Hogyan válasszunk kutyát? (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Attól tartok,hogy minden kutyában majd én is LUIGIt fogom keresni!:(
Pótolhatalan kis tünemény!!!!
Igen, az apukám valamelyik nap azt mondta: azt tudod ugye, hogy még 30 év múlva is fájni fog? Jaj, mondom neee...
Én is attól félek, hogy az új kutyában csak a régit fogom keresni, ezért is szeretnék egész mást. Szinben, alkatban, habitusban. A férjem szerintem klónoztatná, ha tudná, azt mondta csak egy ugyan olyan kutyust tud elképzelni. Szerintem meg pont, hogy másmilyen kellene. Erről mit gondoltok?
Én írtam az első hozzászólást, ha gondolod olvasd el csak ugyanazt tudnám írni!
Nekem 9 évig volt, mikor meghalt biztos voltam benne, hogy nem kell másik kutya! De kb 2 hét 1 hónap múlva mindenképp akartam!!!(juniusban halt meg és októberben vettem másikat) Én is úgy gondoltam, hogy segíthet kiheverni!! Nekem csak rosszabb volt, mindig a régi kutyust kerestem az újba!!
Most a nyáron volt 2 éve, hogy meghalt, de még mindig fájó pont! Van, hogy vele álmodok, vagy csak úgy elkap a sírás, vagy mesélni akarok Cherryről (új kutya) és a Fanni nevét mondom még mindig! Nálunk is olyan volt Fannika mint egy családtag!! Imádtam!Imádom! Van egy ugyanolyan plüss kutyusom, mint amilyen ő volt, még mindig azzal alszom!! Nagyon nehéz kiheverni!!
Szerintem nem felejtenétek el attól, mert lenne egy másik! Sőt, mindig ő jutna az eszetekbe....emlékszem neki is ez volt a kedvence, emlékszel ő is oda feküdt......
És ha csak attól fél a párod, hogy megint elveszítitek a kutyust, akkor ilyen szempontból mindegy az a fél év!!
Köszönöm!
Csak az a baj, hogy az emberem minimun fél évig nem engedi, hogy másik kutya legyen, azt mondta szenvedjünk kicsit mi is, mert ha most lenne egy új, akkor a másikat nagyon hamar elfelejtenénk, és ő nem akarja, hogy elfelejtsük. Nem érti meg, hogy attól én még nem felejteném el a drágámat, csak egy kis vígaszt találnék az új kutyiban. Egyébként tacsiról milyen vélemények vannak?
Dehogyis!!Én is úgy gondolom,hogy vigyél haza egy kutyust.Sziszi biztos,hogy pótolhatalan,de az új kutyus gyógyír lenne mindhármotok számára!!!!!!
Beleborrzongtam amikor olvastam a történetedet!
Nekem egy king charles spánielem van.LUIGI télapókor lesz 11éves.Dec.5-éről 6.-ára született.Ő a mi kisfiúnk.!!!!!!!!!
Hidd el,az új eb gyógyír lesz számotokra!!:):):)):-)
Sziasztok!
Megosztom veletek a történetemet, ami sajnos szomorú. 13 évvel ezelőtt hazahoztam egy csivavát, mert az akkor 4 éves fiam mellé gondoltom jó lesz második gyereknek. Kicsi koromban is szerettem volna valamilyen kutyát, de a szüleim nem engedték. Férjhez mentem, gyerekem lett, és négy év múlva úgy éreztem eljött az az idő, amikor nem bírom tovább kutya nélkül. Az első idő nehéz volt, a férjem nem szólt hozzám napokig és nem hitte el, hogy akarata ellenére megtettem, hogy rákényszerítettem egy kutyát. Mert azt mondta, hogy neki nem kell. Bevállaltam a családi konflikutust miatta és boldog voltam. Teltek múltak az évek és Sziszi valóban a gyerekem lett, sőt a férjemnek is. Eszméletlen jó kutya volt, ugyan a típus jellemzőit magán viselte, de velünk maga a szeretet szobra volt. Az egész csalák imádta. Két hete, egyszercsak rosszul lett, és néhány óra múlva elment. Állítólag szívinfarktust kapott. És szívbeteg volt, amiről fogalmunk sem volt. Rendszeresen látta orvos, és makk egészsége volt (legaább is azt hittük). Soha semmi baja nem volt, annak ellenére, hogy ezek a kicsi kutyák állítólag problémásak. Szóval de. 11-kor még szaladgált du. 5-kor halott volt. És vele együtt az egész család. A férjem 13 év után újra felhozta, hogy "látod ezért nem akartam én annak idején kutyát". Most mindhárman szinte belepusztulunk a fájdalomba. El sem tudtam képzelni, hogy ő valaha is meghalhat, egyszerűen ez nem volt kérdés. A hiánya meg olyan, mintha a szívünkből kitéptek volna egy darabot. Leírhatatlan.
Én persze, már is nézegetem a menhelyi kutyákat, mert legalább egynek segíteni szeretnék, de a férjem megint hallani sem akar róla. Most mit csináljak? Nem tudok kutya nélkül élni, de ezt mégegyszer elviselni, nem tudom hogy lehet. Az is bánt, hogy még két hete sincs, hogy elmenti Sziszi, és én máris másik kutyát akarok. Szerintetek szívtelen vagyok?
