Hogyan kezdjek el mondát írni egy tóról? (tudásbázis kérdés)

Igazad van, hogy valós dologhoz kötődik a monda, de gondolom jelenesetben, nem egy konkrét tóról kell legendát kutatniuk a gyerekeknek, hanem a kis fejükből kell, hogy kipattanjon a szikra, a fantáziájukra bízva egy tó történetét.

Ha nem így lenne, akkor elolvastatnák velük a tavaink mondáit.

"A monda epikus népköltészeti műfaj, amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de csodás elemekkel beszél keletkezéséről, az illető helyhez, személyhez, ..."

"A rege. a 19. sz.-ban igen kedvelt műfaji megjelölés, amely jelenthet prózai vagy verses elbeszélést, népköltészeti vagy műköltőtől származó alkotást is. – Bár a ..."

Ezekből azt vonom le, hogy azokat a régről ránk maradt kis történeteket, amelyeknek van valós tárgyhoz, személyhez köthető része, eleme, azokat sorolják, nevezik mondáknak.

Amely történetek valós dolgokhoz, személyekhez nem köthetők, azok a mesék, regék, regények, stb. stb. műfajba sorolandók.

Vagyis, amennyiben a gyerkőcnek mondát kell írnia, akkor bizony meg kell jelölni abban, hogy melyik tóról van szó: akár Velencei-tó, vagy éppen a Balaton, vagy hasonló.

Ez esetben az általam írt történet ott sántít, hogy ezek még időszakosan sem szoktak eltűnni. Szerencsére.

A monda epikus népköltészeti műfaj, amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de csodás elemekkel beszél keletkezéséről, az illető helyhez, személyhez, ...

Szóval a lényeg, hogy egy valóságban is meglévő létező vagy élt személyhez(legenda) kell kötődnie a történetnek.

Ha csak úgy általában írtsz egy tóról, az simán mese lesz.

Ha mondát kell kanyarítani, akkor egy valóságos tót kell találnod a térképen. :)

Csak simán, a közepébe! :)))

Sokan, sok félét mondanak erről a tóról, meg a keletkezéséről. Ki tudhatja, mi az igazság?!

A napokban a partján sétálgattam és eltűnődtem. Vajon hány évszáda moshatja a partot ez a víz, vajon hány ember állhatott meg ugyanígy itt a parton és nézhette a fodrozódó vizet?! Leültem a partra és álmodoztam. Milyen szép és milyen hatalmas! Vajon mindig itt állt? Emlékszem, mesélték régen, hogy ezen a vidéken még nagyon régen ....

Na, én így kezdeném! :))

Szia!

Okafogyott lett az én történetemmel folytatni. Nekem tetszik ez is.

Az én verziómban is nagyanyó könnyei töltötték volna meg (fel) a tavat. Álmából Szél Úrfi ébresztette volna. Az én elképzelésem is gyógyvíz, ami nem szárad ki többé.

Persze, házi feladat, csak olyan jó volt ismét gyereknek lenni! :))

A gyermeked is majd megmozgatja a saját kis fantáziáját, és egész biztos, hogy valami teljesen más történetet és befejezést fog írni.

Persze a keret-történet vége az enyémről lemaradt: mire nagyapó a régi-régi monda végére ért, én álomba merültem az ölében a pislákoló kandalló mellett...

:)))

Nem szenderült álomba, hanem:

Érezte, hogy már annyi ereje sincs, hogy visszamenjen beteg unokájához. De víz nélkül hogyan is mehetne vissza?

Fájdalmában, bánatában sírva fakadt, keservesen zokogott. Patakokban folyt a könnye, amely egyre csak gyűlt, csak gyűlt körülötte. Először csak pici kis tócsa, majd egyre növekvő tavacska lett a sok-sok könnycseppből.

Ahogy ezt nagyanyó meglátta, rögtön mosolyra derült az arca, megmerítette kis korsóját és gyorsan-frissen szaladt vele haza beteg unokájához.

