Hogyan szoktassam vissza kisfiamat a saját ágyába? (tudásbázis kérdés)

Szerinted....

De hagyjuk inkább, jó?

:)))

A gyerekek igényei:

[link]

Mindenki azt csinál amit akar,nem leszek semmi jónak az elrontója,nektek igy jó,nekünk ugy jó!

Majd 10 év mulva kiváncsi leszek hogy boldogultok!

a nagylányom születésétől fogva külön alszik, persze átjön, ha akar. De általában csak reggel jelentkezik. Bár ő is együttalvósnak készült, de mivel nappal a kiságyban aludt (arra ráláttam a konyhából), este sem akart köztünk aludni, így fel is hagytunk vele.

Így is lehet jól csinálni, szerintem a lényeg az, hogy a gyerek igényét nézzük, ne elavult normákra hivatkozzunk!

Hát nem tudom miért az a helyes, meg egészséges...

Úgy gondolom, neki az jó, ha velünk alszik, azért jó. És miért ne lenne jó?

A védőnő nem tudhatja mi a jó az én gyerekemnek.

Lányomnak külön szobája van. De, éjjelente átjár hozzánk. És ez nagyon jó. Ha nem jön, hiányzik.

Néhány év, és majd ő nem akar nálunk aludni.

Nem is mondok le róla,mert gyerekem van már bocsánat,és NEM AZÉRT ALSZIK SAJÁT SZOBÁBAN!

Gondolom ti nagyon ráértek ha nappal is tudtok,csak hát az én párom alig van itthon mert DOLGOZIK!Ja és egész nap a lányokkal vagyok,az este had legyen már a páromé!

De kérdezz meg egy védőnőt mennyire helyesli azt amit csinálsz!

És igen helyes,mert igy EGÉSZSÉGES!

Azért aludjon a saját szobájába a gyerek, hogy tudjatok k..élni?????? Mi ezt megoldjuk nem este és nem az ágyban.....vagy ha elaludt, ebből sose volt gond, csak némi fantázia kell hozzá.

Nem mondtam, hogy rossz anya vagy, de én se legyek már az, hogy velünk alszik a gyerek!

Helyes norma??????????????????? SZERINTED helyes.

Igen, majd szeretném átszoktatni - idővel. Lehet, 10 év múlva.

"Szeretném majd átszoktatni a szobájába, így örömmel olvasom ezt a fórumot. "

"Nekünk is és a gyereknek is így jó és így is marad, amíg akarja.

Punkt tumm. "

Nem is akarsz változtatni:)ez jó:)

Csak egy ágyban alvással lehet gyereket nevelni?

Ó nem,még ugy lehet én vagyok rossz anya,hogy helyes normákkal nevelem a gyerekeimet.

Tudod kissé kellemetlen lehet elutasitani a párodat hogy bocsika itt a gyerek:)

Szerinted úgy van jól, hogy külön vannak a gyerekek??? MIÉRT is????? Mert az a "normális"?

És mégis ki szerint??????????????????????

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, ez jól esett nagyon!

Ilyen véleményt még nem nagyon hallottam, bár én is így gondolom nagyjából.

Igen ez a baj, hogy a külön alvás van elfogadva, mint norma...és nekem kell magyarázkodnom, hogy miért is van így... A családunkban is szinte mindenki ezzel nyektet, de nem foglalkozom vele most már.

Nekünk is és a gyereknek is így jó és így is marad, amíg akarja.

Punkt tumm.

Ühümmmm, nem én mondtam...

Amúgy van fórum a "hogyan szoktassam le szopizásról az 5 éves gyereket", ott nagyobb a problémafelismerési készség :)

Én egyáltalán nem tartom helyesnek egy ágyban aludni a gyerekkel,tök mindegy mennyi idős.Nálunk külön van mindkét gyerek,napközben együtt vagyunk,esténként pedig futom a köröket minden okés e.

Ez a szülök hülyesége,nem tudom miért hiszik hogy ez jó.Talán azért,mert igy késöbb fel lehet tenni a kérdést,hogy szoktassam vissza a saját ágyba gyermekem.?!

Nem kötözködni akarok,szal bocs!

