia lelki társm:)

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

Weöres Sándor