Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Hát persze, mindene van megoldás, csak akarni kell. Ha csöpög, akkor tartály!

Hogy nem eszünk lekvárt, azt arra vette az az okos, hogy majd ennénk, ha lenne.

Igen, lehet a fát úgy nevelni.

A mi két meggyfánknak másfél méter magasan kezdődött a koronája. A férjemet már akkor se szívesen engedtem felmászni a rossz lábával, én meg kicsit tériszonyos vagyok. Persze a kinyúló ágak így is messze voltak. Több mint fele a madaraknak maradt.

Aztán a szomszéd rábeszélte a férjemet, hogy vágják ki őket. Ma sem értem, miért, akárhogy is, de árnyékot adtak.

Gondolni se szeretek rá, errefelé lombos állapotban vágják ki a fát.

Mamánál olyan fák vannak, hogy a földről le lehet szedni nagyon sokat. Én felmegyek ugyan a létrára is ha muszáj, de annyi gyümi nekem már úgysem kell, azt létrázza le az aki akarja. Szokott lenni rá jelentkező.

Idős emberek már nem fognak fáramászni, de még létrára sem. Az a kérdés, hogy hol vannak ilyenkor az unokák. A boltokban horror pénz a gyümölcs, a fán meg ott rohad, mert nincs, aki leszedje. Szomorú.

Ezért főzök be folyton többet, mint kellene. Sajnálom a gyümit.

"egyszerűen képtelen vagyok leállni",

hangosan felnyerítettem, annyira ismerős :D

Teljesen igaza van. A gatyáját mossa csak ki saját maga. :-)

Én is csak addig csinálom a befőtteket, amíg megvan anyám kertje, ott vannak a nagy adag gyümölcsök. Szerintem itt magamnál sosem lesz túl sok, de nem is kell.

Megint túl sokat tettem el, egyszerűen képtelen vagyok leállni, ott a sok gyümölcs, valamit kezdeni kell vele. Anyám fizeti a permetezést, újabban már a fa metszést is, én sajálom azt csak úgy elajándékozni. Neki pénzbe került, más meg elviszi ingyért.

Akkora családnál igen.

Ha mindenki szereti a lekvárt.

De akkor se kell 80 üveg lekvár vagy befőtt, ha van saját fád és az bőven terem. Ha több a termés, el lehet akár ajándékozni is még nyersen, mert van az a határ, hogy az enegia- és az egyéb költség miatt már nem éri meg.

Hogy 10 kiló gyümölcsöt cipeljek a piacról, el nem tudom képzelni. (Meg a cukor, meg hogy ott álljak órákon át.) Nekem megéri, ha azt az egy-egy üveg lekvárt hazahozom a boltból talán kétszer egy év alatt.

6-7 vagy többtagú családnál muszáj, hogy legyen valami a kamrában.

Különben nekem kamrám sincs. Se spájz. Amit befőzök, az felkerül a konyhai szekrény felső polcaira, pincébe vagy garázsba. Aztán visszaszivárog, ahogy szükség kívánja.

Az is főzzön be irgumburgum! :D Mert az a jó háziasszony!

Hát mondjuk régen azzal siratták el a feleésget, hogy jó dógos volt...

És hallok olyat, hogy befőz, akár a piacról is, ha belerokkan is, aztán nem győzi elajádékozgatni, mert tárolni se tudja rendesen. Megenni meg pláne nem eszi meg a család. De a kamra legyen tele!

Én kénytelen vagyok befőzni, mert mindenféle gyümölcs megterem, és több családra vagyok egyedüli nő... magyarul mondva, ha én nem csinálok, akkor senki. Viszont enni szeretnek, jobban jövök ki, ha befőzöm. Pedig próbálom mindig bojkottálni, na majd jövőre nem lesz ennyi, de amíg terem, mindig csak csőbe húz a lehetőség.

Nekem konkrétan befőttből egy szem se kéne.

Annyit azért segítenek, hogy leszedik és idehozzák.