Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Régen azt szerették, ha olyan hurkás volt a baba, hogy ráncok voltak a karján, combján. Barátnőm unokája alig pár grammokat evett egész nap, nem volt husis. Elcipelték gyerekorvoshoz, aki azt mondta, hogy rá kell hagyni. Nem éhes. Majd ha éhes lesz, eszik.

Valahogy így kellene nekünk is...akkor enni, amikor tényleg éhesek vagyunk.

Hát engem is véznának tartott anyám, aki mindig jósolgatta, melyik születésnapját nem fogja megérni a a fiam. Ugyanis ha nem volt éhes, nem kellett ennie.

Az nem tűnt fel neki az én gyerekkoromban, hogy amikor lefogott azért, hogy a kanalat a számba erőltesse, elég hathatósan tudtam kapálózni, tehát nem voltam legyengülve.

Dagi se voltam soha, de miért is kellett volna?

Akkor csak azt kérdezd meg: azért utasítja vissza, mert az ösztönei azt súgják, hogy ez most nem kell neki, vagy csak ellenkezni akar?

Ha az ösztöneit tapasztalgatja, akkor ezt fogadd el. Az jó lesz akkor.

Legszegényebb, ínségesebb időkben is megvették nekem a Pick szalámit, mert ezt az egyet vajjal megettem. Hiába tömték belém a Polivitaplex étvágyjavító csokipasztillában, hordtak vizsgálatokra, nem derült ki, hogy miért vagyok sovány.

Természet anyánk egyenlített, félidőben állandó fogyókúrára váltott :)

Igazából én azt láttam, meglepetten, amikor a szülészeten megismert kismamákkal újra találkoztam a gyerekorvosnál, vagy ahogy beszélgetésekből hallottam: aki már szülés előtt azon aggóott, mit fog csinálni, ha sírós lesz a baba, akkor tuti sírós lesz a babája.

Ha azzal a szorongással adom a gyógyszert mindegy mekkora gyereknek, hogy jaj, mi lesz, ha nem akarja bevenni - akkor tuti nem akarja bevenni. De szerencsére, és ezt ne vegyétek rossz néven, a kutyanevelés során begyakoroltam, hogy én vagyok a főnök. :D

Edd meg bátran a héját is, főleg ha náthás vagy.

Egyébként a gyerekeim tőlem azt láthatták, hogy szeretem a spenótot, a sóskát is.

Ezután 2-3 évvel megismertem a férjemet. Ő mondta évekkel később, hogy én valahogy olyan egyértelműen tudom adni a gyógyszert is, hogy eszébe sem jut vitatkozni, pedig ő kicsinek is mindig eldugta a gyógyszert és kiköpte.

Valószínűleg, mivel soha fel sem merült bennem, hogy nem veszi be a gyógyszert a gyerek, ezt sugárzom ki akár a gyógyteánál is. :D

Igeeen!

Nekem a Nagymamám úgy csinálta a tojássárgájás cukrot, hogy túrót is kevert bele. Nem töltötte palacsintába...semmi...csak úgy ettük kiskanállal! És milyen finom volt! :)

Gyerek nálunk sem, semmilyen zöld vagy szárított növényt nem eszik-iszik :)

Vele ellentétben férjem bármit, amit beadok neki.

Ugye? :)

Egyébként ma hallottam a rádióban, hogy a böjt lényege az, hogy amit elhatározol, azt véghez is vidd. Akkor megnyugszol, elégedett leszel. Végül is ez a cél. :)

Igen, a majoranna is jó.

Jó pár éve már, abban a faluban, ahol régen laktunk, hetente kétszer jött ki az orvos rendelni. Hát mikor taknyos-köhög a gyerek? Naná, hogy két órával azután, hogy elment a doki. Nem volt mese - se telefon, se más műszaki lehetőség még 86-ban - elő a Fűszerek könyve és a polcom választéka. Úgy emlékszem, kakukkfű-rozmaring-zsálya teát kaptak, szigorú ágynyugalom... a keddi rendelésre már szinte gyógyult lányokat vittem. Mikor mondtam, mi volt, az idős doktor elképedt: - Asszonyom, ennél jobbat én se tudtam volna felírni!