Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan mondod meg a gyereknek hogy "elment a nagyi"? fórum

Hogyan mondod meg a gyereknek hogy "elment a nagyi"? (tudásbázis kérdés)


21. Rea69
2009. ápr. 9. 22:28
Sajnos én a lányomnak a hétvégén azt próbáltam meg elmesélni, hol a nővére.22 hónapos, és most volt velünk másodszor,és most kiváncsiskodott igazán,.Mi is azt mondtuk neki,hogy "odafönt" angyalka, és onnét vigyáz rá, és onnét figyeli a hugicát.Szépen letette a virágot,de azóta mindig mondogatja anya Bogi angyalka, és mutogat föl.Lehet,hogy mégsem ez volt a jó megoldás,mert most meg ha rájön,nem tudok neki már mit mondani, és nem tudom a figyelmét elterelni,akkor szinte egész nap ez foglalkoztatja.
2009. ápr. 9. 20:28

Semmiképpen ne mond hogy elaludt, elment.

Igenis találkozni kell a gyerekeknek a halál fogalmával a maga szintjén. Hiszen ha pl. rálép egy bogárra, gilisztára az is "végleg" meghal. Bocsánat a hasonlatért, remélem érted mire gondolok. Nekünk a kutyusunk pusztult el amikor a gyerek 4 éves volt. Egyszerűen elmondtuk, hogy már nagyon öreg és beteg volt. Kicsit összekötöttem az öreg-beteg fogalmat a gyereknek, hogy ne higgye hogy ő is meghal, ha csak beteg. arról valóban korai nekik beszélni, hogy sajnos a halál nemcsak az öregséggel járhat.

2009. ápr. 9. 19:53
Nekem ilyen szempontból könnyebb dolgom volt, mert már nagyok voltak a gyermekeim, és tudták, hogy mit jelent. Viszont a kisebbeknek valóban nem könnyü megmagyarázni, hogy miért is nincs már az a drága, kedves mami, vagy papi, akit a gyermek szinte rajongásig szeretett. Szerintem nem kell kertelni, meg kell mondani az igazat, hogy már nincs többé, beteg volt, meghalt, s ki kell vinni a temetőbe, egy csokor virágot a kezébe adni, s elmondani neki, hogy itt nyugszik a mami, és ezt a virágot neki hoztuk, itt nyugszik, és sokszor kifogunk jönni hozzá, mert sosem fogjuk elfelejteni. S utána el kell terelni a kisgyermek figyelmét másra.
2009. ápr. 9. 19:40
sziasztok. nekem 5éves volt a kistesóm amikor a velünk együtt élt nagybácsi meghalt. 92éves volt, és végig kellett néznünk a halálát, mert végülis szivroham vitte el ugy hogy lent volt a háziorvos is. anyukám fogta a kezét papának, amikor adta be az orvos a vénásinjekciot, én meg vigyáztam a hugomra. én igy magyaráztam meg neki:papa nagyon öreg már és most eljöttek az angyalkák érte, hogy elvigyék jézuskához, meg istenkéhez hogy vigyázzanak rá.mi mi is imádkoztunk folyamatosan, valahogy meg kellett értetnem vele, hogy a teste elfáradt de a lelke tovább él, és azt vitték el az angyalkák.a temetésen nem volt ott. még engem is fölzaklatnak 24évesen ezek a dolgok, nemhogy egy most már 9éves kislányt. nehéz elfogadni, hogy elmulik egy élet és a testet el kell temetni, borzalmas látvány ahogy a sírásók "hányják a földet" a koporsóra. 8hós terhes voltam mikor nagyapám elment, a bucsuztatást meghallgattam de a sírhoz nem mertem fölmenni, féltem nehogy rosszul legyek, és beinduljon a szülés.. mai napig kegyetlen perceket élek át ha a sírnál vagyok, ennek már két éve h. meghalt, nagyon beteg volt, és tudja az ember h.megváltás volt neki a halál, közel 20évig szenvedett fájdalomban. mégis nagyon rossz, hogy már nincs köztünk.
2009. ápr. 9. 11:36
Azt semmiféleképpen ne mond, hogy az orvos nem tudott segteni.
16. sereva
2008. júl. 1. 08:22
Az igazságot mondanám,korának megfelelő magyarázattal.
2008. ápr. 10. 08:35
Bármilyen kicsi is egy gyerek, az őszinteség nagyon fontos dolog. Soha nem szabad áltatni, nem szabad, hogy azt hihesse, a halál egy visszafordítható folyamat. Bence az én szüleimet sajnos nem ismerhette meg, a férjem édesanyja pedíg négy éve halt meg. Velünk volt, amikor telefonon értesültünk a halálhírről, elmondtuk neki is mi történt. Akkor nem,később viszont voltak kérdései. Tudni akarta, hol van az, aki meghal. Mondtam neki, hogy a testét eltemettük, a lelke viszont az égbe került-s az emléke azonban itt van mindíg velünk.Megkérdezte kinn a temetőbe anyáknapján, hogy a két nagymamának szerintem elmondhatja-e a verset? Mindenképpen-feleltem
2008. ápr. 9. 21:25
Még egy: jártam orvos-beteg kommunikációs tréningre, ott tanultuk a halálhír közlését is. Persze felnőttnek, de a lényeg ugyanaz. Ott azt mondta az előadó, hogy ne használjunk átvitt értekmű kifejezéseket (eltávozott, elment, jobblétre szenderült, mindent megtettünk érte, de..., stb.), hanem mondjuk ki: meghalt, mert a hozzátartozó sejti, mit fogunk mondani, és gyakran igyekszik kizárni a tudatából a rossz hírt, így előfordulhat, hogy egyszeűen nem fogja fel, amit mondunk. Lehet benne valami.
2008. ápr. 9. 21:17

