Hogyan lehet finoman rávenni egy férfit arra, hogy költözzön el otthonról és éljen családban? (tudásbázis kérdés)
Sehogy. Lehet mas elkepzelese van a kapcsolatotokrol, talan szamara mast jelent. Nem tudom mekkora a korkulonbsegetek, de lehet atmeneti megoldast jelentesz neki, vagy meg idore van szuksege, netan nem ez a felallas az alma.
Ezek utan gondolom a gyereket sem beszelted meg vele, pedig azzal igazan ovatosan kellene banni, ugyanis nem csak a te dolgod. Konnyen egyedul maradhatsz 2 gyerekkel, egy ferfi pedig nem igazan bocsatja meg, ha azzal akarjak megfogni, bar a maflabbjat meg lehet igy fogni, vagy a szerelmesebbet.
Neked nincs veszve semmi, hiszen legalább az anyjánál együtt laktok.
Ha meg nem akarja egyedül hagyni, de Neked mégis arra lenne igényed, hogy kettesben külön valahol, akkor: ha családi ház, tetőtéri lakást kell kreálni, külön bejárattal. Akkor együtt is vagytok a kedves mamával, és az intim szférátok is meglesz.
Teljesen igazad van. De ha én mondom a leánynak, az maga a vörös posztó, hiszen én az apja új felesége vagyok.
Szerintem is hamvában hal meg az ilyen sztori előbb-utóbb. :(
Szerintem az 1 év még nem olyan nagy idő. Nem gondolom, hogy a párod hozzáállása nem fog hamarosan megváltozni. Legyél türelmes, hiszen nemcsak veled kell összerázódnia, hanem a gyermekeddel is. Hiszek a gondolatok teremtő erejében. Ha jól érzitek magatokat együtt és sokat gondolsz arra, hogy milyen jó lenne vele ébredni, akkor egyszer csak mellette fogsz ébredni...
Én is hasonló cipőőben járok. Két és fél éve vagyukn együtt a Párommal. Én most hozzájuk (értsd: hozzá és az édesanyjához költöztem),de szeretnék majd külön menni.
Viszont ő sem szeretné egyedül hagyni az anyját, különben szeretné...
Én a magam részéről senkire sem áldoznék 8 évet. Szerintem összeköltözni csak addig tudsz valakivel (meg persze én is csak addig akarok), amíg szerelem van és vágy, hogy "minden percet együtt töltsünk". Nem hiszem, hogy 8 év után olyan lángolás van még mindig, ami egyszer csak majd összeköltözésbe torkollik...
Nehéz eset. Nálunk a családban van olyan lány, hogy 8 éve járnak együtt, de összeköltözésnek még a szikrája sem merült fel, mert a srác nem akarja egyedül hagyni az anyját. Persze, kényelmesebb így a fiúnak: az anyuci rendben tartja a dolgait, finomakat főz, a lány meg heti kétszer ágyba bújik vele, bolond lenne hát összeköltözni a lánnyal, hiszen így mindent megkap.
Amúgy szerintem is a szerelem dönti el a dolgot. Ha a srác szerelmes igazán, a kedves mama azt csinál, amit akar.
Az én barátom 5 évvel fiatalabb és nem kellett győzködni, jött ő magától... De hozzáteszem, nem vagyunk egyformák. Van, aki jobban félti a függetlenségét, az intim szféráját. De az is lehet, hogy az én barátom egyszerűen egy könnyen költözős típus...:-)
hát, van benne igazság. Margó, a fiú mennyivel fiatalabb?
Nálunk azért nagy lépés, mert mind a ketten még otthon vagyunk. Azért úgy más szerintem. Mondjuk a hét végén megyünk a lakás kiállításra :).. hátha...
hát, nehéz eset. Biztos nem akarja egyedül hagyni az anyját. És teljesen ellene van, vagy csak azt mondja, hogy még nem. Mert ha teljesen elzárkózik, akkor szerintem nem érdemes erőlködni... ha meg azt mondja, hogy ő még nem akar, akkor sem szabad nyúzni, mert elszalad... Tudom ez nehéz. Én is mindig nyúzom, hogy költözzünk össze. De aztán megfogadom, hogy nem teszem, mert nem akarom, hogy megunja és elhagyjon.... És ő is szeretne gyereket? Mert ha igen, akkor egyértelmű, hogy az összeköltözéssel jár.
33 éves vagyok. 1 éve költöztem el a férjemtől. (Már régen meg kellett volna tennem, csak sokáig gondolkoztam, hogy jól teszem-e.) Két gyerekem van. Amikor elköltöztem otthonról, a barátom szinte azonnal beköltözött hozzánk az albérletbe. Ő akarta, nagyon. Mert szerelmes volt. És ezért akarta. Ebből persze nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, hiszen lehetnek olyan élethelyzetek, amik mellett az ember nem feltétlenül tudja megtenni, hogy odaköltözzön a kedveséhez, de akkor is azt gondolom, hogy ha igazán szeretek valakit, akkor vele akarok lefeküdni és vele akarok ébredni... Ha már valakinek rágni kell a fülét, az régen gáz...
30 éves leszek az idén és szeretnék még egy gyereket 35 éves korom előtt. Ha nem költözünk össze, akkor olyan lesz az egész, mintha szülnék magamnak még egy gyereket. Nem ez az álmom. Az édesanyja valahogy seghogy sem akar nekem segíteni, pedig jóban vagyunk.
ez nekem is a bajom... több mint 5 éve vagyunk együtt a párommal. De még nem költöztünk össze. Bár most az apja nagyon beteg. És nem is fog meggyógyulni... Utána meg az anyját nem fogja egyedül hagyni.... a fül rágás, sajnos nekem nem jött be...
De azért azt sem szeretném, ha túl rámenősnek tartana.
Van egy fiatalabb párom, akinek nem volt még eddig kapcsolata. Mi 1 éve már együtt vagyunk, nagyon jól megvagyunk. Én elváltam egyszer és van 1 kilenc éves kisfiam. A fiammal egy 1,5 szobás panellakásban vagyunk. Már próbáltam beszélni a párommal, hogy szeretném, ha egy kicsit kipróbálnák azt, hogy együtt hogyan tudunk éldegélni. Szeretném, ha úgymond család lennénk, bár tudom, egy férfi sosem fogja teljesen elfogadni más gyerekét. Főleg, ha az nagyon mozgékony, hiperaktív gyerek. Nem tudom mit tegyek. Szeretném, ha ő döntene mellettünk, de nem akarom, hogy erőszakosnak tűnjek. A fiúgyereknek talán mégjobban dominál egy férfi, de én is örülnék, ha kicsit önállóvá válna. A párom az édesanyjával él szintén panellakásban. Úgy érzem, talán sosem fog eljönni otthonról és én hiába várok rá.
háát rágni kell a fülét! báár reménytelen....
Hogyan lehet finoman rávenni egy férfit arra, hogy költözzön el otthonról és éljen családban?
További ajánlott fórumok: