Igazságtalan az élet mert.... (beszélgetős fórum)

Figyelj, csak azt kívánom, sose kelljen Neked élesben megtapasztalnod a hülyeségeket amiket itt írsz a "bevállalásról" meg a "megérdemliről".

TUDOD TE EGYÁLTALÁN HOGY MIT BESZÉLSZ???????

erre rímelne az, hogy juli a 3 eltemetett gyermeked "helyébe " (az idézőjel nagy-remélem érted)

kaptad a többi gyermeked, akik élnek és szeretnek.

Velük foglalkozz,persze nem feledve a másik hármat sem.

Szia!

Nem igazán tudok,de nagyon megpróbálok uralkodni magamon!Én nem vagyok egy anoním ember szeretném ezzel kezdeni!Nem kívánok rosszat senkinek sem még neked sem azok után amit nekem írtál!!!!!De jegyezd meg jól nem az a tragédia,ha az ember a párját vagy a szüleit teszi a földbe hanem az amikor a saját gyermeked az 1 méteres hófehér koporsót a férjed a lábaid elé teszi!!!!!!1984-ben odateszi 1986-ban és teszi 1989-ben!!!!!!!

Te gondold mi ezt valóban megérdemeltük? láttál olyan temetést ahol a gyereked apja vitte a karjába kicsi gyereke koporsóját?

KÖsz rendes tőled!

És tudd meg valóban meg zakkantam mert ezt épp ésszel felfogni sem lehet!

Az igazsághoz hozzá tartozik az is ,hogy nekünk van egy 9 éves Bálintunk egy6 éves Ákosunk És a 16 hónapos Szöfiánk kik örökbe fogadott gyermekeink,de az én 24 éves Ágimat,22 éves Balázsomat, 19 éves Évikémet semmi és senki nem pótolja!Én egy 6 gyerekes anya vagyok!!!!!!!! Juli

A sogornom tegnap tudta meg, hogy a masodik babajat sem szulheti meg, epp most mutik. Sokat beszeltunk errol, hihetetlen bator es nyugodt, hatalmasra nott a szememben, nagyon jo emberek, nagyon jo szulok lennenek. Remelem, lesznek is, szoritok nagyon. Elkepedek azon az eron es hiten, ami benne/bennuk van.

De szerintem semmi nem tortenik ok nelkul, a jelenlegi helyzet a multban hozott donteseink eredmenye, valamiert meg kell tapasztalni ezt, nem tudom, miert, valamiert nem hiszem, hogy minden csak ugy bele a vakvilagban tortenik.

Ne hidd ,hogy a fájdalom jelzi ,hogy mennyire szeretted.

Attól még ,hogy nem fáj már ,ugyanúgy szereted,vagy érezheted,hogy mennyire szerethetted volna.

Akkor engedd el azt a másikat,megtörtént,a sors néha nagyon kegyetlen.

De abban a kicsilányban ott van a másik is,hát ne szomorkodj:)

Még szerencse!:)))))

Látszik rajta,milyen életvidám ,eleven kis ördög:))

Milyen csodaszép a kislányod!

Tényleg egy angyalka:)))

Gyerekeim vannak ,igen.

Megzakkannék? ,igen.

Nem tudom,csak sejtem ,mekkora fájdalom lehet ,egy gyerek elvesztése,azt hiszem a legnagyobb ,amit egy embernek el kell viselnie ,ha megtörténik.

Volt már vetélésem ,amikor meghalt bennem a kicsi.

Megtörtént,elfogadtam.

Persze ,ez nem ugyan az,amikor már meg is ismerjük azt a másik emberkét,tudom.

De ha bármelyiket elveszteném,nem tehetném meg ,hogy meghaljak vele együtt,mert ott van még a többi,akiknek ugyanúgy az anyjuk vagyok, és számítanak rám,meg a szeretetemre.

Sehol nincsen annyi közhely,mint a szerelem,vagy a halál témájában,mert mindkettőben ott a fájdalom.

Én sem tudok okosabbat,bíztatóbbat,vagy megnyugvást nyújtobbat mondani náluk.

Ő sem akarja ,hogy szomorkodj miatta,és egy percig ne gondold ,hogy nincs mai napig melletted,benned.

Örülj azoknak a perceknek,amit vele tölthettél,és ne szomorkodj azok miatt ,amiket vele tölthettél volna.

Csak így megy ez.

Biza, ezt te nem érdemelted ki.

A kiérdemlés azt jelenti, hogy te tettél valamit, amiért neked ez jogosan járna, mert az igazságosság behajtja rajtad.

Léteznek betegségek, balesetek, hirtelen halálesetek, de aki emögött elkezdi kutatni az okot, az jobb ha csöndben van, mert ha tükörbe néz, tán rájön, már rég maga is beteg, csonka, nyomorék kellene, hogy legyen, ezen elv szerint.

Senki nem azt kapja, amit megérdemel, mert ezt nem lehet kilóban mérni.

S pláne nem a halva született gyermek...

Le a kalappal előtted, az a csoda, hogy itt vagy, s nem reccsentél bele, s volt erőtök három gyermeket örökbefogadni, és nevelni.

Láttam a tévében, hogy egy fiú ikerpárt, akiket a nagyi tolt a babakocsiban (picik voltak) a buszmegállóban halálra gázolt egy Volvós ürge...

Bizonyára a szülők kiérdemelték...

Siccc!

Tapasztalatból beszélsz?

Mindenkinek azt mondom én is,hogy túl vagyok rajta.Kimegyünk a temetőbe,pityergünk kicsit,de belül minden nap megsiratom,pedig már 8 éve.Nem lehet túl lenni rajta!csak úgy csinálunk.

Nem csak egy gyerek haláláról beszélek,vannak más dolgok is,amire én azt mondom,nem tudnám feldolgozni.Lehet,hogy én vagyok gyengébb,mint az átlag,de lehet,hogy nem.

Igazságtalan ,de nem feldolgozhatatlan.

Egyszerűen megtörténnek a dolgok és nekünk túl KELL jutnunk rajta,akár tetszik akár nem.

Azt hiszem ,ilyenkor az a legjobb ,ha nem arra gondol összeszorúlt szívvel az ember,hogy még mik történhettek volna meg vele avval a személlyel,akit elvesztett,hanem arra,amik megtörténtek.

A szép emlékek gyógyítanak,a megváltoztathatatlant pedig úgy sem lehet megváltoztatni.

Nem biztos,hogy mindent el lehet rendezni magunkban.Szerintem nincs olyan ember,aki bizonyos tragédiákat csak ugy el tudna rendezni magában,pláne gyerek halálát.Az mindíg igazságtalan,és feldolgozhatatlan.

Én tudom milyen érzés.

Szerintem meg mindenkivel az történik,ami történik.

Nincs kiérdemlés,meg bevállalás,egyszerűen megtörténnek a dolgok velünk,amiket fel kell dolgoznunk és meg kell élnünk.

Ennyi nem több.

Nyafoghat ,sírhat az ember napestig,hogy neki milyen szar ,versenghet azon ,hogy neki mért rosszabb a másik embernél,de vehet egy nagy levegőt is és elrendezheti magában a dolgokat és folytathatja az életét tovább,bár ehez sokkal nagyobb lelki erő kell,mint a nyafogáshoz,ezt elismerem.