Iskolai ötleteket gyűjtsünk! Tantárgyakkal, tanulással, neveléssel kapcsolatban milyen jó tapasztalataid vannak gyermeked iskolájában? (beszélgetős fórum)

Én nagyon bizalmatlan voltam az elején amikor a lányom ebbe a suliba került. Mivel tavasszal költöztünk ki, itt elsőbe csak két hónapot járt, utána ment tovább másodikba, amit egy nyelvi felzárkóztató iskolában végzett, itt 8 gyerek volt 2 tanárral. Ezután került tavaly a normál norvég iskola harmadik osztályába. Aggódtam, mert ez itt is sok szempontból egy újszerű szemléletű "reform" iskola. Pl. nincsenek osztályok, csak évfolyamok, ők most 64-en vannak. Az evéfoylamnak van egy közös bázisa az épületben, egy központi nagy terem, három kisebb terem amik üvegfalakkal vannak elválasztva, egy tankonyha, egy könyvtárszoba, mosdók, wc-k és egy étkező. A 64 gyerekre 4 tanár (plusz egy tornatanár aki heti 1x2 óra tornát és 1x2 óra úszást tart mindenkinek) és 2 ped.asszisztens van. 6 csoportra vannak osztva, általában 2-2 csoportnak van együtt foglalkozás, de van amikor más felállásban vannak kiscsoportos foglalkozások. Pl. minden csoportból kiveszik a nem norvég anyanyelvű gyerekeket, ők vannak 8-an, velük foglalkozik egy tanár míg a másik 3 tanár 2-2-2 csoportnak tart órát. Kívülről egyébként szinte átláthatatlan a rendszer, így két év után kezdem nagyjából érteni :) az órarend hozzávetőleges és minden héten újat küldenek, vannak projekt-napok amikor nincsenek különböző órák, hanem egy témát dolgoznak fel, van olyan amikor egész nap egy vagy két tárgy van csak de több órában. Sokszor iskolán kívóli programok is vannak, ezen a héten pl. szerdán 2 csoport múzeumba megy (2 már volt múlt héten, 2 jövő héten megy). csütörtökön minden csoport együtt moziba megy mert filmfesztivál van a városban (ilyenkor a látott filmet később együtt feldolgozzák), pénteken pedig Mozart-nap lesz az egész iskolának, egy vonósnégyes fog náluk koncertezni, ehhez kapcsolódó elfoglaltságok lesznek 1-7-ik mindenkinek az iskolában a maga szintjén.

Visszetérve a létszámra: az én lányom ADHD-s, nagyon féltem hogy hogyan fog tudni működni egy olyan közegben ahol 64 gyerek egy légtérben van, még ha nagy is a hely. Kiválóan működik, ha látják hogy nyugodtabb körülmények kellenek neki, akkor 2-3 tanulópárt (sosem a lányomat egyedül, és sosem kimondva hogy miatta) külön asztalhoz vagy egy másik szobában ültetnek le. Vagy ha túlpörög, akkor olyan feladatot kap, amiben van lehetősége kicsit egyedül lenni, összerendeződni. Nem egyszer előfordul hogy megkérdezik napközben, nincs-e kedve átmenni kicsit a zeneterembe zongorázni, amit imád és így 15-20 perc alatt teljesen össze tudja szedni magát. A legszebb, hogy nem különleges ez a bánásmód, mindenkinél megtalálják mi az amire szüksége van, és azzal segítik a gyereket.

Voltunk egy évet Angliában, akkor volt a nagyobbik lányom hat éves, és az ottani első osztályba járt. Nekem ami ott nagyon tetszett, az az olvasástanításból az a rész, hogy nem kell egy ütemben haladniuk. Minden gyerek tart valahol az olvasmányok között. Ezt úgy oldják meg, hogy nem egy vastag könyv van, hanem sok kicsi füzet, nehézségi sorrendben. A gyerek kap egyet, hazaviszi, otthon amit gondol a szülő, annyit olvastatja. Ez egy nap, vagy egy hét is lehet. Be kell írni egy füzetbe és visszavinni. Aztán ez alapján kapja a következő füzetet. Bizonyos időközönként ellenőrzik a gyerekeket, de nem egyszerre, hisz nem ugyanott tartanak, hanem néha ezt a gyereket, másnap amazt. Sajnos tovább nem maradtunk, így a dolog hosszabb kimenetelét nem tudtam megfigyelni.

