Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Én örültem amikor a nagy felújításnál amerikai jellegű lett a konyhám.

Igaz egy beugróban van, de csak egy pult választ el a többi résztől, így nem vagyok száműzve, ha ott dolgozom, vagy vendégség van.

Persze azért itt illik nagyobb rendet tartani, de én egyébként is rosszul vagyok a káosztól!

:)))

Azért írtam, hogy az enyém olyan szilikonos jellegű, mert csinálnak kemény műanyagból is vágódeszkát!

(Üvegből is létezik!!!??? )

Ezek egyike sem késbarát! Sőt! :((

A Spárban szoktam időnként belefutni - pedig ritkán járok oda. Olcsó árú, van, hogy hármasával árulják.

Mivel vékony, idővel megárt neki a sok vagdosás, de 1-2 évet kibír.

Én mindig újra megpróbálkozom a kuszkusszal, mert olyan egyszerűen készíthető,

de mindig csalódok bene. Bármit keverek bele, nekem átüt a kuszkusz ízetlensége!

Pedig egy jó kis lecsó leve elég ízbomba, de én abban is kiérzem azt a semmilyen ízt!

Viszont előnyére kell írni, hogy akár a cégnél is "megfőzhető"!

A húgom néha megkérdezi, mit hozzon, amit itt nem kapni, de hasznát venném.

Jó múltkor a vágódeszkát mondtam, mert a jópofa műanyagokon elég sok volt már a vágásnyom, el is gondolkoztam, talán inkább a faforgácsokat szeretném megenni, mint esetleg a műanyagot.

Hozott az ikeából remek kis bambusz deszkát. Kevésbé "fogy", jól mosható, szeretem.

De mivel ketten vagyunk, kicsikét hozott. Egy hagymát nem tudok jóízűen vágni rajta, "balettozni" kell vele, hogy ne guruljon le róla.

Nem gondolt bele, hogy a nyersanyagok mérete kb. azonos, aztán az már más ügy, mennyit használok belőle.

Nekem is olyan szilikonos jellegű/fogású (vékony) vágódeszkáim vannak. Ez késkímélőbb, mint a fa...

Szóval különböző méretekben és színekben tartok belőlük vagy nyolcat. Van egészen nagy is, ha sok mindent akarok feldarabolni, a színek meg abban segítenek, hogy ne keverjem a nyers húsos, felvágottas és zöldséges alapanyagok vágódeszkáit.

Sziasztok! Ma füvet vágtam!

Jól el is fáradtam... Utána le kellett feküdnöm és aludtam vagy másfél órát.

Viszont örülök, hogy kész van, mert lassan kezdenek hullani a levelek és azt nem lehet a magas fűben összegereblyézni! :)

Most is megy a pletykálkodás, csak nem ülnek ki a padra:-)

Szóval szerintem vidéknek, városnak, fővárosnak is megvan a maga előnye meg hátránya.

A trágyadombnak szaga meg bűze van már bocsánat, nem illata.

Gyárkémények nincsenek, ellenben ami a vidéki kéményekből kijön, hát az sokszor rosszabb, mint itt s benzingőz. Amit nem mellesleg a sok vidékről ide autókázó fanyalgó is okoz.

Még mindig jobb a tyukszaros trágyadomb illata,minta kocsik benzingőze,gyarkémények (feltéve,ha vannak még gyárak) füstje,stb.

Némelyik ember tényleg birka...

Én abban a tudatban vagyok,hogy egy kisvárosban élsz Napsugár.

Én szeretek Budapesten lakni. Szerezem a nyüzsgést is, szeretem, hogy mindig van jármű, ha valahová menni akarok, nem csak napjában kétszer, reggel meg este.

Idős embernek meg pláne jobb, orvosi ellátás szempontjából.

Régebben még én is gondolkodtam, hogy ha nyugdíjba megyek, eladom ezt a picike lakást, az árán vidéken kapok egy házikót.

De aztán ráhöttem, a fenéket. Majd örgen, betegen utazgassak szakrendelésekre más városokba - egyik itt, másik ott, eszi, nem eszi, nem kap mást, itt meg még válogathatok is.

Meg vidéken nőttem fel, de már akkor is útáltam azt a szarkavarást, amit a sok ráérő pletykás csinált. Budira nem tudtál úgy menni, hogy ne tudtak volna róla. Sokszor testvérek, családok haragudtak meg egymásra a rosszindulatú pletykák miatt.

Na, köszi, ebből nem kérek.

... Anyum lakása a VII. kerületbe volt , jó db-ig üresen állt , azután a lányomat 1 középiskolai osztálytársa megkereste h anyósáéknak elúszott a háza / 40 milliós házuk volt / a férje alvállalkozóként kicsit túlvállalta magát és belezakkant mikor fedél nélkül maradtak / nem csodálom én is belezavarodtam volna / megcsináltak munkákat és nem fizették ki őket ... maradt 900 ezer miután elrendeztek mindent , a fedelet az ember feje fölül nem szabad kockáztatni ! vállalkozás ide v oda !!!

...gondolom a nő nem volt nyomorúsághoz szokva , mert mindig frissen fodrászolva ült a kosz tetején ... de mikor szóltunk h el szeretnénk adni , szó nélkül kiköltöztek 1 hónapon belül :) némi adósságot hátrahagyva :( :( 2001-be eladtuk , a lányunk abból fejezte be a házikóját , amit még Apám háza árából elkezdett :)

... nagyon ügyes volt aki megvette , 1 kőműves pasi megvette a gyerekeinek , a nagyobbik azon az őszön kezdte az egyetemet Pesten , a gyereknek volt lakástakarékja , vettek még fel hozzá valamennyit és az egyik szobát kiadta a srác 2 egyetemista társának , abból fizette a kölcsönt + a rezsit , mikorra befejezte az egyetemet , addigra az öccse is egyetemista lett , azóta már eltelt 18 év bármelyiküknek kezdésnek jól jöhetett az a lakás ... :)

Itt is van olyan buszvezető, akivel naponta utaztam a munkahelyemre... és most ő is csak nehezen lépeget, leginkább kerékpárral jár.

Talán őnáluk ez inkább munkaköri ártalomként jelentkezik?? Végig ülték a fél életüket a volán mögött. Ha férjed is ilyen helyen dolgozott, nem csodálom, hogy nehezen mozog, mert fájnak a lábai.

Ez az, a tömeg, amely úgy megy, mint a birkák, fel sem néz (már bocsánat, és tisztelet a kivételnek) még azt sem veszi észre, hogy a másiknak tyúkszemére lépett. Eszükben sincs, hogy kibökje, pardon.

Amikor egy ilyen rátaposott a lábamra a villamoson, egy szót sem szólt. Mondom: semmi gond én is azon járok, csak a másik oldalán... látszott rajta, fogalma sincs, miért mondtam.

És persze az a hatalmas zaj, autók, buszok villamosok... és a koszos levegő... úgy jöttem vissza az akáclombos kisfalumba, nem való nekem a nagyváros. :))