Amikor szél úrfi látta ezt, el kezdte fújni a tó felszínén a habokat, egyre nagyobb és nagyobb fodrokat vetett a víz, és lassan apadni kezdett a tó. Hamarosan teljesen el is tűnt.

Utólérte nagyanyót, és fülébe súgta:

Bármikor szükséged lesz a gyógyító vízre, csak hívj engem, és ismét elő varázsolom neked a tavacskát. A vize gyógyvíz, mert szíved teljes szeretetéből, bánatod nyomán fakadt könnyekből termett.

Őrzöm a tavat a továbbiakban, és csak a jó emberek részére lesz elérhető.

És azóta is amikor egy fáradt, beteg ember, vagy állat arra jár, és életét, egészségét egy pohár víz menthetné meg, szél úrfi segít rajtuk.

Mielőtt írni kezdenél, olvass mondákat!

Megtanulhatod a formáját és ötleteket is kaphatsz.

nekem meg az jutott eszembe, hogy ez a tó a kezdet kezdetén folyó volt, csobogtt és egy szempillantás alatt beleszeretett egy fába/nőbe/ kőbe/trollba/Balázs Paliba/cikeszbe akármi és nem csobogott tovább, ott maradt a szereleme mellett és soha sem váltak el többé!

ennyi így korán reggel

Pattogott a tűz a kandallóban, nagyapa a hintaszékben ringatta magát, amikor egyszer csak megszólalt.

- Tudod-e kis unokám, hogy a faluvégén, hogyan keletkezett az a tó? Kikerekedett a szemem, és kíváncsian lestem, mit is fog mondani.

Nagyapa intett, hogy üljek az ölébe, boldogan bújtam hozzá, finoman átölelt, betakart kockás plédjével, lassan újból elkezdett hintázni.

Ernyedten néztem a fel-felugró lángnyelveket, és áhítattal hallgattam nagyapám történetét.

- Ugyan ki gondolná, hogy valamikor réges-régen hatalmas rétet ringatott szél úrfi a tó helyén?- kezdte a történetet. Nyoma sincs most e rétnek, no de az emléke megmaradt, mert a népek bizony nem felejtik. Én is nagyapámtól hallottam, az meg az övétől.

Egyszer régen, hatalmas szárazság volt a vidéken. A folyók, a tavak, a források mind kiapadtak. Az emberek és az állatok rettenetesen szomjaztak. A szél úrfi által ringatott rét is kiszáradt és vele együtt a rétet körül ölelő fák, bokrok is tikkadtan, zörgő levelekkel sóhajtoztak víz után.

Élt annak idején egy nagyanyó az unokájával, a rét melletti nagy tölgy alatt, maga tákolta sárkunyhójában. Nap herceg azon a napon is, iszonyatos hőséget küldött a falura, amikor nagyanyó kilépett a kunyhója ajtaján, hogy vizet szerezzen láztól rózsásarcú, beteg unokája számára.

Sokáig ment, mendegélt, de sehol nem talált vizet. Fáradtam botorkált a hőségben, mikor eszébe jutott beteg unokáját már régen a kunyhóban hagyta, így visszaindult az üres korsóval kezében. A hosszú keresésben elfáradt, összecsuklottak fáradságtól elgyötört a lábai, pont a kiszáradt rét közepén. Nagyanyó ahogy volt mély álomba szenderült.

Jöhetnek az ötletek, hogyan tovább.

:)))

El lettél garázsolva'?:)

Nagyapa intett, hogy üljek az ölébe, boldogan kuporodtam az ölébe, finoman átölelt, betakart kockás plédjével, lassan újból elkezdett hintázni.

Ernyedten néztem a fel-felugró lángnyelveket, és áhítattal hallgattam nagyapám történetét.

Ugyan ki gondolná, hogy valamikor réges-régen hatalmas rétet ringatott szél úrfi a tó helyén.

Elég fura feladat, mert mesét lehet írni, de mondát nem. Legfeljebb utánzatot.

A kezdet viszont eddig nagyon jó! Tényleg legfeljebb így lehet, ha már muszáj.