A másik pedig a pedagógiai asszisztensek segítsége volt, amit már itthon is lehetne bevezetni, de egyenlőre a legtöbb tanítónéni nem szeret segítséget kérni, mert azt hiszik itthon, hogy aki segítséget kér, azt hozzá nem értőnek, vagy lustának gondolják. De ott nagyon jó volt, hogy sok órán félreült egy pár gyerekkel a pedaszisztens és nekik személyesen külön segített. Ott főleg azoknak, akik nem beszélték jól a nyelvet. Itt meg simán azoknak lehetne segíteni, akik le vannak maradva- vagy egyébként is lassabb, vagy beteg volt.

Igen, ez itt is jellemző, nincs az osztályban olyan jellegű számonkérés, amikor mindenki végignézi ha valakinek valami nem megy. Pl. olvasásórán lehet önként jelentkezni és felolvasni egy-egy kedvenc részt abból a könyvből amit épp olvas (mindenki mást olvas) ezzel fel is keltik egymás érdeklődését. A többieket pedig egyesével-kettesével félrehívja a tanítónő és úgy olvasnak.

Mindenki olvas egy könyvet otthon, napi minimum 20 percet, ezt a szülőnek igazolnia kell, hogy megtörtént ill. vezetni egy mappában hogy melyik napon mettől meddig jutott a könyvben. Egy héten egyszer van olvasásóra, aznap beviszik az itthon olvasott könyvet, felolvasnak egymásnak, mesélnek a könyvről ill. olvasnak a tanárral. 1-3. osztályig jönnek hozzájuk a nagyok is olvasni heti 1x, mindenkinek van egy párja. Ötödikben már ők fognak egy elsős párt kapni akinek hétről hétre segítenek az olvasásban 3 éven keresztül. A nagyok rendszeresen értékelést is írnak a kicsik szüleinek és a tanárának arról hogy hogyan haladnak.

Emellett idén kérték hogy legyen mindenkinek egy könyve bentre, amit ott tart és bármikor elő tud venni, pl. más napokon is van olyan hogy a tanár pár gyerekkel külön foglalkozik egy fél órát, addig a többiek olvassák a könyvüket. A lányom most negyedikes (9 éves lesz), a benti könyve a Micimackó, itthon a Narnia sorozatot olvassa épp, de már van egy csomó könyv a listáján amit az osztálytársak olvasnak és tetszik nekik.

A napköziben nincs tanulás, csak szervezett játék, sport, zene, kézműves stb. foglalkozások ill. sütés-főzés. A lecke annyi hogy heti 1 óránál több időt nem vesz igénybe, de mindenki otthon csinálja. Ehhez jön a napi 20 perc otthoni olvasás.

Nekünk most jött egy új tanító néni, aki szintén a csoportmunka híve. Az osztályban a mozgatható asztalokat-székeket is mindig átrendezik. Kispárnát (ülőpárnát) is kellet vinni, mert van, hogy a terem közepe "üres" és párnákon ülnek a földön. Minden délután (pihenő gyanánt) szokott lenni meseolvasás (ez nem új, már tavaly is volt), ilyenkor vagy pihennek, vagy ha van kedvük, a rajzfüzetükbe rajzolhatnak arról, ami eszükbe jut a mese közben. Et nagyon szeretik a gyerekek.

Vers/memoriter (ez is új): nem úgy feleltet, hogy na, állj fel, és mondd el az egész osztály előtt, hanem napközben "kérdezi ki őket", úgy, hogy észre sem veszik. Pl. játszanak az udvaron és pl. Dorka, mondd csak el nekem a Sehallselát Dömötört (ez volt most legutóbb). Vagy szünetben. Vagy ha órán is, a lényeg h nem tűnik "szigorú" kikérdezésnek.

Ha még eszembe jutnak + lesznek új dolgok, írok.