Szerintem Annaluca nagyon jól csinálta. Ez a téma borzasztó fontos, mert az6, hogy a szülők hogyan kezelik a halál kérdését, hogyan közvetítik a gyerek felé, az nagy mértékben meghatározza, hogy mennyire lesz képes később az élet természetes részeként, szorongás nélkül szembenézni a dologgal. Különben a gyerekek óvása a halállal kapcsolatos dolgoktól csak néhány évtizedes, korábban, amikor még otthon volt szokás mreghalni, otthon ravataloztak, és nagyobb családok éltek együtt, nem kellett sokat magyarázgatni, hisz a gyerek mindent látott, azt is megtanulta, hogyan kell ilyenkor viselkedni. Elsajátították, hogyan kell haldokolni és gyászolni.

Amikor 4 éves koromban nagyapám meghalt, a szüleim valami semmitmondó eufemizmussal fejezték ki magukat, és néhány napra elvitterk minket a másik nagyszülőkhöz, hogy ne lássuk őket szomorúnak, a temetésen se voltunk ott, ki se vittek a sírhoz (persze nyilván jót akartak ezzel). Fél évre rá alvászavarom lett, minden este órákig sírtam, sokat hánytam, annyira féltem, hogy meg fogok halni, és engem is "elfelejtenek", mint a nagypapát. Tisztán emlékszem erre az érzésre. Hónapokig ment ez, de a szüleimnek nem merten elárulni, hogy mitől félek. Aztán végre rájöttek, mi lehet a baj, és kivittek a temetőbe. Virágot is vittünk, láttam, hogy szép rendben van a sír, a temető is nagyon szép volt, Szűz Máriával, angyalokkal, stb. Aznap végig nagyapáról beszélgettünk. Este nyugodtan aludtam.

Szóval, nem szabad semmit eltitkolni a gyerekek elől, mert úgyis mindent megtudnak, viszont a titkolózás összezavarja őket.

2008. ápr. 9. 20:23

Nálunk nemrégiben távozott apósom. Rákos volt. Bár messzebb laknak tőlünk, az utolsó fél évben sokat voltak együtt, így kellemes élményei maradtak az 5 éves lányomnak. Mikor a papi korházba került, és mi már tudtuk, hogy nincs vissza út, a lányommal imádkozni kezdtünk a papáért. Ő mondta, hogy gyógyuljon meg, én kijavítottam, hogy ne szenvedjen. Elmagyaráztam neki, hogy már annyira beteg, hogy nem tud meggyógyulni, de azért imádkozhatunk, hogy ne fájjon semmije. Azóta elment, és találkozott Jézussal, és föntről figyel minket. Nem féltünk sírni, sőt "bíztattuk", hogy ez így természetes.

Nem szabad elfojtani az érzelmeket. A temetésre is elvittük, hogy le tudja zárni, el tudjon búcsúzni a papától.

2007. szept. 25. 12:08

"Én mondtam neki, hogy a doktorbácsik nem tudták a dédit meggyógyítani, de ő nem csak megfázva volt mint ahogy te szoktál lenni, ezért nem tudtak rajta segíteni."


Ilyet véletlenül se mondjunk szerintem a gyereknek!! Pont azt kell vele tudatosítani, hogy az élet nem örökkévaló. Nem a doktorbácsi tehet arról, hogy a dédi már nem él! Hanem EZ AZ ÉLET RENDJE.

Most féljen orvoshoz menni? Vagy féljen a haláltól, hogy hátha egyszer őt sem tudják meggyógyítani?


Pont az a lényege az elmúlás közlésének, hogy fájdalmas, de TERMÉSZETES. Ezt kell megérteni és megértetni a gyerkőccel!


SF

10. 6e423ffabc (válaszként erre: 9. - Buboka)
2007. szept. 25. 11:56
...Bubó...ez tetszik...csillagmama:)))
2007. szept. 25. 11:27
mekkora a gyerkőc???? ismered a saját gyereked, tudod, hogy a mennyire terhelhető a lelkivilága, soha ne mondj neki valótlant. beszéges a szép emlékekről, és irányítgasd arrafelé, hogy a mami elment. Bent a szívünkben örökké ott marad,de ez az élet amin nem lehet változtatni. csillagmama is lehet amit közösen néztek ki. vigyázz ne féljen, a sötétben mert a csillagok csak akkor világítanak, az ő csillaga ovja őt. az én fiam már 28 éves de a mai napig csillagmamának hívja az anyukámat
2007. szept. 25. 07:58

Igen, szerintem is sokban függ attól is "mekkora a gyerek".


Gondolataim:

- "A Nagyi tovább ment/fölment az égbe. Mostantól egy csillaggal több van fent az égen. Gyere válasszunk egy csillagot."


Később:

- "Az emberek temetőjében egy keresztel több lett."


Vagy:

- "Mi nem meghalunk, hanem hazafelé tartunk égi otthonunkba."

- "Mi csak átutazók vagyunk ezen a földön, haza mentünk égi otthonunkba."

- "Meg se születtünk, meg se halunk, csak átutazóban vagyunk itt a Föld nevű bolygón."

2007. szept. 25. 06:16

Az én fiam 2,5 éves volt mikor a dédi itt hagyott minket. Azt mondtuk, hogy jöttek érte az angyalok és most már fent fog lakni a felhőkön. Ezt ő el is fogadta. Most éves lesz, tudja, hogy a dédi fent van, meghalt (ezt ő mondta), de mikor a temetőbe megyünk még én is megvagyok lőve, hogy mit is mondjak neki. Eddig azt mondtuk, hogy ez emlék a dédinek.

Azt nem emrem mondani, hogy itt alszik, fekszik, pihen stb., nehogy féljen, hogy ha alszik akkor ős is megfg halni.

Én mondtam neki, hogy a doktorbácsik nem tudták a dédit meggyógyítani, de ő nem csak megfázva volt mint ahogy te szoktál lenni, ezért nem tudtak rajta segíteni.

2007. júl. 13. 21:49

Van egy könyvem (Gyógyító Mesék), az a következő tanácsokat adja:

"Ne tagadják meg se maguktól se gyereküktől a gyászt! Ne nyomják el érzéseiket, ne kerüljék a szeretett személy halálának témáját. (...)

De ne is terheljék túl a gyereket hosszú magyarázatokkal. A helyes út: a gyerek kérdéseire rövid, hatásos, egyértelmű válaszokat adni. Családi körben beszélgessenek behatóan az eltávozottról, emlegessék fel szép emlékeiket, meséljenek egymásnak kellemes eseményekről. Mindez azonban csak akkor hat felszabadítólag, ha (..) megengedik, hogy szabadon kimutassák fájdalmukat."

"Ne essenek abba a hibába, hogy a gyereknek azonnal vigasztalást kívánjanak szolgálni - előbb vegyék tudomásul érzéseiket."

Hát ez nem túl konkrét, de remélem segít.

2007. júl. 12. 16:21

Hali. Bocs a késésért.

Sokat olvastam ilyenekről is, mert beleeshetek én is. annyit tudok hogy ha kérdez , beszélgetni kell róla, nem szabad egyedül hagyni kételyek közt. De hogyan csináljam, hogy ne okozzak véletlen se lelki sérülést. Módszer erre nincs.

2007. júl. 5. 19:05
Pl. nagyi elment, többet nem tud jönni. Öreg volt, kicsit megpihen, ilyenekre gondolok. Az is függ, mekkor gyereknek.
2007. júl. 5. 19:03
Nem tudom mi a legjobb hogy "könnyű" legyen. Hogy ne kelljen azt mondani hogy a doki nem tudott segíteni, nehogy azt gondolja ha ő is beteg lesz , meghal.
2007. júl. 5. 19:02
Hogy érted?
2007. júl. 5. 19:01
Hogyan mondod meg a gyereknek hogy "elment a nagyi"?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook