Hogyan éled meg a nőiességed? (beszélgetés)

Pont abban vagyok. Farmer és magassarkú.

Ha nem hordassz sem szoknyát, sem farmert, akkor gondolom nadrágkosztüm félcipővel...

Én is azt hiszem,hogy ez a semlegesneműség-érzés egy ősibb állapot.Sokszor valahogy távolabbról tudom nézni a dolgokat,mintha egyszerűen "csak" nő lennék,tehát a 2 féléből az egyik.

Hogy érted,mit nem akarhatunk kiadni?

Nekem ebben nagyon jót tesz a mostani párom,itt tudok-merek inkább nő lenni,mert nincs annyira szükség a gyakorlatiasabb énemre,nem kell még egyszer átgondolnom mindent,hogy jó lesz-e ,hanem rá merem bízni.

Igen,azt hiszem,ez lényeges dolog a nőiség megéléséhez,hogy legyen hozzá LEHETŐSÉG,és nem kelljen muszályból férfiagygal gondolkozni,és férfierővel helytállni.

lakberendezés:)én szeretem a szépet,díszesebbet,de abból a keveset,az üres terek engem is vonzanak.

(Úgy veszem észre,hogy a férfiakban is igenis vannak nőies vonások,csak ciki vállalni..nade ez nem tartozik ide)

Öcsémet kiskorában még a postás is "lerózsikázta" Józsika helyett. :)

Sajnálom, hogy Benned ez negatívumként maradt meg.

jaj,most jut eszembe,engem is néztek fiúnak,buliban,sötétben,és fekete ruhában:D farmer,póló..és egy olyan hosszúhaj,ami férfiaknál is előfordul,bár nem gyakran.

Na azóta nemigen hordok feketét,és ha nőnek akarok látszani,akkor ügyelek rá,hogy ne lehessen eltéveszteni.

Ez az, a számból vetted ki a szót: semleges nemű:DDDD

De ez csak egy olyan érzés féle, nem tudom, szóval vannak persze nő-érzéseim, tetszenek a férfiak, nincs problémám azzal sem, hogy most mennyire vagyok szexi vagy sem. De valahogy olyan, mintha nem akarnál kiadni valamit, mittudomén...Valamikor mind semlegesneműek voltunk, mielőtt megszülettünk:)

Csomó dologban lakberendezés terén a férjemmel nagyon egyformák vagyunk. Ilyenkor eszembe jut, hogy talán én férfiszemmel látom a bútorokat, vagy ő látja női szemmel? Sőt, a többi nőhöz képest az én lakberendezési ízlésem kimondottan túl puritán is, utálom a lógócskákat, mütyüröket, tetszik az üres tér, a férjemnek szintén, ez már ez is azt juttatja eszembe, hogy megint átüt az androginségem:))))

Nem, én akkor már nem. Hegyekbe kötelező a bakancs, vagy ha olyan helyre megyünk, hogy sportcipő kell, de ilyenkor is igyekszem valamivel turbósítani, teszek ékszert, sminket. Nem is az, hogy sminkeletlenül nem merem vállalni a pofázmányomat, előfordul az is, hogy nem sminkelek egyáltalán, de akkor tudom, hogy a ruha amit felvettem, szupernőies, szóval nem tudják "eltéveszteni":DDD

Pedig ez már annyira de annyira nem igaz rám azóta, szóval soha az életben nem néznének már fiúnak, de valahogy bennem maradt nagyon annak idején, ez meghatározó élmény volt, tuti

Én is valahogy hasonlóan vagyok,mint Gribedli(bár ebbe csak most gondoltam bele),hogy próbálok kifelé nőiesebbnek látszani,mint ami belülről vagyok.Én is gyakorlatias,és inkább sportos vagyok,és ha belenézek magamba,inkább ember(általában,semleges nemmel),mint nő.

Viszont szeretem a szép ruhákat,ékszereket valóban,de az talán inkább a kislány-énem.Nemigen szeretek kihívóan,nőcisen öltözni(csak itthon,4szemközt),inkább a klasszikusan szép dolgokat hordom.

Éljenek:)

Nem kell a nőies ruházkodáson annyit görcsölni. Én pl egy építkezésen is -nadrágban, bakancsban, sisakban- nőnek érzem magam.

Én úgy mentem szülni mint aki sprintfutásra készül...

Viszont egy póktól megijedek, reggel úgy járok körbe a vape-killerspray-vel mint valami cowboy...:DDDD