Ha belegondolok, hogy a gyerekem születése pillanatától külön ágyban, sőt horribile dictu! külön szobában lakott, lelketlen dögnek érzem magam. Ritkán aludtunk együtt, amikor beteg volt, de olyankor én mentem át, a padlóra vackoltam. Nem túl kényelmes, de az utózöngék miatt rendkívül praktikus :) Nem volt gond később sem, az összes elválasztás, rászoktatás, nevelés hasonló módszerrel történt, már felnőtt. Egészséges, és nem emlékszik rá, hogy valamiért is gyötrődnie kellett babakorban.

Ezek a dolgok lelki szempontból több gondot okoznak a szülőknek, mint neki :)

Azért a tizenéves korig szülői hálóban alvással már tényleg nem értek egyet.

"Az igazsághoz hozzátartozik, hogy imádom, hogy mellettem szuszog, a férjem meg egyenesen el sem tudja képzelni, hogy ne velünk egy szobában aludjon, bár mindketten tudjuk, hogy az lenne az egészséges."

Már miért volna az az egészséges? Mert mi azt szoktuk meg? Természeti népeknél ez fel sem merül. De ha nem hiszünk a természeti népeknek, annak ellenére, hogy náluk nincs se szorongó, se antiszociális, stb. ember, akkor nézzük meg Svédországot, ahol a legtermészetesebb dolog, hogy a gyerekek a szülől ágyában, később külön ágyon, de a szülők szobájában alszanak, akár 10-12 éves korig. A gyerekre bízzák, hogy mikor akar "kiköltötzni". Náluk is jóval alacsonyabb a személyiségzavarok, szorongásos zavarok aránya.

Szóval lehet, hogy nem veletek van baj, hanem az uralkodó normával.

Nálunk a pici egy ágyban alszik velünk születése óta (már a kórházban is velem aludt), addig lesz így, amíg akarja. Nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Ha valaki húzkodja a száját emiatt, azt szoktam mondani, hogy szerintem nem nekem kellene szabadkoznom! Nagylányom már külön alszik, de bármikor nálunk vendégeskedhet!

Sziasztok!

Az én kisfiam most 3,5 éves. Egy hónaposan már átaludta az éjszakát, külön szoba, külön ágy, egyszer sem kelt fel soha, 10-12 órákat aludt!!! Altatni, ilyesmi nem kellett. Azt hittem, az én gyermekemmel sose lesz alvás-probléma...

...DE!

Eljött az a nap, amikor felállt a kiságyában először, és attól a naptól kezdve nem volt hajlandó elaludni egyedül... Valószínű, hogy itt rontottam el és hagyni kellett volna pár napig sírni esténként. De még ekkor sem hoztuk át a mi szobánkba, hanem ott ültem az ágya mellett, amíg elaludt, de ez egy idő után már 1-2 órát (!!!) is igénybe vett. Éjszaka is felkelt és ugyanilyen sok idő volt, mire visszaaludt. Ha nem mentünk, sírt... Ez nagyon-nagyon fárasztó volt egy pár hónap után, se ő, se mi nem aludtunk jól. Így hát jött a mi szobánkba, persze külön ágy, de azóta is velünk alszik. Szeretném majd átszoktatni a szobájába, így örömmel olvasom ezt a fórumot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy imádom, hogy mellettem szuszog, a férjem meg egyenesen el sem tudja képzelni, hogy ne velünk egy szobában aludjon, bár mindketten tudjuk, hogy az lenne az egészséges. De szerintem nem vagyunk elkésve és olyan baromira nagyon nem rontottuk el, nyilván nem fog 10 évesen is velünk aludni.

Hozzáteszem: SOHA nem aludt mással és máshol, nincs semmiféle segítségünk.

Még egy dolog van, ami biztos közrejátszik, a férjem is és én is több műszakban dolgozunk (áldott jó egészségügy...), tehát hol Ő, hol én nem vagyunk itthon éjszaka, nincs nagyon rendszer az életében, én ennek is betudom, hogy az alvás legalább közös program :)

Ha valamelyikünk éjszakás, akkor eddig a másikunkkal aludt a nagyágyban, ha mindketten itthon vagyunk éjjel, sose csinált belőle gondot, tudta, hogy az Ő helye a kiságyban van. Viszont pár hete akkor is a saját ágyában alszik, ha valamelyikünk dolgozik éjjel (én már ebbe is belehalok egy kicsit...), az Ő kifejezett kérése volt, hogy ott aludjon.