Sokat számít a nevelés!Szerintem sem kell feltétlenül fajtába kategórizálni ezeket a csodalényeket!
Annyi szeretetet adnak ,hogy ahhoz egy egész élet nem elég,hogy megháláld!
A feltétel nélküli szeretetük bámulatos!Szívszaggatóan gyönyörű!!!!!!
Ez amit írsz nem teljesen igaz.A fajtán belül is vannak különböző egyéniségek:)mNem minden németjuhász higgadt,és nem minden törpenemzet pörög:)Bár azért inkább az átmnenetoi méretek okozhatnak meglepetést ,na meg as koktélok.Éna 7 .kutyimat Nyűvöm/vagy nyű ő engem/mindegyik tök más egyéniség:)Imádni valóak,szerelem egytől egyig/Bár a "mostani"drágám a csúcs,ő csak az enyém és senki másé,nem a család ,hanem az én személyes kutyim:)/
De a többiben teljesen igazad van,a kutyára készülni kell,és rászánódni,mire jön...
És még valami amiről nem írtál,..az életciklusunk közti különbség,amikora tiéd lesz már tudod hamarabb elhagy mint szeetnéd..én ezen baromira nehezen teszem túl magam:(
Mekünk westie-nk van, 2 és fél éves múlt, de rég túllépett az "állat"-kategórián...
Olyan tényleg, mint egy jó barát, okos, empatikus, egyszerűen imádnivaló:)
Olyan tekintete van, olyan "lelke" van, soha nem gondoltam volna...
Közösen megállapítottuk, hogy amióta elhoztuk Őt a tenyésztőtől, sokkal többet mosolygunk...:)
Az én kutyim 11éves lesz télapókor.Dec.5-éről 6-ára született.LUIGI egy cavalier king charles spániel.A maga 30centijével óriási egyéniség.
Igazi családtag.Óriási szive van!Érzékeny,érzelmes,pajkos,gyönyörű kis fickó!!!!Még ennyi év után is mindennap meglep minket valami új dologgal!:):):)
Jó kis cikk!
Viszont tapasztalatból mondom,a fajta kiválasztása sem kíméli meg néha az embert a nem hozzá passzoló kutya beszerzésétől.Yorkiból,tacsiból is ismerek olyat,aki állandóan pörög,a gyerek közelébe sose engedném,mert olyan a természete.Kaukázusit és dobit pedig olyat,hogy az ember a fejét a szájába tehetné,rettentő kedves,türelmesek.
Igazából az a baj,hogy sokszor a fajta tenyésztésénél a jó természet a szép küllem mögé szorul fontosságban.Egy 8 hetes kölyökről pedig elég nehéz eldönteni,milyen is lesz a természete.
Mindenesetre azért a fajta leírás,ad némi támpontot a választásnál.A jó nevelés pedig csodákra képes!
Tény,hogy az embereknek sokkal nagyobb felelőségtudattal kellene hozzállniuk a kérdéshez.
Egy halálra rémült csíkos keveréket szombaton szedtem össze az M0-áson,száguldó kocsik közül,gondolom nem magától ugrott ki a kocsiból ő sem...
Ez jó cikk!
Én eléggé felelőtlen s meggondolatlan voltam, mikor kutyust vettem! Eléggé megbántam, de most már tanultam a hibámból :)
Úgy volt, hogy volt egy kutyusom 9 évig, sajnos egy tragédia miatt "elment" :( :( Nagyon imádtam , együtt nőttünk fel, úgyhogy pont jó volt, mert mikor kicsi volt én 8 éves volt, tehát együtt játszottunk. Amikor már okosodott, akkor én is és sokat foglalkoztam vele, tanítottam! De, hogy meghalt, nem bírtam nagyon feldolgozni és mindenképp akartam egy másikat!!
Sajnos a 9 év alatt elfelejtettem, hogy mennyi "gond" van a kölyökkutyussal!! Szobatisztaságra nevelni, összepisil, összerág mindent, kapar, ugrál, neveletlen!! A fajtával pedig úgy voltam, hogy mindenképp fehéret szeretnék! Német kis spitz került kiválasztásra! Mondta a kozmetikus, hogy nagyon nem ajánlja, mert nagyon ugatós, neveletlen, szeleburdi, a bundiját naponta ápolni kell! Nem igazán gondoltam bele, mindenképp olyan kutyust akartam és nem érdekelt amit mondott!!
Aztán mikor elhoztam megtapasztaltam, hogy tényleg nem ilyen kutyus illik hozzám!! :S
Arról nem is beszélve, hogy a másik kutyusom, nagyon szófogadó és türelmes, nyugodt kutya volt! Ő meg az ellenkezője! Mindig a régit akartam visszakapni, mindig őt kerestem benne!
Most 2 éves, hogy őszinte legyek nem rég fogadtam el..... Semmi pénzért nem adnám oda senkinek, ha elvállaltam, akkor felelősséggel tartozom iránta!
Ezt csak azért írtam le, mert tényleg nagyon át kell gondolni, mielőtt kutyát veszünk, hogy kell e egyáltalán nekünk....És ha kell akkor MILYEN??!!
Én tanultam belőle, de már visszacsinálni nem lehet, úgyhogy gondoskodok róla, szeretem amíg él!!!
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.