Szóval szerintem semmi nagy gond nincs ott se, ahol a picur a szülőkkel alszik - ha ez nem okoz konfliktust otthon.

Szép napot és Kellemes Nyulat Mindenkinek!

A mi lányunk 7 hónapos koráig első perctől külön aludt a kiságyában. Éjjel 1-2 alkalommal felébredt, evett, és aludt.

De torokgyuszit kapott, átmentünk ketten a másikszobába, mert rázós éjjelek köszöntöttek ránk.

Gyógyulása után, próbáltam a régi rendszert, de neki nem tetszett. A kiságyban állandóan felébredt, és csak mellettünk aludt jókat. Érezte, ha nem velünk alszik. Mikor tudom újra kiságyban altatni? És hogy?

Egy kis trükk: menjetek el új ágyneműt venni, válasszon ő! Előre egyezz meg vele, hogy ha 3x a saját ágyában alszik, alhat az új ágyneműjével. (Lehet persze más is a jutalom, ha ez nem motiválja, csak alvással kapcsolatos legyen! Éjjeli fény, stb.) Persze nem kell "hibátlanul" teljesítenie, elég, ha látod rajta, hogy elfogadja a helyzetet. Ha éjjel átmegy, ne te vidd vissza az ágyába, hanem kézenfogva vezesd oda. Közben lehetőleg ne beszélgess vele, mert előfordulhat, hogy pusztán azért is átmegy, hogy felvedd és babusgasd, még ha vissza is viszed aztán. Az a lényeg, hogy megtanulja: egyedül aludni is kellemes és biztonságos, és felébredve ne legyen szüksége rád a visszaalváshoz. Kitartónak kell lenni, mert ha hajnalban feladod, és beveszed az ágyba, teljesen felelslegesen kínoztad őt és magadat is, és csak összezavarodik. Az én lányom is problémás alvó volt, szerncsére kis kiartással most már minden gondunk megszűnt, és nem is volt olyan nehéz, mint amire szűmítottam. Az a lényeg, hogy ne legyen lelkifurdalásod, hiszen ezzel neki is jót teszel.

Bár lehet, hogy nostanra már nektek sincs gondotok. Azért hátha valaki még hasznosíthatja a mődszert.

Szisztok!

Nekem is van ilyen problémám!

A nagyobbik fiam 3 hónapos kora óta külön szobában alszik tőlünk, nem is volt vele semmi gond! Most 6.5 éves!

A picikénk 10 hónapos és amióta megszületett, azóta a nagy köztünk alszik, ha a helyére visszük, rendszeresen visszajön! Pedig a pici egy pillanatot sem aludt velünk, a naggyal van egy szobában azóta, hogy haza hoztuk a kórházból!

Nekünk is nehéz ez a helyzet,m de azt mondják, a féltékenység miatt van, majd rövidesen kinövi!!!

Még nem nőtte ki! De márt egyre kevesebbet költözik!

Talán egyszer megéljük azt is, hogy az ágyában alszik el és ott is ébred!!!

De valóban határozottság nélkül nem megy! Mi is állandóan mondogatjuk neki, hogy ki vigyáz a kis tesóra, ha köztünk alszik. Meg hogy Ő már nagyfiú. lassan iskolába megy, nem aludhat apával és anyával!

Nehéz ez a helyzet ebben a témában!!!

Szia!

Szerintem szigorúnak kell lenned,másképp nem megy.Nekem ilyen gondom nem volt,a lányom első perctől a saját ágyában aludt,én meg az ő szobájában egy ágyon 1 éves koráig,utána külön szoba. De az öcsém 11 éves koráig anyuék ágyában aludt!!! Nem akarlak ijesztgetni,de minél később próbálod kirakni az ágyatokból, annál nehezebb lesz.